Isten gyengéd ereje

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2014. január 12. 10:30
Alapige: 
Ézs 42,2-3; Jn 12,47b
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 42,1-9
Alapige: Ézsaiás könyve 42,2-3; János evangéliuma 12,47b

"Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt."
Jézus mondja: "...mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem."

A felolvasott prófécia két és fél ezer évvel ezelőtt szólalt meg először, Izráel babiloni fogságának idején. Súlyos történelmi időszaka volt ez Isten népének, mert a bálványimádóvá lett és hűtlenségében is önhitt népet átengedte az Úr ellenségei kezébe. A terjeszkedő keleti nagyhatalmak áldozatai lettek, deportáltak messze Babilonba, hosszú évtizedekre. Igen, Isten rájuk engedte ezt a próbát, hogy megfogyva bár, és önhittségükben meg is törve, de hitben megújulva és megerősödve visszatalálhassanak az Élő Úrhoz. Ebben a helyzetben kezdi Ézsaiás hirdetni Isten kegyelmét, a fogságból való szabadulás ígéretét.

Két és fél évezrede egy megtört életű népnek szólt ez az ige, de többről van itt szó, mint egy adott történelmi helyzetről. Ez a prófécia századokon átívelve beszél egyrészt a mindenkori emberről, rólunk, és egészen konkrétan pedig a megígért Szabadítóról, Jézus Krisztusról.

Két, szinte teljesen ellentétes kép jelenik meg az igében. Az egyik a kiáltozás, lárma, utcai hangoskodás képe, a nyilvánosság előtt erőteljesen hallatott hangról szól, a másik pedig csöndes gyengeségről, megrepedt nádszálról és füstölgő, pislákoló mécsesről. Erről az intenzív különbségről Szilveszter napja jutott eszembe, amikor különösen erősen is megjelenik embervoltunk és viselkedésünk e két oldala. Folyik a hangos ünneplés, durrognak a petárdák, fújják a dudákat, szikráznak a tűzijátékok, s közben vannak, közöttünk is voltak, akik megtörve, sajgó sebekkel, gondokkal, gyásszal, veszteség emlékével, megroppant egészséggel, az eljövendő bizonytalanságának terhével, csendben élték meg az esztendők fordulóját.

A korabeli ember számára nagyon beszédes kép a nád és a mécses. A nád, mely ugyan vékony és üreges szárú, de szerkezetének köszönhetően mégis igen erős és nagyon hasznos anyag volt, és a mécses, amely bár kicsiny láng, mégis ez volt az otthonok bevilágítója, fényénél tájékozódni, világossága körül közösségben lenni lehetett. Ám ha a nád megrepedt, elveszítette teherbírását, teljesen haszontalanná vált, s ha a mécses nem égett rendesen, eloltották és kanócát a szemétre dobták.

Mi többnyire igyekszünk tartani a terheket, mert ugye, sok mindent kibírunk, próbálunk világítani, nagy okosan tájékozódni és utat mutatni, s beragyogni a szeretteink életét. De mi van, ha megrepedtünk, bekormozódtunk?

Sokszor az ember annál hangosabb, minél nagyobb a baj belül. Azt mondják, a világ az erőből, hangerőből ért, de igazából a belső csendben dől el az élet. S nincs élet, ami ne lenne sérült, kicsit vagy jobban megrepedt. Vajon akkor haszontalan, esélytelen, céltalan?

A prófécia azonban nemcsak rólunk, emberekről szól, hanem Isten különleges „szolgájáról”, küldöttjéről. Aki látja a törékenységet, a pislákolást, a sérülést, a tökéletlenséget, és mégsem dob el, nem vet szemétre, nem mond le rólunk. Mert nem elítélni, hanem megmenteni jött. Isten Fia így vall magáról, ahogy János evangélista is idézte, mert Ő nem a mi emberi mentalitásunkkal érkezett hozzánk. Ahogyan sokszor mi gondolkodunk egymásról: Elrontotta, megbántott? Nem bírja, nem elég jó, nem elég fiatal, nem elég csinos? Nosza, dobjuk ki, forduljunk el tőle végleg, cseréljük le, kerítsünk újat! Ahogyan sokszor mi gondolkodunk a világról: Erővel, hatalommal, ha kell, rombolással lehet itt csak rendet tenni!

A mai dátum és emléknap szomorú példája ennek: 71 esztendeje történt a Don-kanyar katasztrófája, kétszázezer magyar katona tragikus és értelmetlen halála. Amikor majd az emléktábla alatt megállunk, gondoljunk erre is, az ember erőszakkal, háborúval akart „rendet tenni” Európában, és rettenetes összetörettetés lett a vége.

A Mindenható Isten, aki az eget és földet teremtette, Aki mindeneknek életet ad, és hatalmas kezében hordozza a világmindenséget erővel jön hozzánk, de nem erőszakkal. Hirdeti az élet igazságát, de nem akarja túlüvölteni a világot, hanem belül szólít meg. Kézbe vesz minket, ahogy Ézsaiás jövendölte, meggyógyítja a vakokat, a sérülteket, a lelki szegényeket, betegeket. Neki nem a legyőzésünk, az elítélésünk a fontos, hanem a megmentésünk, a gyógyulásunk, az életünk.

Olyannyira, hogy értünk Ő maga is megrepedt nádszállá, füstölgő mécsessé válik: emberré! Beleszületik egy koszos istálló szegénységébe, rövid földi útján végigéli a nélkülözést, szenvedést, kitaszítottságot, s végül nádszál élete megtöretik a kereszten. De nem azért, mert gyenge, hanem mert nekünk gyengéd Istenünk van!

Krisztus teste megtöretett, élete lángja kioltatott, de ez a számunkra felfoghatatlanul végtelen isteni erő legyőzte a halált, a gonoszt, a romlást. Hogy minden töredezett, pislákoló életet megmenthessen. Ez a hatalmas erő az Isten gyengéd szeretete.

Ezt szemlélteti az Ószövetségben Illés próféta története is. Isten legendás, nagyhitű, félelmetes tekintélyű, csodatevő prófétája élete egy pontján összeroppan. Megreped, elcsügged, elerőtlenedik. Kimenekül a pusztába, és meghalni kíván, ám Isten felhívja őt a hegyre, Vele való találkozásra. Hogy megvigasztalja, megerősítse, másképpen látni tanítsa. A hegyen kitör a szélvihar, szaggatja a sziklákat, majd tűzvész söpör rajta végig, végül földrengés rázza meg. Illés pedig, aki egy barlangban vészeli át mindezt, csak a legvégén találkozik az Úrral. Mert Istennek hatalmában áll a szélvihar, a tűzvész, a földrengés is, de Ő maga mégis egy halk és szelíd hangban jelenik meg.

Isten a Krisztusban ránk kimondott halk és szelíd szóban, a kegyelemben van jelen – így döntött, ezt választotta ebben a világban.

Az ige üzenete minket is kérdez: Hogyan vagyunk mi a magunk repedezettségével? Bűneinkkel, tökéletlenségünkkel, fájdalmainkkal, erőtlenségünkkel? Hangoskodva, erőlködve tagadjuk és takargatjuk? Vagy csendes bizalommal meg tudjuk vallani Istennek?

S vajon hogyan bánunk egymással? A másik repedezett, pislákoló voltával? Tudunk-e az Úrtól tanult szelídséggel, gyógyító megbocsátással, Istentől kapott erővel de gyengédséggel fordulni egymáshoz?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

4 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás 4,6)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Június 1-én hétfőn, pünkösd másodnapján fél 11-kor a Templomban ünnepi istentisztelet lesz – úrvacsora nélkül!
• Június 7-én vasárnap istentisztelet lesz 9-kor az akarattyai Imaházban és fél 11-kor a kenesei Templomban.
• Június 4-én fél 5-kor, a Trianoni Békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, nemzeti összetartozásunk jeleként megszólalnak a magyar templomok harangjai, felekezetre való tekintet nélkül. Ebbe a megemlékezésbe kapcsolódunk majd be mi is. Kérjük a Testvéreket, nemzetünkért és keresztyénségünkért a mi könyörületes Istenünkhöz fohászkodva hallgassák a harangszót!
• Május végétől tehát megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük azonban, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivételek a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára