Ha valaki szomjazik...

Alkalom: 
Cantate vasárnap
Dátum: 
2013. április 28. 10:30
Alapige: 
Jn 7,37-38a
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás könyve 12,1-6
Alapige: János evangéliuma 7,37-38a

„Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz énbennem!”

Az előbb énekelt, jól ismert dicséretünkben a megnyílt szikla és a belőle omló, életadó víz képe jelent meg. Jellegzetes képe volt ez annak az ünnepnek is, amelyről az igében olvastunk. A lombsátor ünnepen, mely a zsidóság akkori legnagyobb és legvidámabb ünnepe volt, a pusztai vándorlásra emlékeztek: Isten vezetésére Mózesen és a tűz- és felhőoszlopon keresztül, az Úr gondoskodására és védelmére a szükségben.

Az egy héten át tartó ünneplés mindennapos, esténkénti szertartásán a főpap egy másfél literes díszes kancsóval kiment a Siloám forrásához, és telemerítette azt. Majd a nép kíséretében bevonult a templom udvarára, és az áldozati oltárra öntötte. Hálaáldozattal emlékeztek arra, mikor a pusztai szomjazásban, Mózes botjának érintésére Isten kősziklát hasított ketté, és abból bővizű forrás fakadt.

Az utolsó napon pedig ezt a szertartást egymás után hétszer ismételték meg, így végül több mint tíz liter, bőségesen folyó víz árasztotta el az oltárt. Ezen az utolsó, legnagyobb napon állt fel Jézus, és kiáltott hangosan.

Szomjúságról és vízről egy nemrég olvasott kutatás eredménye jutott eszembe, miszerint valójában az emberek nagy átlaga tulajdonképpen szomjazik. Pedig nem is afrikai, száraz éghajlatú, szegény országok lakosairól volt szó, hanem a fejlett országokéról.

Kiderült, hogy messze nem iszunk annyit, persze vizet, mint amennyit kellene, amennyire a szervezetnek valójában szüksége lenne. És észre sem vesszük! Csak azt érezzük, hogy kissé feszültebbek vagyunk, vagy hogy már megint éhesek – mert összetéveszthető a két érzés – , vagy azt, hogy mintha kezdene fájni a fejünk. Már azon gondolkodunk, hogy mit is kellene bevenni… Pedig elég lenne egy nagy pohár friss víz!

Nem csak egy-két korty, s nem kóla vagy szörp vagy mégoly finom és nemes bor, hanem víz! Naponta körülbelül három liter! Máskülönben lassul az anyagcserénk, felhalmozódnak a méreganyagok, nő a vérnyomás, károsodik a szervezet. Észrevétlen szomjazunk…

Mennyivel könnyebb észrevenni a szomjúságot, mikor egy forró nyári napon a szabadból érkezünk haza, vagy ebben a gyorsan melegedő tavaszban néhány órát dolgozunk a kertben. Esetleg sportolás vagy kemény fizikai munka után. Fel is sóhajtunk: Hű, de szomjas vagyok!

Sokszor hallom azt egyházon kívüliektől, hogy a vallás a gyengéknek, betegeknek, öregeknek való. Nekik kell a vigasztalás, bátorítás, a hit valamiféle istenségben. Nos, igen. Ahogy Spurgeon fogalmaz: „Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni, és senki másnál nem találnak segítséget.” Merthogy azok fordulnak Őhozzá. Éppenséggel mert ők könnyebben észreveszik, hogy szomjazik az életük.

Vannak nagyon-nagyon sokan, akik pusztán emberi erejükből, akarásaikból, reményeikből még élnek, mennek előre a pusztai úton célok felé. De ez nem jelenti azt, hogy a Jézus közelsége, jelenléte nélkül élő embereknek ne lenne szüksége Rá. Hogy az „isten-szomjúsággal” teremtett embernek ne lenne életszükséglete a Vele való kapcsolat. Észrevétlen szomjaznak…

És bizony itt vagyunk mi, akik hiszünk Őbenne, akik egyszer már megismertük az életadó forrást, mert találkozhattunk Vele. Akik akkor nagy örömmel és hittel ittunk, és tömlőinket is megtöltöttük, mint Isten népe a pusztában. Aztán azóta valahogy egyre ritkábban keressük a forrást, annyi a hétköznapi gond, feladat, munka. Istentiszteletre sem mindig érünk oda, reggelenként-esténként sincs mindig erő már az imádságra. Tömlőinkben már rég megposhadt a víz, És talán mi sem döbbenünk rá, hogy szomjazunk.

Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám! – kiáltja Jézus. Halljuk meg, vegyük észre, hogy a Megváltó nem kifejezetten a még egyházon kívüli hitetleneket hívja, de nem is csak a gyászolókat, vagy a betegeket, vagy csak az öregeket! Hanem a szomjazókat!

Legyenek azok akár hitetlenül is keresők, vagy mindennapokba belefáradt-belefásult hívők, gyászolók vagy akár újszülöttnek örvendezők, betegek vagy erős-egészségesek, gyülekezeti tagok, lelkészek. Jöjjetek és igyatok! Éledjetek, újuljatok, erősödjetek!

Mert Krisztus valóban az élet vizét adó szikla.

Őrá mutat a pusztai vándorlásban Mózesék előtt álló sziklaszirt, Őróla beszél minden zsoltár, ami Istent erős várnak, biztos menedéknek és megtartó kőszálnak nevezi. Őróla szól a példázat is. A szikláról, amelyre építhetjük az életünket, nem a homokra, amit kimoshatnak alólunk az életünk viharai. Ő a szegletkő, akiben Isten hatalmas szeretete közeljött hozzánk, aki megtartja életünket.

És Ő a Mindenható kegyelmének erős sziklája, aki valóban meghasadt értünk, hogy nekünk életet adjon. Az Isten Egyszülött Fia meghasadt, megtöretett értünk a kereszten, hogy nekünk örök életet adó forrásunkká legyen.

Ez a hatalmas és mégis értünk hasadó, megnyíló Kőszikla hív minket arra, hogy mi is tudjunk megnyílni. Őszintén, szomjúságainkkal, hiányainkkal, fenntartások és félelmek nélkül Őhozzá jönni, és inni. Megnyílni, és szomjas szívünkbe fogadni az ő szavát, jelenlétét, erejét.

Jöjjetek és igyatok! Kérjétek el az Ő Lelkét, akit ígért az Őt szeretőknek, keresőknek. Kérjetek naponta erőt, útmutatást, bocsánatot és békességet, megtisztulást és reménységet, szeretetet és hitet.

Emlékszem, a mögöttünk álló aszályos időszakban mennyit aggódtunk a kiszáradó földek, az elapadó Balaton miatt. Aztán a tél végén és a tavasszal lehullott rengeteg eső és hó elmosta ezt az aggodalmat. Egészen megtelt a tavunk, sőt, áradni kezdtek a folyók.

S most, néhány hét meleg napsütéses, száraz idő után újra hallom az aggódó hangokat. Megint száraz a föld! Sóhajtozunk ismét, s ha kell öntözzük a megkésett veteményt. Persze nem csoda, hiszen a természet részei vagyunk magunk is.

De testvérek, ha fel tudjuk ismerni a föld szomjúságát, s hogy mennyire fontos az életet adó víz, merjük és tudjuk felismerni a saját életünk szomjúságát is! Vegyük észre, ha már kiszáradtak a vándorutunkra hozott tömlőink, és halljuk meg a hívást: „Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám!” Újra és újra.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára