Isten szeretete a Törvény

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Dátum: 
2013. szeptember 29. 10:30
Alapige: 
2Móz 20,2; Mt 22,36-40
Audio: 

Olvasmány: Mózes 2. könyve 20,1-17
Alapige: Mózes 2. könyve 20,2; Máté evangéliuma 22,36-40

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából."
"Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

A Tízparancsolat olvasása közben egy Szabó Lőrinc egy versrészlete jutott eszembe: „Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével az óriás: – Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázrezsóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat!” És még néhány hasonló gyermekvers…

Ha ez elsőre meglepőnek tűnik is, mégsem véletlen, mert többféleképp kapcsolódik a felolvasott igéhez. Egyrészt formailag, hiszen ahogy a Tízparancsolatban sorjáznak a felszólítások, ne tedd ezt, ne tedd azt, ugyanezzel a sok nem-szabaddal találkozunk a versekben is. S ott van még kapcsolódási pontként a tartalmi töltet, ami a tiltások mögött áll: a féltőn gondoskodó szülői szeretet és a kíváncsiságból, akaratosságból önveszélyes és önkiszolgáltatott gyermek kapcsolata.

Azt gondolom, mindez a Tízparancsolat, a Törvény lényegét fejezi ki. Ha valaki csak önkényes parancsok, tiltások sorozatát látja benne, teljesítmény-elvárásokat, betartandó szabályokat, amik gátolnak, megkötöznek, az rosszul vagy csak részben érti Isten törvényét.

Ezt a szöveget – ahogyan egyetlen más bibliai igét – sem ragadhatjuk ki a szövegkörnyezetből, nem foszthatjuk meg a történettől, amiben született! Mert ez nem a megkötözés, gátlás, hanem a szabadulás története!

Izráel úton van, háta mögött Egyiptommal, a kiszolgáltatottság, megaláztatás, rabszolgaság földjével, előtte pedig az Ígéret Földje, Kánaán. Út közben vannak Istennel, aki hatalmas csodákkal harcolt értük, kiszabadította őket, és vezeti át a Vörös-tengeren, át a pusztán, ellenséges népeken, éhezésen, szomjúságon keresztül. Felhő- és tűzoszlopként megy előttük, védelmez, gondoskodik, utat mutat.

Éppenséggel nem megkötözést és gátlást élnek át, hanem megszabadulást, előttük megnyíló utat, ajándékba kapott életet, jövőt. S útközben megállnak a Sinai hegyénél, ahol mindennek pecsétjeként megkapják a Tízparancsolatot, hogy azzal indulhassanak tovább. Nem véletlenül adta egy XX. századi teológus a Törvényt magyarázó írásának azt a címet: „A szabadság útjelzői”.

Nem érthetjük jól a Tízparancsolatot a második versben megfogalmazott bevezetője, alapja nélkül. Ez az első része, az alapja a Jézus által idézett Nagy Parancsolatnak is, így lehet kerek egész: Isten szeret téged – te is szeresd Őt – és szeresd felebarátodat!

Az Isten szeret téged. Nem birtokolni, megszerezni, megkötözni vagy egrecíroztatni akar, hanem életet adott, s a golgotai kereszten halálig menő szeretetével megszabadított a gonosz hatalmából. Szeret és félt, segíteni akar, levenni minket a gázsütőről, megtanítani kalapácsra, ollóra. Hogy a helyünkön legyünk, hogy ne sebezzük folyton egymást és önmagunkat ostobán. Megfogni a kezünket, és végigvezetni az úton.

Fogd hát meg ezt a kezet, ez a nagy parancsolat. Fogd meg bizalommal, ahogyan a gyermek a szülőét, figyelj Rá, beszélgess Vele. Ha pedig elgyengül a lábad, elhagy az erőd, kapaszkodj is belé, „húzasd magad”, ha kell, vagy csak engedd, hogy gyengéd érintésekkel terelgessen, mikor épp az is elég. Csak ne fordulj el Tőle, ne lökd el a kezét!

És ezt az ajándékba kapott, oltalmazó és elfogadó szeretet-kapcsolatot éld meg, és nyisd ki a testvéred, a másik ember felé!

A héberben az igeidők és módok eléggé eltérnek az európai nyelvekétől. Csak perfektum van a múlt kifejezésére, és imperfektum, ami jelenthet jelen vagy jövő időt, vagy éppen felszólító módot is. A Tízparancsolat igéi imperfektumban állnak, valóban lehet ez felszólító mód is, de lehet kijelentés a jövőre nézve. Istentől kapott ígéret!

Ha Isten, aki Jézus Krisztusban megszabadított, a te Mennyei Atyád, akkor nem leszel idegen erők, halott dolgok, bálványok rabja. Akkor a nevét sokszor kimondod majd, de csak szeretettel, a szükségben bizalommal kiáltva érte, az örömben boldog hálával, soha nem hiába. Akkor majd meg tudsz állni az élet rohanásában, felemelni a tekintetedet Rá, nem csak hét naponként, de reggelenként, esténként, és minden sötét és szép pillanatban.
Akkor tudod majd tisztelni és szeretni a másik embert, akit ajándékba kaptál az életútra, akkor is, mikor segítség, és akkor is, mikor hordozandó teher. Akkor tudod az életet szolgálni, és nem sebezni-ölni szavakkal, tettekkel, mulasztásokkal sem embertársad, sem önmagad. Tudsz hűséggel élni. S nem irigyelni vagy el is venni a másét, mert gazdag lehetsz önmagadban, az Istenben mindent bíró elégedettséggel.

A Tízparancsolat nem felülről, kívülről ránk kényszerített teljesít-mény-elvárás, hanem felszabadító ígéret és pecsét. Az Isten velünk kötött szövetségének pecsétje.

A hála, bizalom, ráhagyatkozás belső indulata, hogy tudjunk belátással önmagunk miatt is „lejönni a gázrezsóról”, nem lóbálni meggondolatlanul kalapácsot, ollót. És viszontszeretet Mennyei Édesatyánk felé. Az az érzés, készség és akarat, amit József Attila fogalmazott meg olyan egyszerű-szépen Isten című versében:

Istenem, én nagyon szeretlek,
Én szíve lennék a szivednek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
Segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
Segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném,
Szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
Szántanék én is a nyomodba.
A szíkre figyelnék, hogy ottan
A vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha tanár lennél, én ügyelnék,
Hogy megtanulják jól a leckét.
S odahaza a sok tanitvány
Dolgozatát is kijavitnám.

Nem zavarnálak ennél, annál,
Tudnám én jól, mire mit adnál.
S bármi efféle volna munkád,
Velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki."

(Ézsaiás 42,3)

Igehirdetések

2018.08.12.
Józs 24,15
2018.08.05.
Gal 3,26.29; 4,4-7
2018.07.22.
Péld 4,23; 2Tim 1,14; Zsolt 121,5

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Életének 90. évében elhunyt dr. Czéh Jánosné (Takács Mária) testvérünk augusztus 6-án. Temetése augusztus 17-én, pénteken 15 órakor volt Balatonfüreden, ekkor a mi harangjaink is szóltak. Gyászoló szeretteinek Isten vigasztaló kegyelmét kérjük! 

• A Magyar Református Szeretetszolgálat Iskolakezdési Akciót indított: szegény sorsú gyerekeknek lehet segíteni új vagy használt, de még jó állapotú iskolatáskákkal, író- és egyéb taneszközökkel! A Veszprémi Református Egyházmegye gyülekezeteivel együtt mi is a Papkeszi Bocskai István Református Általános Iskola diákjait segítjük a felajánlott eszközökkel. Szeretettel várjuk az adományokat augusztus 26-ig!

• Az akarattyai templomról: A közbeszerzési eljárás sajnos eredménytelenül zárult, egyetlen kivitelező sem adott be ajánlatot, így új eljárást kell lefolytatni, az építkezés megkezdése pedig tovább csúszik. A templomtelek előkészítése korábban megtörtént, a leendő parkoló rendbetétele is folyamatban van. A Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) továbbra is szeretettel fogadunk felajánlásokat, és hálásan köszönjük az eddigieket! Az adományok eljuttatásának módjáról bővebb információk itt olvashatók. Minden adományt hálásan köszönünk!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára