Kincskeresők

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Dátum: 
2013. július 28. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mt 13,44-46
Audio: 

Olvasmány: Filippiekhez írt levél 3,7-14
Alapige: Máté evangéliuma 13,44-46

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."
"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."

Ha valaki nagy értékű kincset talál, az egy csapásra megváltoztatja az életét. Talán nincs is olyan ember, aki legalább gyerekként ne játszott volna el azzal a gondolattal: Milyen csodás is lenne kincset találni, úgy, mint Aladdin, vagy Monte Christo grófja, hogy aztán szinte bármit megszerezhessünk, amit csak akarunk... Nemcsak mesékben és regényekben, hanem valós történetekben is hallunk kincsekről. Gondoljunk pl. arra az irdatlan mennyiségű kincsre, ami az óceánok fenekén hever elsüllyedt roncsokkal együtt. Az is tény, hogy háborús veszedelmek idején sokan ásták el értékeiket, a családi ezüstöt, s bizony gyakran előfordult, hogy titkuk velük együtt odaveszett, s a kincs azóta is várja a szerencsés megtalálót.

Minden időben voltak kincskeresők, akik az életüket tették rá, mint az aranyásók és a gyöngyhalászok. És ma is vannak, akik megszállottan keresnek kincseket, s fémdetektoruk nélkül szinte ki sem lépnek házukból.

Ezzel a mai igével maga Jézus kér bennünket, hogy legyünk mind lelki kincsvadászok. Olyanok, akik egyetlen kincsre teszik rá az életüket, de ezért az egyért valóban meg is éri!

Mindkét rövid példázattal Isten országáról tanít Jézus. Olyan a mennyek országa, mint amikor valaki kincset, ill. egy nagy értékű gyöngyöt talál, s aztán mindenét rááldozza, hogy kincse az övé lehessen.

Egyértelmű, hogy ez az ige olyan emberekről tanít, akik keresik Isten országát. Fontosnak, értékesnek tartják, szeretnék azt elérni és megragadni. Vegyük magunkra, hiszen Jézus mirólunk beszél: Keresztyén emberekről, akik igyekszünk Őt hittel követni, akaratát egyre inkább megismerni, és Vele együtt részesülni a mennyek országában, az örök boldogságban. Ide, az Isten házába is azért jöttünk, mert ezt a kincset keressük. Találkozni jöttünk Istennel, és feltöltekezni igéjével.

Mindkét példázatnak lényeges eleme, hogy a kincset találó mindent megtesz annak érdekében, hogy megszerezze, és meg is tartsa kincsét. Nincs ez másképp a lelki kincskeresők esetében sem: Aki kincset akar találni, annak tennie kell érte!

Soha senki nem fog odajönni hozzánk azzal, hogy szeretné nekünk adni megtalált kincsét. A sült-galambos módszer itt sem működik, ahogy az élet más területein sem. Akár fizikai, akár lelki kincsről legyen is szó, tennünk kell azért, hogy a miénk lehessen!

Pál apostol a mennyei jutalomról ír a Filippi levélben, és mondatai tele vannak az akarás, igyekezet kifejezéseivel. Még nem értem célba, de teljes erőmmel igyekszem elérni és megragadni a mennyei jutalmat! Nekifeszülök, futok, mindent beleadok, hogy elérjem! (Fil 3,13)

A példázatban is, aki az elásott kincset találja, mindent megtesz, hogy a földet megvegye magának! Nyilván napszámos lehetett az illető, szegény ember, aki nem saját földjén dolgozott. Munka közben bukkant a kincsre, amit talán valami veszedelem idején rejthettek oda. Lényeges, hogy éppen a megélhetéséért dolgozott, s napi robotolását aranyozta be az a felfedezés! Ezután mindenét odaáldozta, hogy azt a földet megszerezze.

Vajon mi a saját robotolásunkban látjuk-e azt a lelki kincset, ami az életünk „szántóföldjén” nekünk van elrejtve? Látjuk-e a célt, ami felé haladunk, s mennyire tartjuk értékesnek a „mennyei elhívás Jézusban adott jutalmát”? Mit teszünk azért, hogy megszerezzük azt? Mit tudunk odaáldozni, hogy azt elérjük, megragadjuk, részeseivé lehessünk?

Amikor kincseket emlegetünk, hajlamosak vagyunk azonnal arra gondolni, hogy az valami mesés, szerencsés dolog, és nyilván elérhetetlen számunkra. Pedig a valóság az, hogy a hétköznapi életben is bizony lehet kincset találni a legkülönfélébb élethelyzetekben! Az interneten pár pillanat alatt rengeteg példát találtam erre a rövidhírek között.

2013. februári hír: Kincset talált a folyóban a kislány. Édesanyjával sétált a Ruhr partján a hét esztendős Sarah, amikor a sima víztükörben meglátta, hogy csillog valami. A kislány ki is halászott egy gyönyörű ékszert a vízből, édesanyja pedig értesítette a rendőrséget. A kincsvadászat a tűzoltók segítségével ért véget, a vízből ugyanis ékszerek tucatjai, értékes órák, és érem-ritkaságok kerültek elő, több mint száz darab. A rendőrség vizsgálja, hogy a talált ékszerek nem bűncselekményből származnak-e.

Ugyancsak idei a következő rövidhír: Kincset talált az ebédjében. Igazgyöngyre harapott James Humphries, amikor kedvenc csemegéjét szopogatta. A férfi másnaposságát akarta kúrálni, ezért két friss osztrigát vásárolt egy helyi halásztól. Ám amikor az egyiket bekapta, valami meg-csikordult a foga alatt. „Azt hittem, egy tömésem esett ki, csak akkor láttam, mi az, amikor kiköptem” - meséli Humphries. Egy kicsi, de tökéletes formájú igazgyöngy volt a kagylóban. Szakértők szerint a lelet szinte felbecsülhetetlen, hiszen egy a millióhoz az esélye, hogy ebben a típusú osztrigában gyöngyöt találnak. Az igazgyöngyöt külön erre a célra tartott kagylókban tenyésztik, ter-mészetes körülmények között rendkívül ritka az előfordulása. A szerencsés másnapos úgy döntött, megtartja a kincset.

2010-es hír: Milliárdos kincset talált az óvodás. James Hyatt szüleivel és nagyapjával sétált Essexben, ahova a nagypapa – mint mindig – a fémdetektorát is magával vitte. A kisfiú kíváncsiságból elkérte az eszközt, és azzal szaladgált a mezőn, amikor a detektor jelzett. A család azonnal ásni kezdett, de amit találtak, minden képzeletüket felülmúlta. A földből egy két és fél centis, tömör aranyból készült medál került elő. A család elvitte a leletet egy közeli múzeumba, ahol megállapították, hogy Nagy-Britannia egyik valaha talált legértékesebb kincséről van szó. A medál a 16. században, valószínűleg egy uralkodó számára készült. A kincs értékét egy bizottság fogja megállapítani, de egy hasonló leletet nemrég két és fél millió fontért (817 millió forintért) vásárolt meg a yorki múzeum. A brit törvények értelmében a pénzt a megtaláló és a föld tulajdonosa között osztják szét.

Végül még egy példa a 2011-es rövidhírekből: Egy francia házaspár legalább 100.000 euró értékű, aranyérmékből álló kincset talált Millau városban lévő otthonuk pincéjében. Éppen a ház csatornarendszerének felújításán dolgoztak, amikor kiásták a kis agyagedényt, benne 34 aranyérmével. A legértékesebb az 1640-ben, XIII. Lajos idejében vert, ún. dupla Lajos-arany, amelynek értéke darabonként hozzávetőleg 6.400 euró. A francia jog szerint a házaspár megtarthatja a kincsleletet, mivel azt a saját ingatlanukon találták.

Szerencsés emberek? Jókor voltak jó helyen? Lehet, de akár az is előfordulhat, hogy velünk is megtörténik ilyesféle kincstalálás.

Annak a kincsnek a megtalálása, amiről Jézus beszél, nem a szerencsén múlik. Az a kincs Urunk kegyelme által lehet a miénk, és a magunk részéről a hitünk, a Jézus iránti bizalmunk, az elfogadásunk szükséges hozzá! Ez a lelki kincs valóban megváltoztatja az életünket: Gazdaggá tesz, olyan gazdagsággal ajándékoz meg, amit sem tolvaj, sem rabló el nem vehet többé tőlünk!

Kérjük Urunkat, hogy ajándékozzon meg bennünket ezzel!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára