A feltámadás ereje

Alkalom: 
Quasimodogeniti vasárnap
Dátum: 
2013. április 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mk 16,14-15
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 16,9-18
Alapige: Márk evangéliuma 16,14-15

"Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."

Minél jobban belegondolunk a mára kijelölt igeszakasz összefüggéseibe, annál inkább furcsának találhatjuk. Sőt, szerintem egészen megdöbbentő, amit itt a feltámadott Jézus tesz. Nézzük csak meg, kiket is küld a misszióba! Milyen lelki állapotban vannak a tanítványok, akikre itt Jézus rábízza az evangélium hirdetését?

Hiszen ezek a tanítványok nem hitték el a feltámadás evangéliumát! Hitetlenségük többször is előbukkan az igében. Először magdalai Mária megy hozzájuk, viszi a hírt, hogy Jézus él, de a tanítványok gyászolnak és sírnak. Amikor pedig hallják, hogy Jézus feltámadt, nem hiszik el neki. Majd pedig két tanítvány is beszámol nekik, hogy találkoztak Jézussal, de nekik sem hisznek. Végül Jézus is, amikor elmegy hozzájuk, csak a hitetlenségüket tudja szemükre vetni. Senkinek nem hitték el, hogy ő él.

Hát nem döbbenetes, hogy mindezek után elküldi őket a misszióba? „Menjetek el, hirdessétek az evangéliumot.” Ilyen lelki állapotban? Ezek a hitetlenek? Ilyen csapatot küld Jézus a misszióba?!?

Ez olyan, mintha egy fociedzőt arra kérnének, hogy a kórház ambulanciáján a kezelésre váró páciensek közül válogasson össze egy ütőképes csapatot. Ő pedig megy, és végiggondolja, hogy a felkötött kezűek, fájó hátúak, kerekes székesek és gipszelt lábúak közül kit milyen posztra állíthatna a pályán…

Mi elképedünk ezen, hiszen szerintünk a gyengélkedőket hagyni kell pihenni és gyógyulni. Jézus azonban ezekkel a törött hitű tanítványokkal, a gyengélkedőkkel, szárnyaszegett hitűekkel nem a szokásos gyógymódot alkalmazza! És hát Ő a Mester, Ő az edző, biztos jobban tudja, miként kell talpra állítani őket!...

A tanítványokat csak igen nehezen tudja átjárni a feltámadás örömhíre és ereje. Most még inkább csak kőként viselkednek, nem szivacsként: nem engedik magukba, nem járja át őket.

Mi vajon hol tartunk ebben a lelki folyamatban? Magunk mögött hagytuk az ünnepet, visszazökkentünk a szokásos életvitelünkbe. Mennyire tud átjárni minket Krisztus feltámadásának ereje? Hatással van-e küzdelmeinkre, tudunk-e meríteni erejéből?

Egy erdei sétán, hegyi patak mellett két szerzetes beszélget. A fiatalabb panaszosan mondja, hogy már milyen régóta hangzik az evangélium, évszázadok óta hirdetjük a Szentírás tanításait, de valahogy a népünket mégse járta át. Mintha lélekben pogány, a keresztyén hittől érintetlen maradt volna a kultúránk, egész életmódunk. Az idősebb kivesz a patak medréből két követ, majd keményen összeütve őket egyiket eltöri, és mutatja társának: Nézd, a belseje teljesen száraz, pedig nagyon régóta, talán évtizedek vagy századok óta itt fekszik a patakban…

Igen, a víz csak kívülről tudja koptatni a követ, belülről azonban nem érinti. A kő soha nem fog „átázni”. Az anyagának kellene megváltozni ahhoz, hogy a víz átjárhassa.

A „kő-szívnek”, a kő-embernek is belül kell megváltoznia. A mai igének pedig éppen ez az örömhíre: Jézus kezében ez megtörténhet!

Az Ő Mesteri edzősége alatt igenis ütőképes lett ez a csapat! Mentek, és hirdették az evangéliumot. Meggyógyultak, és elindultak.

Mi is az ő missziójuk gyümölcse vagyunk: Ha nem hirdették volna az evangéliumot Jézus megbízása szerint, valószínűleg mi sem volnánk itt, nem olvasnánk Bibliát, s nem volnának keresztyén templomok sem Európában, sem másutt.

Az eredményből látjuk, hogy a tanítványok meggyógyultak. Jó volt a Mesterük, aki talpra állította őket. A korábbi „ambulancia-társaság” nagyon is jó csapat lett: szárnyaszegett hitük megerősödött, és szárnyaltak! Hatékony eszközei lettek Jézusnak.

Nagyon fontos biztatás ez felénk is. Ilyen Mesterünk van, aki akár még rajtunk keresztül is munkálkodni tud! Talán mi szárnyaszegettnek és gyengének látjuk magunkat, de Ő akár még belőlünk is ütőképes csapatot tud összehozni Lelke ereje által!

Végül még valamit szeretnék kiemelni az igéből: Vajon mi volt a Mester titka? Hogyan tudta így „formába hozni” tanítványait? A történet kezdetén ugyanis meglehetősen ijesztő állapotban voltak…

Először is fontos, hogy tudjuk: a hit minden időben Isten ajándéka és csodája. Akkor is az volt, és ma is az. Ha a hit csírája megjelenik életünkben, vagy ha a hitünk erősödni tud, az mindig Isten ajándéka! Isten Szentlelke járta át ezeket a tanítványokat, Ő formálta át „kő-szívüket”, és járta át őket a maga erejével.

Másodszor pedig – s ez nagyon jól látható az igében is, – a Feltámadott Krisztus a feladat nagyságához mérte az ajándékait! Nem úgy volt, hogy csak útra küldte őket a nagyvilágba, menjenek, és hirdessék az evangéliumot, ahogy tudják! Ő ehhez az emberi erőt meghaladó feladathoz különlegesen nagy erőt is adott nekik, és különleges képességekkel ruházta fel őket!

Jézus itt az igében különleges jelekről beszél: az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, halálos mérget isznak, és nem árt nekik, kézrátétellel betegeket gyógyítanak meg.

Az evangélium legutolsó mondata (20. v.) a tanítványokkal kapcsolatban meg is erősíti ezt: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”

A mi Mesterünk jól tudja, mire van szükségünk, éppen milyen helyzetben vagyunk, s mennyi muníció kell nekünk a feladathoz.

Emlékszünk az Úr megfáradt prófétájára, Illésre, aki végül a kövön sült lángos erejével ment negyven napon át az Úr hívására. Ez volt az ő személyre szabott muníciója a küldetése elvégzéséhez.

Az Úr nekünk is személyre szabja a gyógymódot, és személyre szabja muníciót.

Egyetlen dolgunk, hogy engedjük magunkat Mesterünk „kezei közé”. Engedjük, hogy Ő formálhasson, átalakíthasson és átjárhasson bennünket, mi pedig induljunk, ahová küld, engedjünk szavának!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára