Lelki kenyér

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2014. augusztus 17. 10:30
Alapige: 
Jn 4,34
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,26-38
Alapige: János evangéliuma 4,34

Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."

Az újkenyér ünnepe hálaadás Isten gondviselő szeretetéért, minden ajándékáért, az egész életünkért itt, a földön. Mindezt jelképezi a kenyér, földi életszükségleteink összességéről szólnak az olyan kifejezések, mint „kenyérkérdés” és „kenyérkereset” is. Ezeket a szükségeket, hiányokat ismerjük mindannyian. A mindennapi betevőnek, az otthon biztonságának, a test erejének és egészségének, az anyagi létnek minden „kell”-jét.

S valóban, ezeknek elemi része a táplálék. Lám, Isten Fia, az emberré lett Krisztus is megéhezett az evangéliumi történetben. Samárián megy át a tanítványaival, megállnak Jákób kútjánál, és míg ő leül pihenni, a többiek élelemért mennek a legközelebbi faluba.

Kell a táplálék, mert egyrészt ennek megemésztéséből, elégetéséből nyeri szervezetünk az erőt, az energiát. Mindenki tudja, aki közlekedik, hogy először meg kell tankolni az autót, hogy aztán a motornak legyen teljesítménye. Másrészt kell a növekedéshez, hiszen a hasznos anyagok beépülnek a csontokba, az izmokba, a testbe. A földeket, a növényeket is ezért trágyázzák, tápoldatozzák, hogy bőven legyen virág, és teremjen a gyümölcs.

Ezért nagyon furcsa, amit Jézus mond a samáriai városkából visszatérő tanítványainak. Mintha visszafelé, fordítva gondolkodna: a teljesítés, a munkavégzés az ő erejének a forrása. Mire gondol, hogy érti ezt? Amiről Jézus beszél, az a kapcsolat. Az Istennel való szeretet-kapcsolat!

A mi emberi kapcsolatainkban sokan vannak olyanok, akiktől többé-kevésbé konkrét dolgokat várunk. Főnöktől fizetést, kereskedőtől kiszolgálást, szolgáltatóktól szolgáltatást, szülőktől vagy felnőtt gyermektől gondoskodást, segítő mellénk-állást a párunktól, hosszan sorolhatnánk. Mindezekre valóban szükségünk is van a mindennapokban.

De bizonyára megtapasztaltuk már, hogy a legnagyobb erőt, a legcsodálatosabb érzést, energiát mégis az adja nekünk, ha valaki szeret minket, s valakit szerethetünk. Mikor valaki egy szeretetkapcsolatban önmagát adja nekünk. Akkor éhesen, fáradtan, betegen is akár, hatalmas dolgokra vagyunk képesek!

Amíg Istennel úgy vagyunk, hogy kellene Tőle ez meg az, dolgok, segítség, áldás, addig érhetnek csalódások. Amíg meg nem értjük és át nem éljük, hogy Ő elsősorban önmagát adja nekünk, Mert végtelenül szeret. Erről szól az úrvacsora jelképe is, a falat kenyér. Ugyan mennyi az? Nem sok. Ha ennyi táplálékkal kellene végigcsinálni akár a mai napunkat, nem sokat bírnánk. De ennél sokkal többet jelent! Isten végtelen, halálig menő szeretetét, elfogadást és bűnbocsánatot, megváltást és örök életet.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk az Ékes kapuban üldögélve kolduló bénáról szóló történetet. Pünkösd után, az őskeresztyénség születésének kezdetén, Péter és János a templomba tart, de megállnak a kapuban, és az alamizsnáért könyörgőnek nem ezüstöt, nem aranyat, hanem magát Jézus Krisztust, az Életet kínálják! A béna hittel néz fel rájuk, elfogadja és befogadja az Urat, és meggyógyul teste-lelke.

Vajon mi lett volna, ha nem fogja meg a feléje nyújtott kezet? Ha azt mondja, hogy ha arany nincs, legalább egy rézgarast kérek? Talán adtak volna neki. S halála napjáig ülhetett volna ott tovább…

Jézust az Atyával való kapcsolat élteti, és ennek elfogadására hív minket is. Ebből fakad az Ő feltétlen engedelmessége is, ami nem valamiféle szolgaságot jelent. Hanem annak boldog átélését, hogy Isten ezt mondja nekünk: Kellesz nekem, mert szeretlek, fontos vagy, megismételhetetlenül egyetlen ezen a földön. Helyed és utad van, Tőlem kapott értelme az életednek, s ha megtalálod, elfogadod Tőlem, elveszíthetetlen örömöd és békességed lesz.

Egy lelkipásztorról olvastam, hogy hogyan segített az őt felkereső, elkeseredett, reményvesztett embernek. Leült a látogatójával és meghallgatta, az pedig csak sorolta a csalódásait, sebeit, erőtlen önmagát. Annyira befalazta magát a keserűségbe, hogy hiába volt vigasztalás, imádság, Szentírásból olvasott igék. Végül a lelkésznek eszébe jutott a megfásult, reményvesztett Illés próféta története, akit Isten végül feladattal, új küldetéssel gyógyított újra erőssé és teljessé.

Hirtelen felállt, és ezt mondta: Beszélgetünk még erről, hiszen önnek szüksége van a segítségre. De most sürgősen el kell mennem, sőt igazából két helyen is várnak. Ezért önt kérem meg, hogy egy kórházban fekvő testvérnek ezt a megígért könyvet elvigye! A meglepett látogatójának eszébe sem jutott tiltakozni, fogta a könyvet és elindult a megadott helyre. Leült egy betegágy mellé, egy nála sokkal nyomorúságosabb helyzetű ember mélységébe, beszélgetett, vigasztalt, biztatott … és maga is gyógyult. Nem ez lett az utolsó látogatása, s amíg a másik ember mellett szolgált, képessé lett önmaga életét is feldolgozni, elfogadni és Isten kezébe hittel letenni.

Ennek a lelkipásztornak az egyik írásából való idézettel szeretném befejezni:

„A fiú így szólt: Ugyan minek állnék fel, ha feküdhetek? Minek nyissam ki a szemem, amikor a semmit látom vele? Minek mennék haza, amikor észre sem vesznek? Minek tegyek valamit, amikor nincs miért?

De ő megfogta a kezét és így válaszolt: Kelj fel, mert minden emberből csak egyetlenegy él a földön. Nem tehetem meg azt, amit neked kell megtenned. Nem mondhatom el azt, amit neked kell mondanod. Nem kereshetem meg azt, akihez te küldettél, hogy bátorítsd és átadd az üzenetet, amit én szóltam neked.

Mire az ifjú ezt kérdezte: Hogyan tehetném mindezt, amikor oly erőtlen vagyok?

Ő így felelt: Ha megmozdulsz, már fel tudsz ülni. Ha felülsz, már fel tudsz állni. Ha felállsz, már el tudsz indulni, és ha elindulsz és megkeresed, akihez küldettél, és át tudod adni az üzenetet, akkor meggyógyul a te lelked, és meggyógyul annak a lelke is, amíg mindezt megcselekszed. Ezért kelj fel, és eképpen cselekedjél!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Igehirdetések

2018.09.23.
Zak 8,6
2018.09.16.
Lk 18,28-30
2018.09.09.
Lk 6,1-5
2018.09.02.
Lk 15,13.18; Ézs 48,17; Lk 5,27-28
2018.08.26.
1Móz 4,6-7

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Szeptember 25-én kedden 17 órakor presbiteri gyűlést tartunk, melyre szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
Október 20. szombatra gyülekezeti kirándulást szervezünk Pápára. A helyi lelkész fogad minket, akinek vezetésével megtekintjük az új gyülekezeti központot, a templomot, vállalkozó kedvűek a toronyba is felmehetnek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész városra. Ellátogatunk a gyönyörűen felújított ótemplomba, az ottani Pannonia Reformata Múzeumba, ahol izgalmas interaktív kiállítás mutatja be hitünk tiszta lényegét, múltunkat és dunántúli gyülekezeteink jelenét, az épület pincéjében pedig egy ókori egyiptomi múmia van kiállítva. Meglátogatjuk az Esterházy kastélyt, a Kékfestő Múzeumot, sétát tehetünk a Várkertben és az óvárosrészben. A kirándulás részvételi díja 3000 forint. Mindenkit szeretettel várunk, jelentkezni a Lelkészi Hivatalban telefonon vagy a lelkészeknél személyesen lehet!
• Elhunyt Bátai László testvérünk életének 98. esztendejében. Utolsó földi útjára szeptember 27-én, csütörtökön 15 órakor kísérjük a református temetőben. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára