Isten szerinti bölcsesség

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Dátum: 
2014. szeptember 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Péld 3,5-8.11-13
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 18,35-43
Alapige: Példabeszédek könyve 3,5-8.11-13

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet."

Egy hete újabb tanév kezdődött el az iskolákban, rengeteg diák ült be az iskolapadokba. Vannak, akiknek ez csak egy újabb (talán sokadik) évfolyam a tanulásban, de a kis elsősök számára nagy a változás. Az óvodából érkeztek a tudás fellegvárába, hogy a legelemibb tudnivalókkal, az olvasás, írás és számolás tudományával ismerkedjenek.

A felolvasott ige a bölcsességről szól. Valóban boldog az az ember, aki megtalálja a bölcsességet. Milyen jó is lenne, ha a bölcsességet hasonlóképpen bele lehetne csöpögtetni a fejünkbe, akárcsak a legelemibb tudnivalókat a kisdiákoknak! De hát tudjuk: a bölcsesség több mint a tudás. Több mint csupán tények, információk és ismeretek fejben tartása. A bölcsesség nem elsősorban az iskolához kötődik, hanem inkább az élethez! A bölcs ember átlátja az összefüggéseket. A bölcsesség arról szól, hogyan hozhatunk jó döntéseket, mi az igazán értékes, milyen életcélt követünk.

Ez az ige az Isten szerinti bölcsességről szól. Üljünk hát be lélekben Isten iskolapadjába, és Őt hallgassuk, mit mond a valódi bölcsességről!

Az első, amit erről meghallhatunk, hogy az Isten szerinti bölcsesség a bizalommal kezdődik! „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Itt az Istenbe vetett hitünkről van szó, hiszen ezek rokon fogalmak, hiszünk, bízunk Benne, rá bízzuk életünket.

Az Isten szerinti bölcsesség első lépése, hogy rábízzuk magunkat teljes szívből. De gondoljunk csak bele, hogy mit is jelent „teljes szívvel” bízni! Rábízzuk egész valónkat. Teljes a bizalmunk, hogy biztonságban vagyunk az Ő kezében. Ez egy valóban mindenre kiterjedő bizalom!

Talán ahhoz hasonlítható, ahogyan a gumiköteles ugráskor is teljes bizalomra van szükség az ugró részéről. Biztos sokan láttak már ilyet élőben, vagy tévében. Az egyik legkedveltebb extrém sport a „bungee jumping”, lényege, hogy nagy magasságból leugrik a vállalkozó szellemű, természetesen a testére biztonsági heveder van erősítve, és egy különleges gumikötéllel fent rögzítik. Ahogy zuhan lefelé a mélységbe, a gumikötél fokozatosan megfeszül, lelassítja a zuhanást és mielőtt a földbe csapódna, visszarántja. Gondoljuk csak oda magunkat, mi történik a leugrás előtti pillanatokban! Aki ugrik, az egész életét rábízza az őt rögzítő szakemberekre, bíznia kell a kapcsokban, gumikötélben, hogy minden rendben lesz, semmi nem törik, nem szakad el! Hiszen az életével játszik, és az elugrás után már nincs visszaút. Előtte kell meglennie a teljes bizalomnak, különben nem fog leugrani.

Bízd magad az Úrra teljes szívből, tedd magad mindenestől az Ő kezébe, ahogyan az ugró rábízza magát a gumikötélre! Vajon a mi életünkben mi vagy ki töltheti be a gumikötél szerepét? A bölcs embernek ez a legelső kérdése. Ki kaphat tőlünk teljes bizalmat? Kitől reméljük, hogy az életünk zuhanásaiban lefékez, visszatart, nem enged földbe csapódni?

Az Igében egyértelmű a válasz: Mi csakis az Úrra bízhatjuk rá magunkat teljes szívből. Mi jól tudjuk, hogy nem a vaksötétbe kell elugranunk! Mi pontosan tudjuk, hogy ki kér tőlünk ilyen teljes és feltétlen bizalmat! Ő ismer és szeret bennünket, így kéri bizalmunkat.

A jerikói vak történetében nem véletlen, hogy Jézus megkérdezi tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? Előzőleg a vak hangosan kiabál, hogy „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Amikor pedig végre Jézus elé vezetik, Ő a vaktól kérdezi: „mit tegyek veled?” Most itt állsz előttem, rajta, mondd meg, mire van szükséged! Vajon miért teszi ezt Jézus? Talán nem látja, mi a baj? Dehogynem! Csakhogy a betegnek kell kimondania a betegségét! Miben szenvedsz hiányt? Hol látod magad leginkább gyengének? Miben vagy legsebezhetőbb? Mik az életed leggyengébb pontjai?

Igen, Jézusnak ma is ezek a kérdései felénk. Nekünk kell kimondani, miből kell gyógyulnunk. Nekünk kell megvallanunk előtte bűneinket. Ő pontosan látja, de nekünk is látnunk kell gyengeségeinket! Ezért kéri bizalmunkat, ezért kell nekünk teljes szívvel Őrá bízni életünket.

Két ígéretet is találunk ebben az Igében. Ezek az Istenbe vetett bizalom következményei. Aki teljes szívvel Őrá tudja bízni életét, az ezzel a két következménnyel számolhat.

Először arról hallunk: „Egyengetni fogja ösvényeidet; gyógyulást, felüdülést ad csontjaidnak.” Az ösvény itt nyilvánvalóan az életünk útját jelenti. Ha teljes szívvel Istenre bízzuk magunkat, Ő odafigyel életünkre, vigyáz lépteinkre. Ha Őrá bízzuk magunkat, ha Őelé tesszük gyengeségeinket, Ő gyógyító jelenlétével vesz körül. Tápláló erejével felüdít, újra meg újra felsegít minket.

Eszembe jut Illés próféta példája, aki belefáradt a rengeteg küzdelembe, és a pusztában lefeküdt agy bokor alatt. Azt üzente Urának: Nem akarok tovább menni, engedj engem itt meghalni, nem bírom tovább. Isten azonban odarendelte angyalát, küldöttét, akivel megetette, megitatta, felsegített prófétáját. Egyszóval nem engedte, hogy Illés a földbe csapódjon, Isten megtartotta őt, új erőt adott neki, megmentette a haláltól.

A másik sokkal furcsább ígéret, hiszen Isten dorgálásáról, intéséről szól. „Az Úr intését meg ne vesd… Akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” Igen, ez az életünk sötétebb útszakaszaira vonatkozik. Azokra az időkre, amikor az eseményekben Isten haragvását, büntetését érezzük. Amikor pl. Isten megállít minket egy-egy betegséggel, próbatétellel. Igen, éppen az ilyen helyzetek mutatják meg, mennyire tart erősen a bizalmunk! Bízni tudunk-e Benne teljes szívvel?

Hiszen Isten dorgálása soha nem öncélú. Ő nem élvezi a mi szenvedéseinket. Minden dorgálása mögött az Ő szeretete van! Talán éppen a próbák sötétjében nehéz ezt belátnunk, de gyakran jóval később megérthetjük, mitől védett meg bennünket, ami sokkal rosszabb lett volna…

Isten iskolapadjában tehát ezzel az igével a szívünkben tegyük most mérlegre bölcsességünket! Botor ember az, aki az ugrás előtt nem ellenőrzi a felszerelést, csatokat, rögzítést, gumikötelet. Ez az ige minket is most ilyen ellenőrzésre hív. Oda van-e rögzítve a mi életünk Istenhez? Erősen tart-e Benne a bizalmunk? Rendben van-e a hitünk Benne, naponként keressük-e akaratát, olvassuk-e igéjét, tartjuk-e Vele a kapcsolatot, erősödünk-e Őbenne? A bajban, a sötét időszakainkban is kitart-e Istenbe vetett bizalmunk?

„Bízzál az Úrban teljes szívből, minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára