Emberi ítélet

Alkalom: 
Judica - Böjt 5. vasárnapja
Dátum: 
2013. március 17. 10:30
Alapige: 
Jn 11,45-53
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 11,32-44
Alapige: János evangéliuma 11,45-53

"Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt."

Döbbenetes jelenet zajlik le a Nagytanácsban Jézus csodatette, Lázár feltámasztása után: tárgyalnak és ítéletet mondanak. Voltaképpen az ember ítéletet mond az Isten, az Egyszülött Fiú felett, halálos ítéletet!

De hát mit tett, mi a bűne? Az Isten az Ő Szent Fiában emberré lett. Utánunk jött saját teremtett világába, hogy megszabadítson a nyomorúságainkból, megmentsen a bűn átkától, a haláltól, önfejű árvaságunkból az Atyához hazavezessen minket. Emberré lett olyannyira, hogy teljességgel magára vette kiszolgáltatottságunkat, gyengeségeinket. Együtt érez velünk, könnyekre fakad, ahogy a történetben hallottuk, mert fáj neki a halálunk, a gyászunk, a végességünk minden fájdalma. A Fiú emberré lett, de egyszersmind Isten teremtő hatalmát, életmentő és halálon győzelmes erejét sem szűnt meg hordozni, ahogy mondja is: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet!” Lázár feltámasztásában megmutatja Isten szeretetét és dicsőségét. S erre az emberi válasz a halálos ítélet. Milyen borzasztó ez és milyen groteszk. Az egyik nagyheti énekünk jut eszembe: „S mily büntetés, mit a világ reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért … A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten!” Ez az, amit Tóth Árpád még mélyebben és fájdalmasabban fogalmaz meg Tetemrehívás című versében: „Mert ember vagyok én is, én is, az Isten véres gyilkosa.” De hát mi történt itt? Miért ez az ítélet?

Döbbenetes, de pusztán emberi szemszögből nagyon is érthető. Jézus csodajelére valahogy mindenki reagál. Voltak, akik látták, és hittek. S voltak, akik meg elmentek beszámolni erről a csodálatos tettről a farizeusoknak és a főpapoknak, mert azt mindenki érzi, aki nem érti is, hogy itt valami rendkívüli történt. A nép vezetői pedig szinte pánikszerűen összehívják a Nagytanácsot, és végül: „egyetértettek abban, hogy megölik őt”.

Hatalomféltésről van itt szó, a mások felett, a nép felett, önmaguk felett való hatalmuk féltéséről. A farizeusok „alulról” féltek, a főpapok pedig „felülről”. A farizeusok a nép szellemi vezetői, a Törvény és az isteni Ige ismerői és őrzői. Ők magyarázhatják, ők a közvetítői Isten akaratának az egyszerű nép felé. S most íme, itt van valaki, aki bölcsességgel és hatalommal szól Istenről, jeleket is tesz, mi lesz, ha ezentúl benne hisznek, őt követik, rá hallgatnak, s nem rájuk? A főpapok pedig, a szadduceusok pártja a nép politikai vezetése. Amennyire lehet, alkalmazkodnak a Római Birodalomhoz, az pedig legitimálja részlegesen önálló hatalmukat. Mi lesz, ha ennek az egyre népszerűbb vándortanítónak a követői egy új messiásmozgalmat indítanak, ha megmozdulások lesznek, ha lázadás tör ki. Jön a birodalmi megtorlás, és még ez a kis önállóságuk is elvész.

Igen, teljesen érthető a hozzáállásuk. Eltekintve attól a nem éppen aprócska ténytől, hogy itt az Isten Fiára mondanak nemet, sőt, halált! Hát nem látták?! Nem tudták?! Micsoda vakság ez? Voltak persze más vándor-gyógyítók, akik elődeiktől tanult ismeretekkel, Istentől kapott tehetséggel enyhítettek az emberek nyomorúságain, de visszahozni valakit a negyednapos halálból ennél többről szól! Az Élet és Halál Urát hirdeti! Bizony, éppen amikor a legnyilvánvalóbbá válik Jézus hatalma, akkor a legélesebb és leghatározottabb a kimondott ítélet: a NEM.

De hát ítélhet-e az ember az Isten felett? Mondhat-e a teremtmény nemet a Teremtőre? Igen. Mondhat. Az egyetlen teremtmény mi vagyunk, emberek, akik Istentől „szabad akaratot” kaptunk, az Őellene döntés képességét. Az ember pedig vak akar lenni, és tud is! Már a bűneset története is a mindenkori emberről szól, aki mikor választhat, enged a gonosznak és Isten akarata ellen dönt. Nem a „tudás” fájáról szakít, hanem a „jó és rossz tudásának” a fájáról: az „én egyedül akarom tudni és kimondani, meghatározni, mi a jó és mi a rossz” fájáról, az „Isten nélkül való döntés” fájáról, az „önmaga feletti uralom” fájáról. Hatalomféltés…

Ezt az embert látjuk évezredek óta, s ma a világban, Európában, Magyarországon is körbenézve láthatjuk azt is, mire jutottunk önmagunkban. De látnunk kell azt is, hogy személy szerint mi magunk is meghozzuk ezt a döntést újra és újra a mindennapjainkban. Legegyszerűbb és súlyosabb élethelyzeteinkben, melyekre válaszul gondolatok, érzések, szavak és tettek születnek bennünk. Meghozzuk minden egyes emberi kapcsolatunkban az „alattunk” és a „felettünk” levőkkel, akik ránk vannak bízva és akiktől mi függünk valahogyan. Mind a „nagytanácsi döntésről” szól: Én vagy Jézus Krisztus?!? Én akarok okos, józan, erős, ügyes lenni, vagy Ő vezet, Benne bízom, Őrá hallgatok, Neki engedni és átadni tudom magamat?

Elborzasztó ez a jelenet – de nem vonhatjuk ki magunkat üzenetének igazsága alól. Ahogy nagypénteki dicséreteink is megfogalmazzák: „Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam reád”, „Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit te szenvedsz, én okoztam…” Igen, „ember vagyok én is, én is, az Isten véres gyilkosa” – mondja a költő.

Még sincs pontosan igaza. Mert ember valójában nem ítélheti el a Mindenhatót, ember nem ölheti meg az Istent. Jézus Krisztus halála nem Isten alulmaradása az emberrel szemben, hanem az Atya szeretetének és kegyelmének végső bizonyítéka, a Fiú győzelme a bűn és halál hatalma felett! Még egy sötét és vak emberi szíven és szájon keresztül is, amilyen Kajafásé volt, megszólalhat az igazság: egyetlen ember hal meg, hogy mind, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök Élete legyen.

Ezért tehát, ha ítéletet mondunk Rá – elutasítjuk Őt a mindennapi életünkben –, csak önmagunk felett mondunk ítéletet. Ha nemet mondunk az Ő hatalmára – saját hatalmunkat akarva –, önmagunkat adjuk halálra.

Isten Szentlelke segítsen minket ebben a böjtben valóban látni, bűnbánattal igent mondani, engedelmes bizalommal Őt befogadni, ahogyan oly sokszor imádkozzuk is: Legyen meg a Te akaratod, … mert Tiéd a Hatalom és a Dicsőség! Ezért könyörögjünk most énekelt imádságunkban a 457. dicsérettel: „Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

10 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára