Királyod érkezik hozzád

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2014. november 30. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zak 9,9
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 21,1-9
Alapige: Zakariás könyve 9,9

"Örvendj nagyon, Sion leánya!
Íme, Királyod érkezik hozzád."

Kissé talán szokatlan a jeruzsálemi bevonulás történetét hallgatni advent első vasárnapján. Szokatlan lehet, de csakis a hangulata, és a díszletei miatt. Adventkor nem pálmaágakat lengetnek, inkább szelíd gyertyák lobognak. Adventre nem a hangos, ujjongó, hozsannás köszöntés jellemző, inkább a csendes behívás és befogadás. Ám ha meggondoljuk, mit is ünneplünk adventkor, már egyáltalán nem lesz furcsa a bevonulás története.

Advent a hozzánk érkező Isten ünnepe. Jézus jövetelét ünnepeljük. A mai igéből megérthetjük, hogy Zakariás próféciája nem csupán egyszer és egyféleképpen teljesedett be, a jeruzsálemi bevonuláskor. Ennek a próféciának újra meg újra be kell teljesednie bennünk, a mi adventjeinkben!

„Íme, királyod érkezik hozzád.” Pontosan ebben van advent lényege, nem is lehet igazán adventünk, ha nem a prófécia teljesedik be életünkben.

„Íme, királyod érkezik hozzád.” Mi minden van e mondat mögött?

Ha Királyként, akkor nem üres kézzel jön. Ő meggazdagító Úrként érkezik hozzád. Áldásaival, lelki ajándékaival érkezik hozzád. Királyként érkezik, hogy vezessen bennünket. Adventünket az Ő királyi fényével szeretné megtölteni: bölcsességével, útmutatásával, hatalmával.

Az advent szerintem az esztendő egyik legszebb időszaka. De sajnos nem csak szép, hanem veszélyes is! Ilyenkor sajnos nagyon könnyen eltéved az ember – lelki értelemben. Annyi minden rakódik rá az adventi időszakra, hogy sokan emiatt vétik el az egész ünnep lényegét.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy mennyire rátelepszik a média, a reklámszakma. Beszélnek arról, hogy az advent a „karácsony-várás” ideje. Beszélnek adventi díszkivilágításról, fénybe öltöztetünk ilyenkor mindent; és szó van adventi bevásárlásról is, mert az „adventi vásár” mindig is jó üzlet volt.

De arról, hogy Ki is érkezik valójában, és mivel akar megajándékozni minket, arról csak az igében hallunk hitelesen. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a karácsonyt is várjuk, de hívő emberként adventben mi Királyunk érkezését ünnepeljük. És nagyon szép a fénybe öltöztetett település, fontosak az adventi fények, de elsősorban mi azt kérjük Urunktól, hogy belül gyújtsa meg az ő fényét, és adjon találkozásokat önmagával!

„Íme, Királyod érkezik hozzád.”

Hadd említsem meg a másik tipikus adventi veszélyt is, hiszen évről-évre mindannyian tapasztaljuk. Az adventi időszakban valahogy mindig megsokszorozódnak a tennivalóink. Érezzük, hogy ilyenkor jóval többet kell sürögni-forogni, mint máskor, beszerezni mindenféle kelléket, hogy minden rendben legyen karácsonyra.

Óriási a veszélye annak, hogy a tennivalóink elsodornak bennünket. Vigyáznunk kell nagyon, nehogy a végén már azt se tudjuk, miről is szól ez a nagy készülődés! Nehogy majd csak karácsony elmúltával, a felpörgetett tempóból ismét kicsit visszalassulva eszméljünk rá: Igen, ott volt az az adventi időszak, amin bizony csak keresztülrohantam, de gazdagodni nem tudtam belőle.

„Íme, Királyod érkezik hozzád” – mondja a prófécia.

Vajon mit válaszolok erre? Hogyan fogadom Őt? Hogyan készülhetek az érkezésére? Hogyan lehet arra jól készülni?

Egyszer Jézus látogatóba érkezett barátaihoz, a két nővérhez, Mártához és Máriához. Márta elsősorban a vendéget látta benne, akiről gondoskodni kell, hát neki is látott. Mária viszont egészen másként tekintett Jézusra. Mennyei bölcsesség tanítóját látta benne, a meggazdagító Mestert, az Urat, akinek szavaiban élet van! Leült hát Jézus lábai elé, és szinte itta a szavait.

Egészen biztosan nem véletlen, hogy a Szentírás ebben a történetben nem azt örökítette meg, hogy Jézus miről beszélt, mit tanított. Hanem azt, hogy ki hogyan reagált az ő érkezésére! Ki hogyan fogadta Őt!

Mit is válaszolt Jézus Márta kifakadására? „Uram, mondd már neki, hogy segítsen, hiszen ki sem látok a munkából!” Jézus ezt mondta neki: „Mária a jó részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.”

A jó részt választotta, de mi is volt ez a „jó rész”? Hát az, hogy Mária leült, és lenyugodott. Kiengedett. Csendben volt. Hallgatott. Egész lénye arról árulkodik, hogy csak kinyitja magát Jézus előtt, és issza szavait, táplálkozik azzal, amit hall, gazdagodik belőle!

Mária példája gyönyörűen megmutatja nekünk, hogy mi is az advent lényege! A „jó részt” választani, és nem engedni meg semminek és senkinek, hogy azt elvegyék tőlünk!

Nem vagyok naiv, jól tudom, hogy ettől még nem lesz kevesebb az elintéznivalónk adventben. Ha meleget akarunk, ki kell menni fát hasogatni, ha valaki vendéget vár, meg kell gyúrni a tésztát, enni kell adni a családnak, be kell szerezni egy csomó mindent karácsonyig; igen, ezeket mind el kell intézni.

Az viszont igenis a mi döntésünk, hogy engedjük-e, hogy a tennivalóink végleg elsodorjanak bennünket! Igenis a mi döntésünkön múlik, hogy találunk-e olyan perceket, minősített időket, amikor csakis a mi Királyunké lehetünk! Amikor megnyugszunk az Ő társaságában. Amikor pontosan úgy teszünk, ahogyan Mária is tett: Csendben vagyunk. Kiengedünk mindent a gondolatainkból és kiengedünk mindent a kezünkből is. Ilyenkor nem csak az izmaink ernyednek el, hanem lelki görcseink is kiengedhetnek. Ilyenkor nem magyarázunk, nem akciózunk, csak kinyitjuk magunkat, és isszuk Jézus szavait.

Igen, rajtunk áll, hogy találunk-e magunknak ilyen kiemelt időket. Akár egyéni csendességeinkben, Bibliánkat kinyitva és imádkozva. Vagy közösségi alkalmainkon, melyeket Isten készít nekünk. Az előttünk álló héten az Adventi esték alkalmai is a Jézussal való találkozás ilyen áldott alkalmaivá lehetnek.

„Íme, Királyod érkezik hozzád.”

Engedjük, hogy érkezése áthassa egész adventi időnket! Engedjük, hogy érkezésének öröme, és a Vele való meggazdagító találkozások tápláljanak bennünket!

Legyen őszinte imádsággá szívünkben az ének:

„Jöjj, Királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom.
A gonosztól óvj te meg, meg ne rontson engemet.

Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt;
Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára