Lélekben és igazságban

Alkalom: 
Pünkösd hétfő
Dátum: 
2013. május 20. 10:30
Alapige: 
Jn 4,19-21.23-24

Olvasmány: János evangéliuma 4,1-14
Alapige: János evangéliuma 4,19-21.23-24

Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

Szeretett Testvérek! Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretem ezt a mi kis templomunkat. Nem egy gótikus katedrális, de barátságos és kedves, falai elég közel ölelnek minket, hogy láthassuk egymás arcát, tekintetét. A keneseieknek bizonyára sok szép emlékük kötődik hozzá, talán még gyermekkorból, életük főbb eseményeiről. Őseik áldozatos, templomot építő-bővítő munkájáról beszél az épület, a torony.

De a Kenesén üdülő református testvéreknek is sokat jelenthet egyházunknak e kicsiny, fehérfalú temploma, egy a sok közül, ahol ugyanazt a hitünket élhetjük meg, és gyakorolhatjuk szertartásainkat, mint a mai úrvacsorát is. Egyáltalán, felekezettől függetlenül, a krisztushívő számára a templom az imádság háza, az Istennel való találkozás helye.

Eszünkbe juthat a tizenkét éves Jézusról szóló történet, mikor a családjával először ment fel Jeruzsálembe, a sátoros ünnepre, de a hazafelé úton már nem találták. Kiderült, hogy a fővárosban maradt, de nem a bazársort nézegette, nem az utcákon sétált, hanem a templomban beszélgetett a papokkal. S mikor rátaláltak, ragaszkodó szeretettel az „én Atyám házának” nevezte azt. A felolvasott evangéliumi részlet előtt két fejezettel pedig arról olvashatunk, hogy ugyanezzel a féltő szeretettel űzi ki, már felnőttként, a templomot megszentségtelenítő kalmárokat és pénzváltókat az „imádság házából”.

Épp ezért megdöbbentő, hogy ugyanennek a templomtisztítási történetnek a végén halljuk Jézus kemény felszólítását: Romboljátok le a templomot! Igen, a majd fél évszázadon át épült Isten házára ezt mondja, romboljátok le nyugodtan!

S most, a mai igerészben, mikor felvetődik a szent hely, a templom kérdése, az a válasza, hogy nem kell! Sem a Garizim hegye, de nem is Jeruzsálem! Hol imádjuk Istent? – kérdezi a samáriai asszony, s Jézus azt feleli lényegében, hogy: Nem kell templom!

Miért beszél így? Miről beszél itt az Úr? Nos, a lényegről. Istennek hála, hogy vannak keresztyén templomok, hogy kis hazánkban is ott magasodik tornyuk minden városban és faluban! De a leggyönyörűbb katedrális, vagy a legpuritánabb imaház sem ér semmit, ha a lényeg hiányzik.

Nem az épület, a kövek számítanak, nem azok a fontosak, hanem a Lélek! Isten jelenléte, az Istennel való igazi közösség az, ami szentté tehet egy helyet.

Ez pedig elsőrenden, mindenekelőtt maga Jézus Krisztus! Mert amikor azt mondja, hogy nyugodtan romboljátok le a több mint negyven éven át épült jeruzsálemi templomot, hallgatósága legnagyobb csodálkozására így folytatja: én három nap alatt felépítem azt!

A papok nem értik, de még a tanítványok sem, csak később, pünkösd után döbbennek rá, hogy Ő testének templomáról beszélt. Saját emberi testéről, amely nagypénteken leromboltatott, s harmadnapra, húsvétkor „megépült”, feltámadott.

Ha valaha a földön, a világtörténelemben volt fizikailag tapintható, valóságos „hely”, ahol, amiben, pontosabban Akiben teljességgel jelen volt Isten, az a Názáreti Jézus teste. Ő a Szentlélek Isten által az Atya Isten jelenléte a világban, az élő templom, az „élő kő” – ahogy a próféta mondja Róla – akit a kortárs zsidóság, és azóta minden népből oly sokan „megvetettek”.

Őbenne lehet találkozni, közösségben lenni Istennel. Rajta kívül sehol és soha. Nem épület, nem ceremónia, ókori áldozatok vagy újkori liturgiák, hanem a Jézus Krisztusban való hit az út az Istenhez! Ő az Út, az Élet és az Igazság.

A teljes igazság, ami Istenről kimondható: Hogy úgy szerette és szereti ezt a világot, az embert, hogy Egyszülött Fiában kegyelmesen megjelent, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete - Istennel való igazi közössége legyen! Nem mi építünk valójában hajlékot Istennek, mint valami szegény hontalannak, hajléktalannak, hanem a testté lett Ige által Ő fogad be minket.

Lélekben és igazságban ezt jelenti tehát, hogy az Ő Lelke és a Benne való hit által lehet igazán imádni az Urat, hozzá imádságban szólni, megszólító szavát meghallani, jelenlétét, velünk-létét megtapasztalni.

Merthogy ennek a gyönyörű képnek az élő templomról van egy másik oldala is. Erről szól pünkösd ünnepe. Arról, hogy a mi Urunk az Ő Lelkét nekünk ajándékozza. Ahogy az apostol írja: „Hát nem tudjátok, hogy ti az élő Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?!” „A bennetek lévő Szentlélek temploma vagytok.” És így buzdít minket: „Mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá!”

Nemrégiben találkoztam az interneten egy képriporttal, ami a csernobili atomkatasztrófa szomszédságában lévő, valamikor élő kisvárosról szólt. A katasztrófa idején természetesen azonnal kiürítették a várost, azóta sem térhetett oda vissza senki. A mostanában készült képriportban látni lehet a még mindig álló falakat, házakat, valamikori otthonokat, iskolát – üresen és kihaltan. Döbbenetesek ezek a fotók, a kiságyon hagyott gyermekjátékokról, a konyhában a tűzhelyen még most is álló edényekről – kísérteties és halott.

Ez a képsorozat jutott eszembe, valahogy ilyen az Isten templomának teremtett ember is Őnélküle, a Szentlélek által lakatlan emberélet. Isten nem átutazó vendég akar lenni nálunk, vagy csak a hirtelen nyomorúságban behívott „ügyeletes orvos”!

Hanem az életünket fényével és melegével beragyogó,
bátorító-vigasztaló szavával betöltő,
rendszeresen takarító és rendet rakó,
jelenlétével mindig erőt adó,
Lélekben és Igazságban bennünk,
nálunk lakozó Istenünk akar lenni.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

(Lukács 12,48)

Igehirdetések

2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25
2019.07.28.
Mk 12,34a

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára