Lelki kenyér

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2014. augusztus 17. 10:30
Alapige: 
Jn 4,34
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,26-38
Alapige: János evangéliuma 4,34

Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."

Az újkenyér ünnepe hálaadás Isten gondviselő szeretetéért, minden ajándékáért, az egész életünkért itt, a földön. Mindezt jelképezi a kenyér, földi életszükségleteink összességéről szólnak az olyan kifejezések, mint „kenyérkérdés” és „kenyérkereset” is. Ezeket a szükségeket, hiányokat ismerjük mindannyian. A mindennapi betevőnek, az otthon biztonságának, a test erejének és egészségének, az anyagi létnek minden „kell”-jét.

S valóban, ezeknek elemi része a táplálék. Lám, Isten Fia, az emberré lett Krisztus is megéhezett az evangéliumi történetben. Samárián megy át a tanítványaival, megállnak Jákób kútjánál, és míg ő leül pihenni, a többiek élelemért mennek a legközelebbi faluba.

Kell a táplálék, mert egyrészt ennek megemésztéséből, elégetéséből nyeri szervezetünk az erőt, az energiát. Mindenki tudja, aki közlekedik, hogy először meg kell tankolni az autót, hogy aztán a motornak legyen teljesítménye. Másrészt kell a növekedéshez, hiszen a hasznos anyagok beépülnek a csontokba, az izmokba, a testbe. A földeket, a növényeket is ezért trágyázzák, tápoldatozzák, hogy bőven legyen virág, és teremjen a gyümölcs.

Ezért nagyon furcsa, amit Jézus mond a samáriai városkából visszatérő tanítványainak. Mintha visszafelé, fordítva gondolkodna: a teljesítés, a munkavégzés az ő erejének a forrása. Mire gondol, hogy érti ezt? Amiről Jézus beszél, az a kapcsolat. Az Istennel való szeretet-kapcsolat!

A mi emberi kapcsolatainkban sokan vannak olyanok, akiktől többé-kevésbé konkrét dolgokat várunk. Főnöktől fizetést, kereskedőtől kiszolgálást, szolgáltatóktól szolgáltatást, szülőktől vagy felnőtt gyermektől gondoskodást, segítő mellénk-állást a párunktól, hosszan sorolhatnánk. Mindezekre valóban szükségünk is van a mindennapokban.

De bizonyára megtapasztaltuk már, hogy a legnagyobb erőt, a legcsodálatosabb érzést, energiát mégis az adja nekünk, ha valaki szeret minket, s valakit szerethetünk. Mikor valaki egy szeretetkapcsolatban önmagát adja nekünk. Akkor éhesen, fáradtan, betegen is akár, hatalmas dolgokra vagyunk képesek!

Amíg Istennel úgy vagyunk, hogy kellene Tőle ez meg az, dolgok, segítség, áldás, addig érhetnek csalódások. Amíg meg nem értjük és át nem éljük, hogy Ő elsősorban önmagát adja nekünk, Mert végtelenül szeret. Erről szól az úrvacsora jelképe is, a falat kenyér. Ugyan mennyi az? Nem sok. Ha ennyi táplálékkal kellene végigcsinálni akár a mai napunkat, nem sokat bírnánk. De ennél sokkal többet jelent! Isten végtelen, halálig menő szeretetét, elfogadást és bűnbocsánatot, megváltást és örök életet.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk az Ékes kapuban üldögélve kolduló bénáról szóló történetet. Pünkösd után, az őskeresztyénség születésének kezdetén, Péter és János a templomba tart, de megállnak a kapuban, és az alamizsnáért könyörgőnek nem ezüstöt, nem aranyat, hanem magát Jézus Krisztust, az Életet kínálják! A béna hittel néz fel rájuk, elfogadja és befogadja az Urat, és meggyógyul teste-lelke.

Vajon mi lett volna, ha nem fogja meg a feléje nyújtott kezet? Ha azt mondja, hogy ha arany nincs, legalább egy rézgarast kérek? Talán adtak volna neki. S halála napjáig ülhetett volna ott tovább…

Jézust az Atyával való kapcsolat élteti, és ennek elfogadására hív minket is. Ebből fakad az Ő feltétlen engedelmessége is, ami nem valamiféle szolgaságot jelent. Hanem annak boldog átélését, hogy Isten ezt mondja nekünk: Kellesz nekem, mert szeretlek, fontos vagy, megismételhetetlenül egyetlen ezen a földön. Helyed és utad van, Tőlem kapott értelme az életednek, s ha megtalálod, elfogadod Tőlem, elveszíthetetlen örömöd és békességed lesz.

Egy lelkipásztorról olvastam, hogy hogyan segített az őt felkereső, elkeseredett, reményvesztett embernek. Leült a látogatójával és meghallgatta, az pedig csak sorolta a csalódásait, sebeit, erőtlen önmagát. Annyira befalazta magát a keserűségbe, hogy hiába volt vigasztalás, imádság, Szentírásból olvasott igék. Végül a lelkésznek eszébe jutott a megfásult, reményvesztett Illés próféta története, akit Isten végül feladattal, új küldetéssel gyógyított újra erőssé és teljessé.

Hirtelen felállt, és ezt mondta: Beszélgetünk még erről, hiszen önnek szüksége van a segítségre. De most sürgősen el kell mennem, sőt igazából két helyen is várnak. Ezért önt kérem meg, hogy egy kórházban fekvő testvérnek ezt a megígért könyvet elvigye! A meglepett látogatójának eszébe sem jutott tiltakozni, fogta a könyvet és elindult a megadott helyre. Leült egy betegágy mellé, egy nála sokkal nyomorúságosabb helyzetű ember mélységébe, beszélgetett, vigasztalt, biztatott … és maga is gyógyult. Nem ez lett az utolsó látogatása, s amíg a másik ember mellett szolgált, képessé lett önmaga életét is feldolgozni, elfogadni és Isten kezébe hittel letenni.

Ennek a lelkipásztornak az egyik írásából való idézettel szeretném befejezni:

„A fiú így szólt: Ugyan minek állnék fel, ha feküdhetek? Minek nyissam ki a szemem, amikor a semmit látom vele? Minek mennék haza, amikor észre sem vesznek? Minek tegyek valamit, amikor nincs miért?

De ő megfogta a kezét és így válaszolt: Kelj fel, mert minden emberből csak egyetlenegy él a földön. Nem tehetem meg azt, amit neked kell megtenned. Nem mondhatom el azt, amit neked kell mondanod. Nem kereshetem meg azt, akihez te küldettél, hogy bátorítsd és átadd az üzenetet, amit én szóltam neked.

Mire az ifjú ezt kérdezte: Hogyan tehetném mindezt, amikor oly erőtlen vagyok?

Ő így felelt: Ha megmozdulsz, már fel tudsz ülni. Ha felülsz, már fel tudsz állni. Ha felállsz, már el tudsz indulni, és ha elindulsz és megkeresed, akihez küldettél, és át tudod adni az üzenetet, akkor meggyógyul a te lelked, és meggyógyul annak a lelke is, amíg mindezt megcselekszed. Ezért kelj fel, és eképpen cselekedjél!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

(János 1,16)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban

Hálaadó istentisztelet a megújult toronyért és az új toronyóráért január 26-án, vasárnap fél 11-kor a templomban – szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
• Elhunyt Czvitkovics Lajosné (Róka Irma) testvérünk 92 esztendős korában. Temetése január 24-én, pénteken 10.45-kor lesz a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára