Isten szerinti bölcsesség

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Dátum: 
2014. szeptember 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Péld 3,5-8.11-13
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 18,35-43
Alapige: Példabeszédek könyve 3,5-8.11-13

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet."

Egy hete újabb tanév kezdődött el az iskolákban, rengeteg diák ült be az iskolapadokba. Vannak, akiknek ez csak egy újabb (talán sokadik) évfolyam a tanulásban, de a kis elsősök számára nagy a változás. Az óvodából érkeztek a tudás fellegvárába, hogy a legelemibb tudnivalókkal, az olvasás, írás és számolás tudományával ismerkedjenek.

A felolvasott ige a bölcsességről szól. Valóban boldog az az ember, aki megtalálja a bölcsességet. Milyen jó is lenne, ha a bölcsességet hasonlóképpen bele lehetne csöpögtetni a fejünkbe, akárcsak a legelemibb tudnivalókat a kisdiákoknak! De hát tudjuk: a bölcsesség több mint a tudás. Több mint csupán tények, információk és ismeretek fejben tartása. A bölcsesség nem elsősorban az iskolához kötődik, hanem inkább az élethez! A bölcs ember átlátja az összefüggéseket. A bölcsesség arról szól, hogyan hozhatunk jó döntéseket, mi az igazán értékes, milyen életcélt követünk.

Ez az ige az Isten szerinti bölcsességről szól. Üljünk hát be lélekben Isten iskolapadjába, és Őt hallgassuk, mit mond a valódi bölcsességről!

Az első, amit erről meghallhatunk, hogy az Isten szerinti bölcsesség a bizalommal kezdődik! „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Itt az Istenbe vetett hitünkről van szó, hiszen ezek rokon fogalmak, hiszünk, bízunk Benne, rá bízzuk életünket.

Az Isten szerinti bölcsesség első lépése, hogy rábízzuk magunkat teljes szívből. De gondoljunk csak bele, hogy mit is jelent „teljes szívvel” bízni! Rábízzuk egész valónkat. Teljes a bizalmunk, hogy biztonságban vagyunk az Ő kezében. Ez egy valóban mindenre kiterjedő bizalom!

Talán ahhoz hasonlítható, ahogyan a gumiköteles ugráskor is teljes bizalomra van szükség az ugró részéről. Biztos sokan láttak már ilyet élőben, vagy tévében. Az egyik legkedveltebb extrém sport a „bungee jumping”, lényege, hogy nagy magasságból leugrik a vállalkozó szellemű, természetesen a testére biztonsági heveder van erősítve, és egy különleges gumikötéllel fent rögzítik. Ahogy zuhan lefelé a mélységbe, a gumikötél fokozatosan megfeszül, lelassítja a zuhanást és mielőtt a földbe csapódna, visszarántja. Gondoljuk csak oda magunkat, mi történik a leugrás előtti pillanatokban! Aki ugrik, az egész életét rábízza az őt rögzítő szakemberekre, bíznia kell a kapcsokban, gumikötélben, hogy minden rendben lesz, semmi nem törik, nem szakad el! Hiszen az életével játszik, és az elugrás után már nincs visszaút. Előtte kell meglennie a teljes bizalomnak, különben nem fog leugrani.

Bízd magad az Úrra teljes szívből, tedd magad mindenestől az Ő kezébe, ahogyan az ugró rábízza magát a gumikötélre! Vajon a mi életünkben mi vagy ki töltheti be a gumikötél szerepét? A bölcs embernek ez a legelső kérdése. Ki kaphat tőlünk teljes bizalmat? Kitől reméljük, hogy az életünk zuhanásaiban lefékez, visszatart, nem enged földbe csapódni?

Az Igében egyértelmű a válasz: Mi csakis az Úrra bízhatjuk rá magunkat teljes szívből. Mi jól tudjuk, hogy nem a vaksötétbe kell elugranunk! Mi pontosan tudjuk, hogy ki kér tőlünk ilyen teljes és feltétlen bizalmat! Ő ismer és szeret bennünket, így kéri bizalmunkat.

A jerikói vak történetében nem véletlen, hogy Jézus megkérdezi tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? Előzőleg a vak hangosan kiabál, hogy „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Amikor pedig végre Jézus elé vezetik, Ő a vaktól kérdezi: „mit tegyek veled?” Most itt állsz előttem, rajta, mondd meg, mire van szükséged! Vajon miért teszi ezt Jézus? Talán nem látja, mi a baj? Dehogynem! Csakhogy a betegnek kell kimondania a betegségét! Miben szenvedsz hiányt? Hol látod magad leginkább gyengének? Miben vagy legsebezhetőbb? Mik az életed leggyengébb pontjai?

Igen, Jézusnak ma is ezek a kérdései felénk. Nekünk kell kimondani, miből kell gyógyulnunk. Nekünk kell megvallanunk előtte bűneinket. Ő pontosan látja, de nekünk is látnunk kell gyengeségeinket! Ezért kéri bizalmunkat, ezért kell nekünk teljes szívvel Őrá bízni életünket.

Két ígéretet is találunk ebben az Igében. Ezek az Istenbe vetett bizalom következményei. Aki teljes szívvel Őrá tudja bízni életét, az ezzel a két következménnyel számolhat.

Először arról hallunk: „Egyengetni fogja ösvényeidet; gyógyulást, felüdülést ad csontjaidnak.” Az ösvény itt nyilvánvalóan az életünk útját jelenti. Ha teljes szívvel Istenre bízzuk magunkat, Ő odafigyel életünkre, vigyáz lépteinkre. Ha Őrá bízzuk magunkat, ha Őelé tesszük gyengeségeinket, Ő gyógyító jelenlétével vesz körül. Tápláló erejével felüdít, újra meg újra felsegít minket.

Eszembe jut Illés próféta példája, aki belefáradt a rengeteg küzdelembe, és a pusztában lefeküdt agy bokor alatt. Azt üzente Urának: Nem akarok tovább menni, engedj engem itt meghalni, nem bírom tovább. Isten azonban odarendelte angyalát, küldöttét, akivel megetette, megitatta, felsegített prófétáját. Egyszóval nem engedte, hogy Illés a földbe csapódjon, Isten megtartotta őt, új erőt adott neki, megmentette a haláltól.

A másik sokkal furcsább ígéret, hiszen Isten dorgálásáról, intéséről szól. „Az Úr intését meg ne vesd… Akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” Igen, ez az életünk sötétebb útszakaszaira vonatkozik. Azokra az időkre, amikor az eseményekben Isten haragvását, büntetését érezzük. Amikor pl. Isten megállít minket egy-egy betegséggel, próbatétellel. Igen, éppen az ilyen helyzetek mutatják meg, mennyire tart erősen a bizalmunk! Bízni tudunk-e Benne teljes szívvel?

Hiszen Isten dorgálása soha nem öncélú. Ő nem élvezi a mi szenvedéseinket. Minden dorgálása mögött az Ő szeretete van! Talán éppen a próbák sötétjében nehéz ezt belátnunk, de gyakran jóval később megérthetjük, mitől védett meg bennünket, ami sokkal rosszabb lett volna…

Isten iskolapadjában tehát ezzel az igével a szívünkben tegyük most mérlegre bölcsességünket! Botor ember az, aki az ugrás előtt nem ellenőrzi a felszerelést, csatokat, rögzítést, gumikötelet. Ez az ige minket is most ilyen ellenőrzésre hív. Oda van-e rögzítve a mi életünk Istenhez? Erősen tart-e Benne a bizalmunk? Rendben van-e a hitünk Benne, naponként keressük-e akaratát, olvassuk-e igéjét, tartjuk-e Vele a kapcsolatot, erősödünk-e Őbenne? A bajban, a sötét időszakainkban is kitart-e Istenbe vetett bizalmunk?

„Bízzál az Úrban teljes szívből, minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára