Lelket tápláló Jézus

Alkalom: 
Laetare - Böjt 4. vasárnapja
Dátum: 
2013. március 10. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 6,60.66-71
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,48-59
Alapige: János evangéliuma 6,60.66-71

"Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" ... Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög." Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül."

Különös módon kapcsolódnak össze a hatodik fejezet egyes részei. Az elején Jézus csodásan megvendégeli, jóllakatja az őt hallgató tömeget, majd önmagáról tanítja, hogy ő a lelki kenyér, akivel övéi táplálkoznak, végül pedig sok tanítványa megbotránkozik szavain, és elhagyja őt. Engem különösen is ez a befejezés fogott meg. Vajon miért történt így, miért hagyták el? S vajon mit tanulhatunk mi mindebből?

János evangélista kifejezetten a kenyérről szóló tanításhoz kapcsolja, hogy „ettől fogva” sokan elhagyták Jézust: „Tanítványai közül sokan visszavonultak, nem jártak vele többé.” Ezért megkérdezi a tizenkettőt is: „Vajon ti is el akartok menni?”

Ezen a történeten szépen le lehet mérni, hogy a Jézushoz tartozók mennyire kapcsolódnak szorosan hozzá.

Tudjuk, hogy volt Jézusnak egy tágabb, szélesebb tanítványi köre: a hetvenkettőt több helyen is említik az evangéliumok. Aztán ott volt a szűkebb kör, a tizenkettő, akik vele jártak, és még ezen belül is gyakran hallunk egy legbelső, hármas körről (Péter, Jakab és János), akik legközelebb álltak Jézushoz.

Úgy tűnik, hogy itt a tágabb és a szűkebb kör elválik egymástól. Ettől kezdve a „távolabbiak” közül sokan felhagynak Jézus követésével. Vajon miért? Mi történik itt, vagy mi hangzik el, ami ezt idézi elő?

Jól látszik, hogy a megvendégelés még mindenkinek tetszik. Olyannyira, hogy a sok jóllakott ember, látva a csodát, hogy Jézus a kenyeret megszaporítja, királlyá akarja őt választani. Amikor azonban Jézus arról beszél, hogy ő maga a lelki kenyér, a lélek tápláléka, ezt bizony már sokan nem értik. Erre a lelki szintre már nem tudják, nem akarják őt követni.

Ráadásul Jézus nagyon erőteljesen fogalmaz, amikor a lélek táplálásáról beszél: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van.” Bizonyára azért mondja így, mert világossá kell lennie, hogy ő nem elvont filozófia vagy ideológia akar lenni, hanem az emberi lélek tényleges tápláléka! Az a tanítvány, aki nem táplálja lelkét Jézussal, aki eltávolodik tőle, az erőtlen lesz a hétköznapi küzdelmeiben. Úgy van ez lelkünkkel is, mint a testünk táplálásával: ha nem kap eleget, vagy nem kap megfelelő táplálékot, akkor legyengül és betegeskedésre hajlamosabb lesz. A Jézussal való kapcsolatból, a vele való táplálkozásból ténylegesen erőt nyerünk.

E történet tükrében vajon mi hol látjuk magunkat Jézushoz képest? Mennyire vagyunk közel hozzá? Mennyire szoros a kapcsolatunk? Vajon mi értjük-e, hogy nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is tud éhezni és szomjazni? Jóllakni, felüdülni, megerősödni Jézus társaságában tudunk, ha időt adunk neki csendességeinkben, imádságainkban.

Miután sokan elhagyták, s már szűkebb körben maradtak, Jézus a tizenkettőt kérdezi meg: „Ti is el akartok menni?” Ezzel a kérdéssel a „közelebbieket” teszi próbára. Színvallásra kényszeríti, szinte provokálja őket, hogy gondolják végig a folytatást. Velem maradtok? Vagy elmentek ti is, mint oly sokan?

A vérfolyásos asszony történetében is nyílt kiállást, színvallást kér Jézus. Lényeges momentum, hogy sokan vették körül, sokan lökdösték mindenfelől, de Jézus számára csak egy érintés volt fontos. A beteg asszony a gyógyulás hitével, teljes bizalommal érintette meg, s Jézus azonnal érezte, hogy erő árad ki belőle. Meggyógyult. Eltűnhetett volna a tömegben, de Jézus előre hívja őt. Nyilván nem azért, hogy megszégyenítse, éppen ellenkezőleg! Segíteni akart neki, hogy tudatosítsa, mi is történt. Segített neki, hogy nyíltan felvállalhassa gyógyulása örömét! És nyíltan felvállalhassa a gyógyító kapcsolatot, hogy kitől is kapta az erőt!

Jézus ezért kér tehát színvallást tanítványaitól. Nem akarja, hogy ők a háttérben csöndben meghúzódjanak. Nem engedi, hogy csak úgy sodortassák magukat az eseményekkel. Tudniuk kell, hogy kihez tartoznak.

„Ti is el akartok menni?” Vajon mi mit válaszolnánk erre a kérdésre? Merünk-e színt vallani? Merünk-e tudatosan kiállni mellette? Fel tudjuk-e vállalni örömmel, hogy Őhozzá tartozunk? El tudjuk-e mondani másoknak, hogy Ő gyógyított meg, Ő segített, Ő adott erőt nekünk?

Ti is el akartok menni? Péter itt nagyon gyorsan rávágja a választ: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Szép ez a hitvallás, de nincs elsietve kissé? Jézus a válaszával mintha meg akarná állítani Pétert, hogy csak gondolja végig alaposan, mit is mond éppen. Arról beszél nekik, hogy bár a belső körbe ő maga hívta el tizenkét tanítványát, mégis „ördög” van köztük: Júdás, aki arra készül, hogy elárulja őt.

Bizony Jézus szenvedéstörténete nemcsak Júdásról, hanem a többiekről is szomorú képet mutat. A tanítványok elszaladnak, amikor látják, hogy Jézus konkrétan veszedelemben forog. Péter pedig, aki itt még oly szépen mondja, mit jelent neki Jézus, nemsokára esküdözve fogja letagadni, hogy ismeri őt.

Talán mi is jártunk már úgy, mint Péter: Szavaink szépek voltak, és az „örök élet beszédéről” szóltak, de bizony a tetteink nem követték. Szép volt a hitvallásunk, de nem volt folytatása a hétköznapokban. Esetleg ígértünk valamit Istennek, de meg kellett szégyenülnünk, mert gyengék voltunk a teljesítéséhez. Hagyjunk időt magunknak, hogy átgondolhassuk Jézus kérdését!

Ti is el akartok menni? – Fájdalmas, amikor Jézus tőlünk kérdezi ezt. Mégis fogadjuk el Tőle, mert nem bántani, hanem gyógyítani akar vele!

Segítsen bennünket ez a kérdés, hogy őszintén felmérjük, milyen távolságra vagyunk Jézustól. Segítsen, hogy ha eltávolodtunk, most újra visszataláljunk Hozzá, hogy lelki táplálékot, erőt kapjunk Tőle!

Isten Lelkéről azt tanítja az Újszövetség, hogy ő a fiúság Lelke (Gal 4,6). Őt küldi Isten a gyermekeinek, és általa így tudunk Hozzá kiáltani: Abbá, Atyánk! Ez a gyermeki bizalom megszólítása. Ez a Lélek tegye őszintévé, szorossá, és táplálóvá a vele való kapcsolatunkat!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Igehirdetések

2018.09.23.
Zak 8,6
2018.09.16.
Lk 18,28-30
2018.09.09.
Lk 6,1-5
2018.09.02.
Lk 15,13.18; Ézs 48,17; Lk 5,27-28
2018.08.26.
1Móz 4,6-7

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Szeptember 25-én kedden 17 órakor presbiteri gyűlést tartunk, melyre szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
Október 20. szombatra gyülekezeti kirándulást szervezünk Pápára. A helyi lelkész fogad minket, akinek vezetésével megtekintjük az új gyülekezeti központot, a templomot, vállalkozó kedvűek a toronyba is felmehetnek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész városra. Ellátogatunk a gyönyörűen felújított ótemplomba, az ottani Pannonia Reformata Múzeumba, ahol izgalmas interaktív kiállítás mutatja be hitünk tiszta lényegét, múltunkat és dunántúli gyülekezeteink jelenét, az épület pincéjében pedig egy ókori egyiptomi múmia van kiállítva. Meglátogatjuk az Esterházy kastélyt, a Kékfestő Múzeumot, sétát tehetünk a Várkertben és az óvárosrészben. A kirándulás részvételi díja 3000 forint. Mindenkit szeretettel várunk, jelentkezni a Lelkészi Hivatalban telefonon vagy a lelkészeknél személyesen lehet!
• Elhunyt Bátai László testvérünk életének 98. esztendejében. Utolsó földi útjára szeptember 27-én, csütörtökön 15 órakor kísérjük a református temetőben. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára