Hűséges az Isten

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap
Dátum: 
2013. szeptember 22. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Kor 1,9
Audio: 

Olvasmány: 1 Korinthus 1,1-9
Alapige: 1 Korinthus 1,9

"Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre."

Nagy öröm számunkra a generális vizitáció kapcsán a találkozás a gyülekezettel. Tegnapelőtt megtörtént a hivatalos ellenőrzés, a szolgálatok áttekintése, ezen az istentiszteleten pedig az számunkra az öröm, hogy találkozhatunk egymással, és együtt figyelhetünk az Isten igéjére.

Ez az ige egy nagyon fontos témát hoz elénk, ez pedig a hűség. „Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az Ő fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” A mai istentiszteleten a hűségről lesz szó a felolvasott ige logikáját követve, és természetesen azt visszahelyezve a teljes szakasz kontextusába.

Először is ez az ige azt a hatalmas evangéliumot adja nekünk hírül, hogy hűséges Istenünk van. Isten legfontosabb tulajdonsága a hűség. „Mi hűtlenkedünk, de Ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja”.

Hányféleképpen megtapasztaltuk ezt a hűséget! Én ebből csak két dimenziót említek most. Megtapasztalta Isten hűségét az Ő népe, a kihívottak közössége. Ez a gyülekezet is. Az, hogy vagyunk, itt vagyunk, együtt vagyunk, ez Isten hűségének a bizonysága.

A Heidelbergi Káté jól ismert kérdés-feleletét látjuk igazoltnak, hogy „Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi”. Milyen jó tudni, hogy hűséges az Isten! Megőrzi az Ő népét, egyházát, megőrzi az Ő gyülekezetét, megőrzi a Krisztus ügyét! Éppen ezért vallhatjuk reménységgel, még akkor is, ha az egyház kihaltnak látszik, hogy Jézus Krisztus ügye győztes ügy, mert hűséges az Isten az Ő népéhez!

Ennek a hűségnek van egy másik aspektusa, hogy hűséges hozzánk, az egyes hívő emberhez. Ez erőt ad mindig, az élet mély pontjain, amikor sok a teher, amikor valamiben kudarcot szenvedtünk, hogy Isten szeretetétől semmi és senki el nem választhat bennünket. Amikor a hit útján járunk botladozva, jó tudni azt, hogy hűséges az Isten! Aki elkezdte bennünk a jót, el is végzi a Krisztus Jézus napjára. Ez az üzenet ma: Hűséges az Isten az Ő népéhez, és hűséges hozzád, mint egyes hívő emberhez. El ne csüggedj életed vagy hited mélypontjain! Jusson eszedbe: hűséges az Isten!

S ebből következik a második üzenet, folytatva az ige gondolat menetét: Hűséges az Isten, aki elhívott bennünket a Jézus Krisztussal való közösségre. Vele lehet közösségünk! Az élő hűséges Istennel, aki Jézus Krisztusban ezt a hűségét megmutatta, közel hozta hozzánk.

A vele való közösségben megtörténik az a csoda, kedves kenesei testvérek, hogy eltörli a mi hűtlenségünket, megbocsát, újjászül bennünket, adja nekünk az Ő hűségét. A hűséges Isten azzal, hogy velünk kapcsolatba kerül, adja nekünk az Ő hűségét ajándékba! A hűséges Isten hűséges emberekké formál bennünket.

Vajon hogyan is lehetne ezt a gyönyörű, de megszokott teológiai gondolatot életszerűvé tenni? Ahogy gondolkoztam, arra jutottam, hogy a hűség: Megelégedettség. Gondoljatok csak bele, kedves testvérek, hogy minden hűtlenség elégedetlenségből fakad. Hogy mindig több kell, mindig jobb kell, hogy mindig más kell, hogy mindig új és újabb kell. És ha már nem tudok váltani, akkor irigykedve nézek azokra, akiknek sikerült.

Minden hűtlenségnek a forrása az elégedetlenség. Úgy mondja az apostol egy másik helyen, hogy „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel”. Hűséges Istenünk, adj nekünk elégedett szívet, hogy hűséges emberekké lehessünk a magunk helyén, hogy ne legyen bennünk irigység!

A megelégedett szív képes arra, hogy józanul, világos látással észrevegye azt, ami nem jó, amin változtatni kell. A megelégedettség ugyanis nem azt jelenti, hogy mindenbe beletörődök, mindenre bólintok. A megelégedettség nem egy unalmas lelki állapot, hanem a hűségnek a forrása.

Egyik kedves regényem Hrabal Sörgyári Capriccio-ja, készült erről egy gyönyörű film is. Ebben van egy jelenet, a főhősnő a sörgyár hátsó részében a fürdőben fürdik. S így ír Hrabal a főhősnőre gondolva: Miközben zuhanyoztam, és átjárta a forró víz a testemet, és megújította a lelkemet, kicsomagoltam minden abroszt, amibe eddig életemet burkoltam. Belegondoltam abba, hogy idáig jutottam életem során. Eddig a fakádig, de én itt boldog vagyok. Nem tudom, érzitek-e? Idáig jutottam életem során, a világ szemében nem valami nagy karrier, idáig jutottam, eddig a fakádig, de én boldog vagyok.

A megelégedettségnek a lelkiállapota, amiből fakad minden hűség, ezt csak a hűséges Istennel való kapcsolat, a Jézus Krisztussal való közösség adja meg nekünk. Ezt mondja az ige. Hűséges az Isten, aki elhívott minket az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal való közösségre. A vele való közösségben adatik meg a megelégedettség. A hűséges Isten megbocsátja hűtlenségeinket, újjászül bennünket, és adja az Ő hűségét, amely a megelégedettség lelkületéből fakad. Tehát hűséges az Isten, és hűségessé formál bennünket.

Ezek után hadd szóljak harmadszor arról, hogy a hűség mit jelent itt és most! A hűség konkrétumáról szeretnék szólni, hogy tényleg leföldelt legyen ez az igehirdetés. Miért formál minket a hűséges Isten hűséges emberekké?
Sok területet lehetne említeni, én három nagyon fontos területet villantok most csak fel, és odahaza gondoljátok tovább ezt.

Hűség a házasságban. Tudjuk, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. A házasság Isten csodálatos ajándéka, de a mai világban a házasság a legnehezebb „műfaj”. Kegyelmi állapot a működő házasság. Urunk, add a Jézus Krisztussal való közösséget, hogy hűségesek lehessünk szívünk utolsó dobbanásáig a házasságunkban!

Aztán hűség a világban, az egyházon kívüli területen. A munkahelyünkön, a feladatunkban. Konkrétan gondold végig, testvérem, mi az az ügy, amit Isten rád bízott! Akármilyen kicsi, vagy nagy ügy. Mert amíg ebben a világban élünk, van ilyen ügyünk. Tudod-e, hogy mi ez az ügy, amelyben hűségesnek kell lenned? Hűséges vagy az ügyedhez? Hűséges vagy az emberedhez? Mi az ügyed, ki az embered? Mit bízott rád az Isten? Hűséges vagy ebben? Nem menekülsz? Nem erőtlenedtél el? Urunk, adj erőt, adj bölcsességet, hogy az ügyünket hűséggel tudjuk hordozni! Nem a világ összes nyomorúságát kéri rajtunk számon az Isten, hanem azt a pici-hatalmas ügyet, amit Ő ránk bízott.

Hűség a Krisztus ügyéhez. Az egyházban hűség az ige egyházához. Hűség szeretett református anyaszentegyházunkhoz. Hűség a kenesei gyülekezethez. Fiatalok annyiszor mondják, hogy még látni kell, és tapasztalni, de aztán még 35-40 évesen se tudják eldönteni, hogy melyik gyülekezetbe járjanak. Hol éljem meg a hitemet? Testvérem, valahol le kell tenni a voksot. Krisztus mellett először is, aztán egy felekezet, gyülekezet mellett, és ott hűségesen megélni a Krisztus ügyét! Nem lehet egy életen keresztül válogatni, mert hát az olyan, mint a lelki paráznaság.

Lehetne még tovább folytatni ezeket a konkrétumokat, de kérlek, tegyétek meg ti odahaza, továbbgondolva, fellapozva az igét! Mert hűséges az Isten, a Jézus Krisztussal való közösségben hűségessé formál bennünket. Micsoda ajándék ez! Köszönjük Urunk, hogy ez konkrétan testet ölt, láthatóvá lesz életünk megannyi színterén. Házasságban, családban, munkahelyen, egyházban, gyülekezetben, életharcainkban.

Ma sok mindent lehet a misszióról mondani. Mindig okosítanak bennünket, mi is a misszió, és kivetítik, projektor, nyilak, itt bedobod, és akkor ott kijön az eredmény. Hát nem. Hűség! Hitelesség! Isten akaratának cselekvése! Ez a misszió teológiája. „Légy hű mindhalálig, s néked adom az élet koronáját.”

Menjünk el ezzel az örömmel! Hűséges az Isten!

(Steinbach József püspök igehirdetése, Generális vizitáció, 2013. szeptember 22)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára