Hívás a megfáradtaknak

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni 3. vasárnap
Dátum: 
2014. január 26. 10:30
Alapige: 
Mt 11,28
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 10,24.27-35
Alapige: Máté evangéliuma 11,28

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

Az apostolról felolvasott történetnek két főszereplője van, Péter és Kornéliusz. Illetve igazából ennek a történetnek is, mint az apostolok cselekedeteiről írott könyv egészének, maga Jézus Krisztus a főszereplője, Ő az, aki cselekszik választottain keresztül.

Pétert már jól ismerjük, egyszerű halászként találkoztunk vele először az evangéliumokban. Egy sikertelenül végigdolgozott éjszaka után, mikor kikötött volna, Jézus beszállt a csónakjába, visszaküldte a tóra, és újra kidobatta vele a hálót. Aztán alig bírták kiemelni a temérdek hal miatt. Péter akkor döbbent rá, hogy Istentől jött ember áll a csónakjában, megriadt saját méltatlansága miatt, és leborulva kérte Őt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Jézus azonban erre a köztük támadt távolságra, falra nemet mondott, mikor tanítványául választotta.

Később ez a hitvalló, de sokszor kudarcot is valló tanítvány megtagadta Mesterét, éppen az Ő elfogatásának éjszakáján, háromszor is, mielőtt a kakas megszólalt. S szinte azonnal rádöbbenve árulására, keserves sírásra fakadt. Vége mindennek, méltatlannak bizonyult, elbukott. Jézus azonban újra nemet mond erre a köztük támadt távolságra és falra, és feltámadása után népének pásztorává teszi Pétert.

A hajdani halász, később tanítvány, immár apostolként kell, hogy a ma felolvasott történetben újra megtanulja, hogy Jézus körül nincsenek falak, Ő nem tart távolságot senkitől. Tőle nem választanak el bezárt ajtók, ha csak nem a saját szívünk ajtaja az. S ezt lehet és kell megtapasztalnia Kornéliusznak is, éppen Péteren keresztül.

Kornéliusszal ebben a fejezetben találkozunk először és utoljára, s mindjárt megtudjuk róla, hogy nem a választott nép tagja, hanem a pogány rómaiak közül való, ráadásul hivatásos katona, százados. Tehát az idegen hatalom, a Római Birodalom elnyomásának élő eszköze! Ugyan mi köze lehet neki Izráel Istenéhez? De kiderül róla az is, hogy egy őszintén kereső ember, nem római bálványokat imád, hanem az Istent tiszteli, Őhozzá imádkozik szüntelenül, embertársaival pedig irgalmasan bánik. És íme, őt a méltatlant, a származása miatt elfogadhatatlant is befogadja az Úr, megkeresi és megszólítja az eleinte még bőszen tiltakozó Péter által.

Jézus körül valóban nincsenek falak, Ő nem fordul el senkitől. Sőt Ő maga Istennek testté lett, hozzánk a halál mélységéig is közel jött hívása felénk: „Jöjjetek énhozzám!” Nincs semmilyen feltétel, egyedül csak az, hogy meghalljuk ezt a hívást, és elinduljunk, menjünk. Mehetünk mindnyájan, akik… no és itt a kérdés, hogy felismerjük-e magunkat azok között, akiket Jézus hív!

Először is azt mondja: akik megfáradtatok. Az itt szereplő görög szó nem csak valami általános fáradt állapotot jelent, hanem a munkateljesítmény következtében való kimerültséget. Az természetes, hogy az életünkben vannak feladatok, elvárások, de sokszor már mást sem látunk, mint ezeket. Erőlködünk, igyekszünk, hajtunk, megállni sem merünk, nem tudjuk ebből felemelni a fejünket.

Egy fiatal favágó kis története jut erről eszembe, aki munkát keresett, és a válogatáson olyan gyorsan és ügyesen vágta ki a fát, hogy mindjárt felvették. Hétfőn kezdett, végigdolgozta a keddet, szerdát, de csütörtökön már azzal fogadták, hogy vegye fel az addig járó pénzt, és menjen, mert elbocsátják. Döbbent miértjére az volt a válasz, hogy rohamosan lecsökkent a teljesítménye a néhány nap alatt. De hát én végig keményen dolgoztam, még szünetet sem tartottam úgy, mint a többiek!- fakadt ki. Őszinteségét látva a munkavezető megkérdezte tőle: No és hányszor álltál meg, hogy megélezd a fejszédet? Ó, hát arra nekem nem volt időm – érkezett a válasz.

Azt gondoljuk, a világ csak teljesítményben mér? A bűn által megrontott világban lehet, valóban ez a törvény. De Mennyei Atyánk nem így és nem erre teremtett minket. Elfáradunk fizikailag és szellemileg, s jó ha tudunk megpihenni, de megfáradunk lelkileg is. Jézus ebben akar megszólítani, megállásra hívni, fejszéket élezni. Mert lelki erőt, belső megújulást, békességet csak Istentől kaphatunk. Jézus hív: Jöjjetek énhozzám, akik kimerültetek! Nincs feltétel, nem kell teljesíteni, csak őszintén jönni…

Jöjjetek mindnyájan – hív minket az ige – akik meg vagytok terhelve. Az itt alapszóként használt görög ige azt jelenti, hogy valakit vagy valamit alaposan megrakni, jól megpakolni. Ez is az életünkről szól. Megpakoltak, megterheltek, élet-súlyokat hordozók vagyunk.. Hordozunk teherként nehéz élethelyzeteket, de hordozunk embereket, életeket is. Azokat a szeretteinket, akik ránk bízattak – gondoskodással és szeretettel, és bizony azokat is, akiktől valami sértés, harag, konfliktus, maradandó sebek az elhordozandók – nehéz és sajgó szívvel. Hordozzuk emberek hiányát, elrontott kapcsolatok vagy elveszített szeretteink emlékét, gyásznak a súlyát. S végül egy életen át visszük, cipeljük önmagunkat, természetünket, adottságainkat, hiányosságainkat, gyengeségeinket, bűneinket.

Vannak, akikre nagyon komoly terhek nehezednek, s vannak, akikre kevésbé súlyosak. De erre is igaz az a példa, amit egy egyetemi professzor mutatott be a hallgatóinak. Bevitt a stresszről tartott előadására egy pohár vizet, és megkérdezte, hogy vajon milyen nehéz lehet. A találgatást hamar leállította, mondván, nem a mérleggel mérhető súly a lényeg. Ha egy pohár vizet csak egy percig kell tartanunk, az szinte semmi. Ha egy óra hosszán át kell folyamatosan emelnünk, bizony abba már komolyan belefájdul a karunk. De egy vagy több napon át kellene tartanunk, nem bírnánk ki, a karunk lezsibbadna, lebénulna. Mi pedig hordozzuk a belső stresszt, az aggodalmainkat, haragjainkat, sebeinket, terheinket sokszor éveken át!

Nekünk szól Jézus hívása: Jöjjetek hozzám, és én leveszem terheiteket, nálam megpihenhettek, erőt gyűjthettek!

Vannak súlyok, amiket Őnála végleg le lehet tenni. Bűneinkből, megkeseredettségünkből, önző magányunkból megszabadít, feloldoz. Megbocsát, és megbocsátani, megbékélni, elengedni tanít, segít. S ha van rajtunk teher, amivel hosszan járnunk kell, Őnála egy kicsit lehet abból is kilépni, megpihenni, Tőle kapott bölcsességgel átcsomagolni”, hogy könnyebb legyen, és tudjunk megerősödve és megújulva továbbindulni.

Nem mentegetőznünk, magyarázkodnunk, megaláztatnunk kell. Ő nem kioktatni és ledorongolni akar. Hanem világosságot, szabadulást, gyógyulást, erőt adni. Egyetlen feltétel van: Jöjjetek énhozzám!

Felismerem-e magamat megfáradtként és terhek alatt roskadozóként? És elhiszem-e, hogy mindezzel nem egyedül küszködnöm, másokat is lenyomnom, ideigvaló erőket keresgélnem, hanem Őhozzá mennem, Őelébe roskadnom kell. Lehet…

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára