Növekedni a hitben

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Dátum: 
2014. július 27. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
ApCsel 18,24-28
Audio: 

Olvasmány: Péter 1. levele 2,1-10
Alapige: Apostolok Cselekedetei 18,24-28

"Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus."

A mára kijelölt igeszakaszban Péter apostol úgy szólít meg bennünket, keresztyéneket, mint „újszülött csecsemőket”, akiknek a „hamisítatlan lelki tejen” kell növekedniük az üdvösségre. Gyönyörű kép van e szavak mögött. Ha ráléptünk Krisztus útjára, akkor nem szabad megállni az Ő követésében. Folyamatosan fejlődnünk szükséges a hitben, erősödni a Krisztussal való kapcsolatban.

Apollós erre a belső növekedésre, hitben való fejlődésre ad példát nekünk. Ő egész személyiségével azt üzeni: ha már elindultál Krisztus útján, akkor ne állj meg félúton! Engedd magad tovább vezetni, hogy egyre mélyebben megismerd Jézust és az Ő erejét!

„Iskola-mentes” időszakban vagyunk, mégis hadd hozzam példának a tanulást és a továbbképzést. Az ismeretek bővítésére és a továbbképzésekre minden szakmában szükség van. Legyen szó akár orvosról, pedagógusról, lelkészről, mérnökről, vagy informatikusról, aki megelégszik az egykor régen elsajátított tudásával, az nem szinten tartja magát, hanem lemarad. Az egyre bővülő ismeretanyag miatt folyamatos továbbképzésre van szükség.

Kicsit hasonló a helyzet a keresztyénségünkkel is. Aki elindult Jézus követésében, az nem állhat meg, nem toporoghat egy helyben, hanem engednie kell magát tovább képezni. A tanítványok is azért tanítványok, mert a Jézussal való életközösség számukra folyamatos tanulást jelentett. Mintha csak egy gyakorlati jellegű „iskolában” lettek volna. Életüknek minden bizonnyal a leginkább meghatározó időszaka volt ez. Nap mint nap együtt voltak a Mesterrel, figyelték szavait, viselkedését, hallgatták tanításait, így folyamatosan tanulták a hit dolgait. Így fejlődhettek lelkiekben, növekedhettek a „hamisítatlan lelki tejen” az üdvösségre.

Apollóst jellemezve csupa jó dolgot említ az ige, mindössze egyetlen hiányosságról számol be. Alexandriai származása lehetővé tette neki, hogy kora legjobbjaitól tanuljon filozófiát, retorikát. Az Írásokat (az Ószövetséget) jól ismerte, az ékesszólásban gyakorlott, buzgó, és tanítani vágyó ember volt. Azt is megtudjuk róla, hogy már „kapott tanítást az Úr útjáról”. Apollós tehát már ismerte a „krisztusi utat”, a keresztyénséget, a keresztyén tanítást, és helyesen tanított Jézusról. Mindent egybevetve az apostoli kor missziójának kiváló alakja áll itt előttünk kiemelkedő képességekkel, aki felkészültsége révén a zsinagógákban is hatékonyan vezette Krisztus útjára zsidó hallgatóit.

Egyetlen hiányosságáról tesz említést az ige: ekkor még csak a János keresztségét ismerte. Még nem volt megkeresztelve Krisztus nevére. A zsinagógákban helyesen tanított Jézusról, de még nem vette magára Krisztus nevét. Elindult, de még nem érkezett meg, még hiányzott a teljes elköteleződés Krisztus ügye mellett.

A róla szóló történet legfontosabb mozzanata az, amikor a színen megjelenik Akvila és Priszcilla, két tapasztaltabb keresztyén, hogy még mélyebben megismertessék a keresztyén hittel. Apollós ekkor alázatos tudott maradni, és engedte magát továbbvezetni. Nem hivatkozott alexandriai származására, nem mondta, hogy ő már a szükséges tudást és műveltséget elsajátította. Kiemelkedő adottságai ellenére alázatos maradt, és engedte magát továbbvezetni a hit útján.

Gondoljuk csak át saját helyzetünket Apollós példáján! Hol tartunk mi a Krisztus útján? Az elején, az ismerkedés szintjén, vagy már sokféle tapasztalat birtokában a szolgálatban és gyakorlatban? „Megállni nagy veszély” – mondja egyik énekünk (455. dicséret), és valóban így van: Nagy kísértést jelent a lelki értelemben „leülés”, hogy csak az eddig elért szinthez ragaszkodjunk, hogy ne akarjunk mozdulni, újat tanulni, továbblépni. Hitben „öregként” is tekintsük magunkat „újszülött csecsemőnek”, és vágyakozzunk a „lelki tejre”, az Igére, Jézus közelségére, a Lélek vezetésére, hogy növekedhessünk az üdvösségre!

Kiderül az is az igéből, hogy miért ilyen fontos ez a továbbképzés. Apollósról megtudjuk, hogy óriási feladat várt rá a misszióban. Elment Akhájába (Korinthusba), az ottani gyülekezet befogadta őt, és nagy segítségükre volt hitével, tudásával! Pál egyik legfontosabb munkatársa lett, aki tovább folytatta, amit Pál elkezdett. „Én ültettem, Apollós öntözte, a növekedést pedig Isten adta.” (1Kor 3,6)

Mind a mai napig így működik az egyház, a gyülekezet. Valaki elkezdi, mások felveszik a fonalat, és folytatják. Így áll össze egyetlen hosszú láncolattá sok-sok kisebb-nagyobb szolgálat! Pálok és Apollósok szolgálata. Azok szolgálata, akik engedik magukat tanítani, tovább vezetni.

Nyilván vannak különbségek a szolgálatokban, egyik látványosabb, a másik kevésbé látható. Apollósra pl. fontos poszton volt szüksége Istennek. De az összes kisebb láncszemnek is tartania kell, hogy az egész együtt maradjon!

Van egy tanulságos történet egy pici kis csavarról, ami egy hatalmas hajón végezte a maga szolgálatát. Tartania kellett valami mozgó alkatrészt a gépezetben. A kis csavar annyira kicsinek és jelentéktelennek érezte magát, hogy egy napon lazítani kezdett. Lazulása miatt azonban az az alkatrész is elszabadult, szétverte a környezetét, megbontotta a lemezeket, és a hatalmas hajót végül már süllyedés fenyegette. Amikor aztán később a szerkezetet ismét megjavították, minden alkatrész a kis csavarnak könyörgött, hogy többet ilyet ne csináljon. Kicsi vagy, de fontos, amit csinálsz, s mi nem tudjuk helyetted elvégezni!

Sok ilyen kis csavar és alkatrész van az egyházban, egy gyülekezetben is. Nemcsak Pálokra és Apollósokra van szükség, hanem a kevésbé látványos szolgálatokra is. A „kicsi” szolgálatok hiánya is könnyen veszélybe sodorhatja a nagyobb közösséget.

Így gondoljuk tovább ezt az igét, Apollós példáját. Istentől kérjünk olyan látást, mellyel saját helyünket, szolgálatunkat megtaláljuk. És Tőle kérjünk alázatot a lelki továbbképzéshez, hitben való növekedéshez, hogy egyre mélyebben megismerjük a Krisztus útját.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

5 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára