Megtaláltuk a Messiást!

Alkalom: 
Epifánia utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2013. január 13. 10:30
Alapige: 
Jn 1,29.33-34.40-41
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 1,19-41
Alapige: János evangéliuma 1,29.33-34.40-41

Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! ... Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia." ... A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást!"

Nem egyszer kiáltottunk már fel ilyen örömmel mi is: Megtaláltam! – egy fontos papír, igazolvány, kedves tárgy sikeres keresgélése után. De nem csak tárgyakat szoktunk, tudunk, szeretünk keresgélni. A kereső vágy és a rátalálás öröme valahol nagyon mélyen gyökeredzik bennünk, emberekben.

Szülőként, nagyszülőként eszünkbe juthat az egészen kicsi babákkal sokszor játszott bújócska: csak az arcunkat rejtjük el, majd fedjük fel hirtelen – s hatalmas kacagás a jutalom. Az öröm forrása a szeretett személy, a kedves arc megpillantása. Később már egymással játszanak bújócskát a gyerekek, és élik át nagy izgalommal az elveszettből-elrejtettből megtalálttá, keresőből társakra találóvá válás élményét.

De játsszuk ezt a „játékot” felnőttként, egészen komolyan is: keresünk társat egy életre, hivatást a boldogulásra, helyünket a közösségeinkben, az életben. Keressük az élet hogyanját, a megélhetést, és az élet értelmét is, hogy honnan hová tartunk. Keressük a biztonságot, a fogódzókat, a döntésekhez a bölcsességet, megfáradtságban az erőforrást, a boldogságot, a kudarcokban is kitartó reménységet. Keressük önmagunkat, és boldog az, aki felismeri, hogy mindez kevés, és keresni-vágyni tudja Istent.

És valóban, milyen öröm, ha átéljük: Megtaláltam! Megtaláltam a társamat, az utamat, a helyemet, az otthonomat, a reményt, a boldogságot…

Az életet – az Istent kereső embernek szól a mai ige, s első üzenete mindjárt az, amivel a felolvasott szakasz kezdődik: János „látta Jézust, amint jön felé”. Merthogy minden keresésünk, tapogatózásunk, elindulásunk előtt már Isten jön felénk Jézus Krisztusban!

Erről szól a néhány héttel ezelőtti ünnepünk, a karácsony: Isten emberré lett, hogy a földi lét valóságába, bűn és halál, szenvedések, veszteségek, tanácstalanságok, reménytelenségek sötétségébe utánunk jöjjön és megszabadítson. Velünk van az Isten, és jön felénk. Jön felénk életünk eseményeiben – még ha utólag is döbbenünk rá, hogy akkor és ott, ez s az ezért s azért történt, értelme volt, Ő volt jelen benne! Jön felénk újra és újra megszólító szavában, az otthoni csendességben olvasott, az istentiszteleten hallgatott igében.

Erről szól Jézus két példázata is, a szántóföldben elrejtett kincsről és az igazgyöngyről. Az elsőben a szántó-vető nem keres, nem kutat, csak végzi a mindennapi munkáját, próbál boldogulni az életben. Az eke vasa váratlanul fordítja ki a földből az élet-fordító kincset. A másodikban a kereskedő a kincs kutatására szánja az életét, s végül meg is találja a legértékesebb igazgyöngyöt. Két különböző élet és hozzáállás, de az közös, hogy bár a kincs el van rejtve, de el is van készítve mindkettőjük számára! Ott van, készen van, nekik van szánva!

János felnézett, és látta, hogy Jézus jön felé. És számára itt kezdődött minden. Ennek egy újkori megtapasztalását Ady fogalmazza meg gyönyörűen ’Az Úr érkezése’ című versében:

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép tüzes hajnalon, de háborús éjjel.”

A második üzenet, hogy bár Isten jelen van és jön felénk, de nekünk fel is kell ismerni Őt! Keresztelő János, az Ó- és Újszövetség találkozásánál álló kivételes személyiség, az „utolsó próféta” megkapó szerénységgel vallja meg, hogy én nem tudtam, „nem ismertem őt”, de Isten segített felismerni. Hogy nem az ő szuper látnoki képességeiből, és nem is aszketikus életmódjából fakadó érzékenységéből jött a felismerés: ez az Isten Fia! Hanem Isten engedte meglátni és felismerni a Jézusban megjelenő valóságos közellétét, hatalmát és kegyelmes szeretetét.

Így volt ezzel János és mind a többi tanítvány is. Gondoljunk akár Péterre, aki – mint a példázatbeli szántó-vető ember – nem keresett, nem foglalkozott elvont teológiai kérdésekkel, csak próbálta a napi halászattal eltartani magát és családját, s egy reggelen ott állt a csónakjában maga az Isten. A szimpatikus vándortanító, akit az egész éjszakai sikertelen halászat után mégis bevisz a tóra, és szavára kiveti a hálót – ismerjük a csodálatos halfogás történetét – egyszer csak egészen nyilvánvalóan az ő hétköznapi életében megjelenő Istennek bizonyul. Péter pedig térdre zuhan.

Vagy ott van Pál, aki – mint a példázatbeli kereskedő – egész életében keres-kutat, végigtanulja farizeusként az ifjúkorát, a keresztyéneket is csak azért üldözi, hogy Istent, az Ő tetszését keresse, s a damaszkuszi út felismerésében döbben rá: Jézus az!

Különböző életek, hozzáállások, s mégis átélik a találkozást, amit nekünk, mai tanítványoknak is ugyanígy lehet, ez a fény nekünk is kigyúlhat – ahogy Ady írja, néha valóban sötét éjjelen – a mindennapi dolgainkban, fásultságban és reménytelenségben vagy épp kereséseinkben…

A felolvasott igerészben végül fontos üzenetet hordoz, hogy Jézus itt szinte végig hallgat. Először még jelen sincs, mikor János már róla beszél, később megjelenik, de még mindig a Keresztelő szól: Íme az Isten Báránya! Újra és újra, valahányszor meglátja Őt, elmondja ezt. Felismerte és rámutat! Ő az Isten Báránya, aki elhordozza a bűn súlyát és elveszi halálos mérgét. Őbenne megjelent Isten gyógyító hatalma és szeretete!
És így cselekszik András is: fut és szól a testvérének. Később olvassuk, hogy Fülöp megy és szól Nikodémusnak. S ez az, amit nekünk is tennünk kell!

Isten legyen áldott, hogy voltak az életünkben Keresztelő Jánosok, akik – szüleink, nagyszüleink, lelkipásztorunk, hívő testvérek – nekünk is szóltak, kiáltottak, szelíden biztattak: Ő az! Életed gyógyítója, drága kincse, akit keresel, akire vágysz, a megoldás, a válasz, az út…

De az ige most minket kérdez: Kit ismersz, aki keres, aki hontalan, tanácstalan, belefásult, megfáradt, válaszokat vagy vigasztalást kereső? Akinek szüksége van Rá? Menj és szólj, mint János! Mutass rá szelíd, de hiteles bizonyságtétellel: Ő az Isten Báránya, aki téged is hordoz. A téged kereső Isten Fia.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Kegyelemből van üdvös-ségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."

(Efézusi levél 2,8)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára