Magamnak választottalak

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Dátum: 
2014. szeptember 28. 10:30
Alapige: 
Jer 1,4-9
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 1,11-17
Alapige: Jeremiás könyve 1,4-9

"Így szólt hozzám az Úr igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.
De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!
Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az Úr.
Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!"

A mai vasárnapon, bibliaolvasó kalauzunkat követve, két könyvet is elölről kezdünk olvasni. Mind az ó-, mind az újszövetségi könyv elején egy-egy próféta jelenik meg előttünk, de nem pályájuk csúcsán, küldetésükben kiteljesedve, hanem a kezdeteknél látjuk őket, az élet első bölcsőjében, az anyaméhben.

Keresztelő Jánost és korát talán jobban ismerjük, hiszen Jézus rokona, kortársa és útkészítője volt. Jeremiás egy fél évezreddel előtte élt. Negyven éven át szolgált Istennek, egy politikailag-történelmileg nagyon nehéz korszakban. Az asszír birodalom hanyatlása után a helyébe lépő Babilon, és az ezzel szemben ugyancsak nagyhatalmi igényekkel fellépő Egyiptom közé rekesztve feküdt Júda országa. Ebben a veszélyes időszakban hirdette a próféta Istennek az egyáltalán nem népszerű, ítéletes üzenetét.

Koráról sokat tudunk sok más forrásból is, de személyéről igen keveset. Annyit csak, hogy Anátótban élt, Jeruzsálemtől északkeletre, és papi családból származott. A Biblia életrajzi adatok tekintetében szűkszavú, de a legfontosabbat megtudjuk, ami nekünk is szól, Isten két és fél évezreddel későbbi népéhez: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”

Jeremiás sokat tanulthatott az Úrról, - apját bizonyára sokszor elkísérve - a templom körüli szolgálatról, Isten csodálatos dolgairól, amíg papi családjában nevelkedett. Megismerkedett a történetekkel, rendes, vallásos nevelést kapott, amolyan átlagos gyülekezeti tag volt. Ebben felnőve, azt gondolhatta, hogy ő aztán biztosan ismeri Istent.

Egyszer azonban megszólítja őt az Úr Igéje, egy korábban nem ismert elevenséggel és erővel, és kiderül, hogy mielőtt Jeremiás bármit is kezdett volna megismerni az Úr dolgairól, Isten már ismerte őt. Nem az az első, nem ott kezdődik az Istennel való kapcsolatunk, hogy mi hallgatunk prédikációkat, olvasunk könyveket, keressük vagy megszólítjuk az Urat. Még mielőtt az első imádságot sóhajba vagy szóba öntöttük volna, mielőtt először hallottuk volna azt a szót, hogy „Isten”, Ő már kiválasztott magának.

Isten ismer minket. Előbb, jobban, és mélyebben, mint ahogy mi ismerjük vagy értjük magunk. Amikor életünk eseményei nem állnak össze számunkra, mi az egésznek az értelme, a célja, a családban, ahova születtünk, a munkában, amelyet végzünk, a közösségekben, ahova tartozunk, amikor nem látjuk, mi a helyünk ebben a világban, egyszer csak így szól: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek” Ismerlek, ismerem életed egészét, annak irányát és helyét.

„Mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek.” A prófétáról már születése előtt döntött Isten. Nem kapott még néhány évet arra, hogy gondolkodjon, mit szeretne kezdeni az életével, és vajon tényleg Isten oldalára kíván-e állni. Amikor Isten Igéje elérkezik hozzánk a Lélek erejében, mikor egyszer csak igeolvasó csendességben, prédikáció-hallgatásban, bibliaórás beszélgetésben, életünk egy pontján elénk áll, és maga az Úr szólít meg, érezzük, tudjuk, hogy Ő kikerülhetetlen. Válaszolnunk kell.

Ezzel nem azt mondom, hogy lehetetlen nemet mondani, és nincsenek, akik ellenállnak Isten hívásának. De az feltétlenül igaz, hogy amikor az Úr Igéje megragad, amikor az Úr elhív, az nem úgy hangzik: „Lenne kedved velem járni és engem szolgálni? Gondold meg, és ha döntésre jutottál, majd válaszolj.” Nem. Hanem valahogy úgy: „Mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek.” Elkészített, elválasztott helyed van, amit be kell tölteni. Ha nemet mondasz, azt a helyet akkor sem tölti be más. Az a tiéd, mert én, az Úr, magaménak választottalak mielőtt a világra jöttél volna. Mielőtt jó lettél volna bármire is, én úgy határoztam, hogy jó leszel arra, ami a te tőlem kapott helyed és utad ebben a világban!

„Népek prófétájává tettelek.” Az eredeti szöveg szerint: Népek prófétájává adtalak. Isten ad, odaajándékozza azt, ami az övé.

Szegény Jeremiás. Ő Istené, és az Úr őt, mielőtt tudta volna, megkérdezése nélkül odaadta. Odaadta a népeknek. Ez a nyelvezet, szóhasználat: „adtalak, adta, odaadott” nem ismeretlen számunkra. Isten az ő egyszülött Fiát adta… (Jn. 3.16) Vele együtt mindent nekünk adott (Róm. 8. 32). Jeremiás sorsa, amint Keresztelő Jánosé is, hasonló. Isten odaadta őket a népnek, a népeknek. Nem tartja meg szeretett, jól ismert, kiválasztott gyermekeit magának, a kirakatban, a múzeumban, otthon a vitrinben, hanem odaadja őket ebbe a világba. Ezt teszi velünk is.

Jeremiást, Ézsaiást, Keresztelő Jánost, Jézust, Pált… engem és téged. Bizonyos dolgokban dönthetünk, másokban pedig nem. Az Úr nemcsak nekünk és értünk adta egyszülött Fiát, és még nekünk adott életünkben sokakat másokat, akiken keresztül megáldott, hanem minket is odaadott másokért. Isten ad, mert Isten szeretet. Önmagát adja, de bennünket is ad. Odaadtalak téged családodnak, szomszédjaidnak, barátaidnak, gyülekezetednek, városodnak. Az Ige elhív s elküld. Megajándékoz és szétoszt. Megáld és áldássá tesz. Az Úr megszentelt, és ezért nem vagy értéktelen. Az Úr odaadott, és ezért nem élhetsz csak önmagadért. Az Úr döntött. És Jeremiás ezt hallja. Az Ige hatalmasan, erővel, és világosan szólt hozzá. Isten bejelentette rá az igényét. Mit tehet az ifjú?

Azt, amit ilyen esetben mindannyian teszünk: tiltakozik és kifogásokat keres. „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!” A megszólított ember tiltakozik. Túl fiatal vagyok. Nem értek a beszédhez. Uram, én nem lelkész vagyok. Uram, én csak egyszerű ember vagyok, nem ismerem eléggé a Bibliát, a teológiát. Túl erőtlen vagyok, alkalmatlan, bűnös. Nem tarthatnám meg mégis magamat magamnak?

De úgy tűnik, Istent nem győzi meg ez. Isten mindig többre hívja az övéit, mint amire mi képesnek tartjuk magunkat. „menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” Isten nem azért küldi Jeremiást, mert alkalmas, hanem azért, mert így döntött, és mert alkalmassá fogja tenni. Megérinti, erővel ruházza fel választottját: „Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most szádba adom igéimet!”

Ne magadra nézz, hanem Istenre! Ha eléd áll, és megszólít, halld meg! Kezdj el igazán hallgatni Rá! Engedd, hogy megérintsen! Bűnöktől, kétségektől megtisztítson, megerősítsen. Hogy odaadhassa magát neked. És indulj, amerre/akihez mondja, vidd Őt, akit kaptál! Légy áldott és légy áldás!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára