Kelj fel, tündökölj!

Alkalom: 
Epifánia ünnepe
Dátum: 
2013. január 6. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 60,1-3
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 1,9-18
Alapige: Ézsaiás könyve 60,1-3

"Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez."

A naptár úgy hozta, hogy 2013-ban az új év első vasárnapja január 6-ra esik, ami a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó régi ünnepnap. Kétféle elnevezése is van. Epifánia, görög szó, „megjelenés”-t jelent, Krisztusnak a világban való megjelenését ünnepeljük. Vízkereszt ünnepének is nevezik, mert Jézus a megkeresztelkedésekor lépett fel nyilvánosan, s kezdte el szolgálatát.

Jézus megjelenéséhez illően a mára kijelölt igénk tele van fénnyel. Szinte minden második szava a világosságról, ragyogásról, tündöklésről szól.

Nem tudom, vajon hozzánk is illik-e ez a tündöklés. Vajon mi is tele vagyunk-e ragyogással, vagy több még bennünk a sötét. Hogyan sikerült kezdeni az új évet, milyen gondolatok vannak most bennünk, reménnyel telve várunk egy szebb, jobb évet, vagy súlyos terhek alatt nyögünk…

Bármi is legyen bennünk, igénkben egészen határozott felszólítás csendül. Ezzel fordul most hozzánk Urunk: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod!”

Hogyan értsük ezt az év első vasárnapján, mit ad nekünk, miben segít, és mit kér tőlünk? – Kezdjük azzal, amivel megajándékoz minket!

„Eljött világosságod”. Nem egy jövőbeli eseményről van itt szó, hanem egy már megtörténtről. Már eljött, itt van. Köztünk van. Természetesen mi most Krisztusra érthetjük ezt az igét. János evangélista Jézus érkezéséről tesz így bizonyságot: a világosság jött el a sötétségbe. Ő az a világosság, ami a sötétségben fénylik. Vannak, akik befogadják, és vannak, akik nem, de Ő eljött, fénylik a sötét-ségben, és fényével mellettünk van.

Magunk mögött hagytuk a legmeghittebb ünnepeket, az advent meleg fényeit, karácsony meghitt fényét, az újév fényeit is, és talán olyan érzésünk lehet, hogy most „visszasötétedik”. Indulunk az új esztendőbe, és fények nélkül maradtunk? Hát ne engedjük, hogy így legyen! A mai ünnep a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, és ne csupán névleg tartozzon oda. Szabad nekünk ma is a karácsony fényéből élni! Annak a Jézusnak a fénye világítson az új évben is lábunk elé, aki eljött hozzánk!

Nem biztos, hogy nagy ez a fény, nekünk nem is éles fényű reflektorokra van szükségünk, melyek bántják a szemet. De nem is sziporkázó fényekre, amilyen a tűzijáték, ami pár percig elvarázsol, aztán egyedül maradunk. Sokkal inkább olyan, mint egy gyertya, amit a sötét szobában meggyújtanak. Pontosan arra elég, hogy mindent megtaláljunk, tájékozódni tudjunk, és a sötét elmúljon. Jézus ilyen fénnyel lép mellénk, és így akar mellettünk maradni a nagyrészt még előttünk álló évben is.

A prófécia azt mondja Isten népéről, hogy a megjelenő világosság rajta keresztül tündököl! „Bár még sötétség borítja a földet, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad, világosságodhoz népek jönnek.” – Ez már csak amiatt is megdöbbentő, mert Isten népe nem tűnik felkészültnek semmiféle ragyogásra! Itt sötétség van!

„Sötétség.” Ezzel a szóval Isten népének helyzetét jellemzi. Tudni kell, hogy ez a prófécia akkor hangzott először, amikor Izráel hazatért a fogságból. Reménykedve várták azt a napot, de mindenütt csak romhalmazt láttak. Örömmel készültek haza, de az otthonaikat feldúlva, kifosztva találták. Kilátástalan volt a helyzetük, reménytelenül, tehetetlenül kérdezhették: Mindennek vége – kinek van itt ereje újat kezdeni?

Sötétség. Ez a szó talán jól jellemzi a mi körülményeinket, élethelyzetünket is. Talán az évkezdet minket is sötétben, erőtlenségben talál. Talán a súlyokat nagyobbnak látjuk, mint az erőt, melynek azt tartania kéne. Talán az év eleji félelmek az ismeretlentől minket is hatalmuk alá vontak.

Az új év kezdetén reménnyel telve szárnyalnunk kellene, mégis talán úgy érezzük, ezerfelől vagdossák, nyirbálják a szárnyainkat.

A sűrű ködben még a vadkacsák is összezavarodnak. Hiába a csodás tájékozódásuk: ha egymást nem látják, hogy is igazodhatnának egymáshoz, segítve ezzel egymást és önmagukat? Ki kell jutniuk a sűrű ködből, hogy ismét felvehessék a megfelelő alakzatot!

Igen, ki kell jutnunk a sűrű ködeinkből, a sötétjeinkből, de hogyan?

Isten gyógymódja, melyet népének kínál, egészen meghökkentő. Minden sötétség ellenére ugyanis egy hatalmas erejű ígéretet találunk itt: Isten népe talpra áll és tündököl! Ez a nép? Ők fognak tündökölni?

Bármily hihetetlen, nincs itt az igében semmi bizonytalankodás. Teljes határozottsággal állítja: „fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Semmi „de”, semmi „ha”, semmi „esetleg” – egyszerűen kijelenti, hogy ez így van. Így fog történni.

Isten nem engedi, hogy népe a sötétségbe visszahulljon. Nem engedi, hogy a romokat látva ő maga is romba dőljön, feladjon mindent. Ezért mondja: az Ő világossága ragyog fölötted, az Ő dicsősége fénylik rajtad, ezért tehát „kelj fel, tündökölj”!

Vajon ezt is magunkra tudjuk-e érteni? A sötétségig „könnyebb” eljutni, mert ha bajban vagyunk, nehéz időszakokat élünk, jól esik segítségre szorulóként látni önmagunkat. De van-e bátorságunk meghallani és elfogadni Istennek ezt a kijelentését? Amikor Isten kijelenti rólunk, hogy az Ő fény-hordozói vagyunk! Mert itt ez történik! Képesnek nyilvánít minket arra, hogy dicsősége tükröződik rajtunk. Isten nem a „sötétségeinket” kéri számon, nem azt vizsgálgatja, hogy miben vagyunk gyengék. Ehelyett felemel bennünket, talpra állít, és megerősít!

Ugyanez Jézus módszere is az evangéliumok leírása szerint. Jézus nem úgy gyógyít, hogy menj haza, feküdj le, pihend ki magad, heverd ki a betegséged; hanem úgy, hogy „Kelj fel!” Így ment oda a 38 éve beteg emberhez, akinek nem volt senki segítője, így minden reményét elvesztette már, és mondta neki: „Kelj fel, fogd a fekhelyedet, és járj!” Talpra állította, és új célt mutatott neki.

Az Ő világossága ilyen erőt jelent ma is.

Fogadjuk el Tőle, kérjük és engedjük, hogy szavával minket is gyógyítson, életünket tegye „ragyogóvá”!

Ez a mi legszebb bizonyságtételünk az új évben: Meglátszik rajtunk az Ő dicsősége, az Ő világossága rajtunk is továbbragyog a ránk bízottak felé.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára