Ébredj fel!

Alkalom: 
Advent 3. vasárnapja
Dátum: 
2013. december 15. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 3,1b-3a
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 3,1-6
Alapige: Jelenések könyve 3,1b-3a

"Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!"

Két egymást követő adventi vasárnapra egy-egy levelet kaptunk abból a hétből, amelyek a Jelenések könyve elején olvashatók. A Feltámadott Krisztus üzenetei ezek hét kisázsiai gyülekezetnek. Az üzenetek általában tartalmaznak valamilyen panaszt, Krisztus rámutat azokra a pontokra a gyülekezetek életében, ahol gyengélkednek. Ugyanakkor megmutatja a gyógyulás útját is, biztat, dicsér, reményt ébreszt.

Mindkettőre szükségünk van ma is, hiszen Krisztus követésében úton járó keresztyének vagyunk. Amikor botladozunk, hibákat követünk el, fontos, hogy Jézus rámutathasson bűneinkre. És ugyanennyire fontos, hogy amikor biztos léptekkel tudunk haladni, dicséretével biztathasson minket.

Múlt vasárnap a filadelfiai levél kapcsán elhangzott: különlegessége, hogy nincsen benne semmi korholás, semmi panasz. Csak dicséretet kaptak Uruktól. Ezt sajnos a mai igénkkel, a Szárdiszba szóló levéllel kapcsolatban egyáltalán nem mondhatjuk el.

Ez a levél is rámutat a gyógyulás útjára, de előtte nagyon súlyos kritikát fogalmaz meg. Nekünk pedig a mai adventi feladatunk az, hogy az üzenet mindkét részét közel engedjük, befogadjuk. Ilyen ugyanis egy jó tükör. Nem mindig tetszik, amit látunk benne: megmutatja arcunk gyűröttségét, bőrünk apró hibáit, de pont ezzel segít azok gyógyításában is.

„Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Hátborzongató szavak ezek a Feltámadott Úr szájából. Jézus kritikája nyilván arra utal, hogy a szárdiszi gyülekezetben csakis a felszínen volt minden rendben.

Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Csak a nevedben van élet. Élet van rád írva, de ez csak címke. Belül beteg vagy, a hited meggyengült, megtört. A lelkedben semmi életjelt nem adsz felém.

Olyan ez, mintha szépen, ízlésesen becsomagolnánk valamit: a csomagolópapír, a szalagok és címke is mind nagyon szép; csak éppen belül valami használhatatlan tárgy rejtőzne.

Látszólag rendben vagy, de belül baj van.

Adventi önvizsgálatunk kérdése: Vajon Jézus panaszos kritikája mennyire illik most ránk? Az adventünkre, a lelkiállapotunkra, vagy éppen a hitéletünkre, Istennel való kapcsolatunkra.

Találó-e miránk ez a kettősség? Kifelé szépet mutatunk és mondunk, vannak kedves szavaink, még mosolyogni is tudunk, – de lelkünket feszültségek terhelik, ki nem mondott szavak, eltemetett bántódások.

Jézus kritikája azt kérdezi: Mutat-e életjelt a hitünk? Készek vagyunk-e még venni Urunk „adását”? Lelkünk rá tud-e hangolódni az Ő szavaira? Nyitjuk-e a Bibliánkat, nyitjuk-e imádságra szánkat, nyitjuk-e szívünket Előtte?

Adjon a mi Urunk olyan önismeretet, mellyel meglátjuk, felismerjük gyengeségeinket, s Elé visszük azokat!

A megfáradt, gyengélkedő szárdiszi keresztyéneknek ezután azt mondja Jézus: „Ébredj fel, erősítsd a többieket, emlékezz vissza, hogyan kaptad, tartsd meg azt, és térj meg!”

Ha a hosszú mondatokat kicsit lecsupaszítjuk, és a felszólító igéket olvassuk egymás után: Olyan hatása van, mintha egy ébresztőt, majd az ébresztő utáni mozgósítást hallanánk! Ébredj, erősíts, emlékezz, tartsd meg, térj meg!

Mint amikor a szunyókálás után szeretnénk hamar ismét tettre kész, éber állapotba kerülni. Megmozgatjuk tagjainkat, nyújtózunk, néhány törzshajlítás, esetleg egy kis szökdelés, és máris intenzívebben megindul a vérkeringésünk.

Sokan emlékeznek a régi tévé-torna bevezetőjére, amikor ezt éneklik: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel!” S eközben az animáción látjuk, hogy valami vicces, rugós szerkentyű kilöki tornázni a fotelből a kényelmesen szunyókálókat.

Ez az ige is mozgósítani szeretne. Újra aktivizálni a lelkileg szunyókálókat!

A hitre és a hívő életre sokan úgy gondolnak, hogy az valami állapot, amibe belekerül az ember, és utána minden rendben van. Csakhogy ez nem így van! Sőt, éppen abban van a veszély, ha valaki nyugalmi állapotnak tekinti, amit könnyedén fenn lehet tartani! Túl könnyű az ilyen állapotban elkényelmesedni, és lelkileg ismét elbóbiskolni. Aki pedig lelkileg szunyókál, nem fogja meghallani Ura hangját a kellő időben. Védtelenné válik a lelki támadásokkal, veszélyekkel szemben.

A hit ezzel ellentétben mindig egyfajta lelki készenlétet jelent: lelki éberséget, őrködést, vigyázást!

„Ébredj fel, erősítsd a többieket, emlékezz vissza, hogyan kaptad, tartsd meg azt, és térj meg.”

„Emlékezz vissza.” Adjunk hálát Istennek, hogy van mire visszaemlékezni! A Vele eddig megtett közös útra, az intéseire, szavaira. Idézzük fel újra, mit is kért tőlünk, mivel indított el; hogy megláthassuk azt is, miben tértünk el kérésétől!

„Ébredj fel!” Az eredeti görög szó a „grégorein”, amiből az orosz Gregor és a magyar Gergely név is származik. Ez a szó nem csupán felébredést jelent, hanem az egész utána következő éberséget, figyelmet! Az ébredés csak az első pillanat a szunyókálás után. Az eredeti felszólításban rendkívül fontos a folyamatosság! Éber őrködésre hív minket! Folyamatos lelki éberséget, figyelmet kér tőlünk Jézus!

Segítsen bennünket Urunk, hogy az idei adventből még hátralevő időszakban ilyen lelki készenlétben maradhassunk! Hadd szolgálják a lelki éberségünk fenntartását az egyéni csendességeink, és a közös gyülekezeti alkalmaink is!

„Emeljük Jézushoz szemünk,
Jön már királyi győztesünk,
Mennyből leszáll, s együtt leszünk.
Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön,
Felséges várástól feszüljön,
Az álmot űzd el, készen állj,
Krisztus-nép, jön, jön a Király!”

(367. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára