Egyenes ösvény

Alkalom: 
Karácsony utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2014. január 5. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 26,1

Olvasmány: Ézsaiás könyve 40,27-31
Alapige: Ézsaiás könyve 26,1

„Az igaz ember ösvénye egyenes,
te egyengeted az igaz ember útját.”

A 2014. esztendőből pár nap ugyan már eltelt, de a mai az első vasárnap abból az 52-ből, ami reménység szerint adatik nekünk, hogy együtt ünnepeljük a Feltámadott Krisztust a gyülekezet közösségében.

Az új esztendővel életünk útjának újabb szakasza kezdődött el. Szeretnénk ilyenkor előrenézni, hogy lássuk, miféle útszakasz vár ránk, de bizony úgy járunk, ahogy a mostani ködös napokban oly gyakran. Elmosódnak a tárgyak körvonalai, homályba burkolózik az út. Jó lenne valami erős lámpa, ami megbirkózik a köddel, és előrevilágít utunkra. Kapunk is világosságot Istentől, hiszen az Ő igéje olyan mécses, ami a következő lépésünket jól megvilágítja. Ha az előttünk álló esztendőben az Ő igéjével tudunk majd tájékozódni itt a gyülekezetben, és egyéni csendességeinkben is, az a fény éppen elég lesz nekünk.

Az esztendő első vasárnapján ez az ige világít: „Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.”

Az elmúlt napokban mindannyian sok ismerősnek kívántunk „boldog új évet”. Ha ezt a jókívánságot ezzel az igével szeretnénk átfogalmazni, az így hangozhatna: Egyenes ösvényt, jól járható utat!

Vajon hogyan lehet „egyenessé” az előttünk levő útszakasz?

Természetesen mi magunk is tehetünk emberi erőfeszítéseket ennek érdekében. Minden gondoskodásunk, igyekezetünk arra irányul, hogy egyengessük a magunk és szeretteink útját. Vannak, akik az útegyengetéshez minél több pénzt kívánnak maguknak, mások a saját rátermettségükben, ügyességükben bíznak.

De minden erőfeszítésünk ellenére újra meg újra rá kell döbben-nünk, hogy az „egyenes út” nem áll a hatalmunk alatt! Bizony vannak olyan „kátyúk” utunkon, amiket sok pénzzel sem lehet betömni; vannak olyan fájó sebek, amikre nincsen orvosság; vannak olyan ügyek, amik előtt tehetetlenül kell megállnunk.

Igénk nem is rólunk, hanem Istenről mondja: „Te egyengeted az igaz ember útját.” Igen, az egyenes ösvény Urunk kezében van! Sok mindent nem láthatunk előre. Sok minden lehet bizonytalan, vagy félelmetes az előttünk álló úton, de ezt az egyet biztosan kell tudnunk, és reménységgel szabad megvallanunk! Utunk Isten kezében van.

De vajon hogyan is történik ez? Van-e valamiféle forgatókönyv?

Vannak olyan emberek, akik Isten helyére a véletlent, vagy éppen a sorsot állítják, és azt mondják: „Jöjjön, aminek jönnie kell.” „Ami a sorsom, úgyis az fog majd velem történni.”

A közismert felfogás szerint az emberi élet egy filmhez hasonlít, melynek pontos forgatókönyve van, s a rendező mindent aszerint alakít. Már az elején tudja, mi történik az egyes szereplőkkel, és miként alakul majd a befejezés.

Még ha így is van, egyáltalán nem mindegy, ki a rendezője életünk filmjének! A hideg és kiszámíthatatlan „sors”, vagy az az Isten, aki Jézusban testvérünkké és útitársunkká lett? Ki és miként alakítja életünk forgatókönyvét? Valóban minden előre rögzítve volna? Istennél a mi utunk személyre van szabva, bármit hozzon is! Istennél van kegyelem, és van megújulás! Ő a gyermekeinek tekint, és eszerint vezet bennünket az úton.

Nem azt kellene tehát kérdezni: Mit fog hozni az előttünk álló esztendő? Hiszen sokkal inkább az a kérdés: Vajon mi teljes hittel és bizalommal Urunk kezéből fogadjuk-e azt?

A mai ige egyetlen mondatában a próféta kétszer is hangsúlyozza a szót: Isten biztató ígérete, utakat egyengető segítsége az „igaz” emberre vonatkozik!

„Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.”

Vajon hogyan értsük ezt? Ki az „igaz” ember, akire Isten ígérete érvényes lehet?

Nyilvánvaló, hogy az ige nem egy bűntelen emberről beszél. Nekünk sem jogi, sem teológiai értelemben nincsen „igazságunk” Isten előtt. Ez a kifejezés inkább olyan embert jelent, aki a maga bűnössége ellenére „megigazult”, aki Krisztusban „igaz”!

Ez nem jogi kifejezés, hanem Istenhez való viszonyunkat fejezi ki! „Igaz ember” az, aki mindenestől Istenhez tartozik, akinek a dolgai így rendben vannak Isten előtt. Akinek teljes bizalma van Istenében.

Képzeljük magunk elé azt a kisgyermeket, aki az édesapja ölében ülve fogja az autó kormányát: Élvezettel vezeti csöpp kezével a hatalmas autót, és így haladnak előre. Vajon kell-e aggódnunk ezért a kisgyermekért? Szerintem nem. Nem fognak árokba borulni, és nem ütköznek neki az első fának, mert a kicsi kezek a nagy kezekben vannak!

Ilyen az „igaz ember”, aki bizalommal adja a vezetést Isten kezébe.

Teljes biztonságban érezheti magát. Lehet, hogy néha nem arra kanyarodnak, amerre ő szeretné, de nem zuhannak szakadékba, és nem tesznek fölösleges kerülőket. Előfordulhat, hogy lesznek majd kemény, megrázó útszakaszok is, de tudhatja, hogy valamiképpen azok is az ő javát szolgálják majd. Mindent Isten Atyai kezéből fogadhat el. És végül majd, amikor az út végén visszatekint, hálát adhat Urának mindenért!

Te, Uram, „te egyengeted az igaz ember útját”!

Urunk ezzel a biztatással indít bennünket 2014 első vasárnapján. Hívjuk Őt magunk mellé, engedjük, hogy megfogja kezünket a kormánykeréken, és vezessen bennünket, hogy „egyenes utunk” legyen!

Legyen közös, énekelt imádságunk a 469. dicséret:

„Vezess engem utadon:
Magad légy az út,
Melyen lelkem a halálból
életre jut.

Jézus, nyájas és szelíd,
Láss meg engemet:
El ne engedd, hű Megváltóm,
már kezemet!”

 

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

3 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás 4,6)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Június 1-én hétfőn, pünkösd másodnapján fél 11-kor a Templomban ünnepi istentisztelet lesz – úrvacsora nélkül!
• Június 7-én vasárnap istentisztelet lesz 9-kor az akarattyai Imaházban és fél 11-kor a kenesei Templomban.
• Június 4-én fél 5-kor, a Trianoni Békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, nemzeti összetartozásunk jeleként megszólalnak a magyar templomok harangjai, felekezetre való tekintet nélkül. Ebbe a megemlékezésbe kapcsolódunk majd be mi is. Kérjük a Testvéreket, nemzetünkért és keresztyénségünkért a mi könyörületes Istenünkhöz fohászkodva hallgassák a harangszót!
• Május végétől tehát megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük azonban, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivételek a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára