Nyitott ajtó

Alkalom: 
Advent 2. vasárnapja
Dátum: 
2013. december 8. 10:30
Alapige: 
Jel 3,7-8a
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 3,7-13
Alapige: Jelenések könyve 3,7-8a

"A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd..."

A Jelenések könyve első néhány fejezetében Jézus Krisztus üzen, küld egy-egy levelet az idős János apostolon keresztül Kis-Ázsia hét gyülekezetének. A Filadelfiába írt üzenet elején egy csodálatos kulcs képe jelenik meg. Aki ezt a kulcsot birtokolja, amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.

Figyelemreméltó, hogy ez egy ószövetségi mondat szó szerinti idézete. Ézsaiás könyve a júdai királyi ház kulcsáráról ír, aki egy nehéz történelmi időben, ellenségtől való fenyegetettségben Egyiptomhoz pártol. Büntetésből elmozdítják tisztéből, és Isten Eljákimot választja ki a feladatra, hogy Dávid házának, a jeruzsálemi palotának kapui felett rendelkezzék. Ő kapja ezt az ígéretet – prófétai módon Krisztus előképeként –, hogy amit kinyit, senki nem zárja be, s amit bezár, senki nem nyitja ki.

Azonban míg ott egy konkrét épületegyüttes, egy földi birodalom kapuiról van szó, addig a mai ige különleges kulcsa egyetemes emberlétünk kapuit nyitja és zárja.

Maga a kép nem véletlen, hiszen az akkori Filadelfiát nyugodtan nevezhetnénk a „nyitott kapuk” városának. Mízia, Lídia és Frígia tartományok találkozási pontján épült határváros volt, nyitott kapu e tartományok lakosai számára egymás felé. Azzal a céllal építették kelet és nyugat határára, hogy a görög nyelv és kultúra „missziója”, ajtaja legyen a keleti kultúra irányában. Fekvése következtében forgalmas közlekedési és kereskedelmi csomópont, az ókori Kis-Ázsia legjelentősebb útvonalán feküdt. S még a neve is erről szól: a görög filosz = szeretet és adelfosz = testvér szavakból tevődik össze, mert alapító királya a testvére iránti szeretetből, reá nyíló kötődéséből nevezte el így.

Ebben a városban él egy kicsiny, de hitében erős, Krisztushoz hűséges közösség, nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében szereplő gyülekezetek közül egyedül a filadelfiai az, amelyik a neki szóló üzenetben csak dicséretet kap az Úrtól. És kap egy csodálatos ígéretet: nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be.

Nagyon ismerős lehet nekünk, saját megtapasztalásainkból, az ajtó képe. Életünkben sok-sok ajtónak van nagy jelentősége. Egy iskola, egy munkahely, egy kórház, egy műtő, egy bírósági épület vagy éppen egy ravatalozó ajtaja olykor sorsdöntő hatással van ránk. Az egyik azért, mert megnyílik, a másik azért, mert zárva marad előttünk. S igaz ez az emberi kapcsolatainkra is, vannak ajtók, amik összekötnek emberekkel, és vannak, amelyek elválasztanak. De kifejezheti ez a kép az Istennel való kapcsolatunkat is. Vajon hogyan éljük meg? Néha mintha bezárt ajtón dörömbölnénk imádságainkkal, fohászainkkal? Vagy sokszor mi zárkózunk el az Ő zörgetése elől?
Mindnyájunknak szól a biztató üzenet: Íme, nyitott ajtót adtam eléd!

Lássuk először, ki az, aki ezt mondja nekünk? Ő az, akinek jövetelére készülünk ebben az adventben is, aki karácsonykor a földre született, akiben a Magasságos és Mindenható Isten jött közel hozzánk, aki „megnyitotta” az eget! Ő az, akinél ott van a „Dávid kulcsa”: a mennyek országának kulcsai, ahogy azt Máté evangéliuma említi.

De a halál és pokol kulcsai is, ahogy itt a Jelenések könyvében mondja, mert Ő nem csak megszületett, köztünk élt, gyógyított-tanított, de értünk meg is halt a kereszten. Karácsony a kezdete annak, ami nagypénteken bevégződik, és húsvétkor diadalt arat: hogy a bűn és halál, a pokol ránk záródó kapui nyílnak meg, mert a Szabadító áttörte azokat. Ha az ajtó és kulcs képénél maradva, szeretnénk elképzelni ezt a csodálatos kulcsot, nyugodtan képzeljük kereszt alakúnak! Mert Krisztus keresztje a kulcs a mennyországba, a kereszt a kulcs, ami a halál és pokol kapuit nyitja.

S kiknek szól ez az ígéret? Mindazoknak, akik Őt ismerik, hisznek Benne, és Vele való közösségben élnek. Akik – az eddigi képet használva tovább – a szívük, értelmük, egész életük ajtaját Őelőtte már megnyitották, és befogadták Őt. Akik megértették és megélték, hogy nem az számít, hogy kicsi vagy, hogy „kevés erőd van” talán földi ajtók, hatalmas kapuk megnyitásához, hanem egyedül az, hogy a tiéd nyitva van-e Őelőtte, otthon van-e nálad? Ismeri Ő a mi „dolgainkat”, cselekedeteinket, életünket is. Küzdelmeinket, ajtók előtt topogásunkat, gyengeségünket, de a mindennek ellenére Benne bízó hitünket is. S nyitott ajtót ad elénk.

Nyitott ajtót egyrészt Isten felé. Már a bűneset története arról szól, hogy mikor az ember döntésével megnyitotta szívét a kísértő előtt, az Teremtő elleni lázadás következtében bezárul az éden kertjének kapuja. De már akkor elhangzik az ígéret, hogy egy napon érkezik valaki, aki újra utat nyit a mennyi otthonba. Az Ő érkezését ünnepeljük karácsonykor.

Istennek erről a megmentő szeretetéről, megbocsátó kegyelméről szól a tékozló fiú példázata is. A lázadó fiú elkéri a vagyon rá eső részét, de az apjából már nem kér. És, íme, nyitva áll előtte az ajtó, mehet szabadon. Az Istenhez tartozás nem rabság, Ővele közösségben csak szabadon lehet lenni. Milyen megdöbbentő, hogy ez ajtó még akkor is nyitva áll, mikor a fiú elszegényedve, önmagát kifosztva, a mélységekből menekülve hazatér. Hogy megbánva bűneit, hazamehetett.

Ez az Atya felé nyitott ajtó maga Jézus, ahogy erről a János evangéliumában beszél: „Én vagyok az ajtó.” Az, amit a filadelfiaiaknak és nekünk is megnyit, és senki nem zárhatja be többé! Sem a gonosz az ármánykodásaival, sem mi magunk botlásainkkal és kétségeinkkel, sem senki más. A nyitott ajtó minket vár, az Atya otthona, az Éden örök boldogsága, békessége. Halljuk-e a hívást, igent tudunk-e mondani rá? Beléptünk már?

De a kereszt kulcsa nem csak Isten felé nyit, hanem az embertársaink felé is. A kapcsolatainkban bizony vannak ajtók, amiket mi magunk zártunk be, vannak, amiket mások csaptak ránk, s vannak, amiket talán meg sem látunk vagy megnyithatatlannak tűnnek.

Jézus azonban adhat elénk nyitott ajtókat ismeretlenek felé is, ránk váró találkozásokban, ajándékba kapott alkalmakban, de ellenségek, haragosok felé is a megbocsátás és megbékélés csak Tőle kapható erejével, szavával, isteni indulatával.

Ebben az adventben nekünk is szól az ígéret: Nyitott ajtót adtam eléd. Lépjünk be rajta hálával, örömmel és bizalommal!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára