Főzelék vagy áldás?

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2014. január 19. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsid 12,15a.16
Audio: 

Olvasmány: Zsidókhoz írt levél 12,12-17
Alapige: Zsidókhoz írt levél 12,15a.16

"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől... Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát."

A mai ige fókuszában a könnyelműség áll. Mégpedig a lelki könnyelműség. Az, amelyik a lelki dolgokat, Isten ajándékait, ígéreteit veszi túl könnyedén.

Az apostoli intés így hangzik a levél olvasóihoz: „Senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.” S már hozza is a bibliai példát az Ószövetség ismert alakjához kötve: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau.” A „parázna” itt nem házasságtörőt jelent, hanem egy másféle szövetség felrúgását: Isten iránti hűtlenséget.

Istentelen, hűtlen, istentagadó – az ige rendkívül súlyos jelzőkkel illeti Ézsaut, a lelki könnyelműség ős-példáját.

Talán érdemes emlékezetünket felfrissíteni az eseményeket illetően: Hogyan is jött létre az a bizonyos üzlet Ézsau és Jákób között?

„Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób meg adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.”

Ézsau tehát pontosan tudta, mit ad el. Tisztában volt azzal, hogy mi az elsőszülöttség, és hogy azzal együtt áldás örököse lenne, Isten megajándékozottja. Atyái elbeszéléséből tudnia kellett, hogy akivel Isten szövetséget köt, azt különleges módon vezeti és védelmezi. Tudta – de mindezeket Ézsau nem értékelte: Úgy eladta, mint egy zsák krumplit!

Nyilván arra gondolt, milyen veszélyes az élete. Éppen hazajött a vadászatból, érezte a fáradtságot tagjaiban. Látta a finomságot a tűzön rotyogni, érezte az étel ínycsiklandó illatát, hát úgy döntött: Ez most van, itt van, ez megszerezhető! Nekem ez kell, mégpedig most azonnal!

Talán érezzük az elmondottakból, hogy Ézsau mennyire modern gondolkodású ember! Racionális, arra koncentrál, ami megszerezhető. A szükségleteiből indul ki. Nem álmodozik, nem mereng a távoli jövőben, az ígéretekben, és nem vitatkozik ideológiákon. Csakis arra törekszik, ami konkrét, tényleges, aminek megfogható haszna van, ami gyorsan megtérülő befektetés. S hogy eközben miről mond le, mit veszít az adás-vétellel – talán bele sem gondol.

Ne ítéljünk elhamarkodottan, tegyük magunkat Ézsau mérlegére! Vajon nem esünk néha mi is az ő hibájába? Hiszen ez a gondolkodás nagyon is csábító, egyszerűvé teszi döntéseinket! Vajon mi nem soroljuk gyakran hátrább a lelki értékeket? Vajon nem előbbre való minden más? A mi életünk is veszélyes, akárcsak az övé! Az állandó stressz, ami körülvesz, a munkahelyi bizonytalanság, az anyagi biztonságra törekvés, a testünk egészsége, hétköznapjaink küzdelmei bizony gyakran eltakarják a lelki értékeket.

Ézsau nagy kérdése így hangzott: Főzelék, vagy elsőszülöttség. Étel, azonnali jóllakás, vagy pedig áldás, Isten gondoskodó szeretete. Ézsaunak Jákób ármánykodása miatt választania kellett, s ő úgy döntött az első mellett, hogy egyúttal a másodikról végleg lemondott!

Ézsau csapdája a „vagy” szócskában rejlett, ugyanis a kettő között csak az „és” szócska állhatna! A főzelék és az áldás nem egymást kizáró dolgok! Nekünk mindkettőre szükségünk van! Az étel a fizikai, biológiai valóságunk felől érint, az áldás pedig a lelki valóság felől, de mindkettő elengedhetetlenül fontos az életünkhöz! Ezek csakis együtt tehetik teljessé az életünket! Ahogyan az ételről, italról, ruházkodásról nem mondhatunk le, ugyanúgy nem szabad lemondanunk Isten lelki ajándékairól: áldásáról, gondoskodó szeretetéről, védelméről sem!

„Senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.” Vagyis senki se tépje ki magát Isten barátságából, hűséges kegyelméből. Az Ő ajándékai nélkül soha nem lehet teljes az életünk. Nélküle nem tudjuk hűséggel végigküzdeni az elénk adott pályát. Nélküle nem lehet reménységgel megállni a gyász sötétsége idején, hiszen csak a halál faláig látnánk. Nélküle nem lehet kitartani a próbák között.

És nem csak a mostani életünkre, küzdelmeinkre érvényes ez, hanem arra a jövendőre is, amit Isten elkészített. Csakis Isten gyermekeiként lehet részünk benne. Így mondja Jézus is: Olyanná kell lennünk, mint egy kisgyermek. Márpedig a kisgyermek nem tépi ki magát édesanyja szeretetéből, gondoskodásából. Legelemibb ösztöneivel tudja, hogy szüksége van rá, és ott van biztonságban!

Bibliaolvasó emberek jól tudják, hogy Ézsau döntése bizonyos értelemben szükségszerű volt. Isten előre tudta ezt, sőt: ez pontosan így illeszkedett be Isten nagyobb terveibe! „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Vagyis Jákóbot választottam, nem Ézsaut! Ábrahám és Izsák áldása, a kiválasztottság Jákób vonalán ment tovább Dávidig, aztán Jézusig, majd rajta keresztül egészen hozzánk.

Ennek kapcsán nagyon izgalmas teológiai kérdéseket lehetne felhozni, de mai igénk üzenete szempontjából ez a szál félrevinne bennünket. Isten kiválasztása nem tartozik a mi hatáskörünkbe, az életünk különféle helyzeteiben meghozott döntéseink viszont igen!

Ézsau döntése abban a helyzetben hibás volt, és példává lett a mi számunkra! Így látja ezt mai igénk is, és ezért kér bennünket: Ne hajoljunk el Isten kegyelmétől, úgy, mint Ézsau, aki az ételért eladta az áldást!

Az ige arra int, hogy figyeljünk jobban a döntéseinkre. Azokra is, amik oly egyszerűnek tűnnek. Az időbeosztásunkra, hogy mit végzünk el először, és mit csak később. Egy-egy nap végén, amikor visszatekintünk elvégzett dolgainkra, ne kelljen újra meg újra azon bánkódnunk, hogy megint csak a testi szükségletekre volt időnk.

Kérjük el mindig Istentől ajándékait, amint Jézus is biztat erre: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6,33)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

(János 1,16)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban

Hálaadó istentisztelet a megújult toronyért és az új toronyóráért január 26-án, vasárnap fél 11-kor a templomban – szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
• Elhunyt Czvitkovics Lajosné (Róka Irma) testvérünk 92 esztendős korában. Temetése január 24-én, pénteken 10.45-kor lesz a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára