Átformáló hit

Alkalom: 
Húsvét hétfő
Dátum: 
2013. április 1. 10:30
Alapige: 
1Jn 4,16

Olvasmány: Máté evangéliuma 28,1-10
Alapige: János 1. levele 4,16

"...és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne."

Mindnyájunknak van valamilyen elképzelése a hitről. Talán kételkedéssel telve, talán éppen hitetlenkedve, talán érdektelenül, vagy éppen megszokásból, de mindenképpen gondolunk valamire a hit szó hallatán. Mai húsvétvasárnapi igeszakaszunk erre a gondolkodásra szólít fel minket, hogy vizsgáljuk meg azt, milyen a hitünk, és honnan ered.

Bizonyára sokan sokféleképpen határoznánk meg, hogy mi is lehet a hit. Valami érzés, amely elfog minket a Mindenható iránt. Vagy azt gondoljuk, hogy vallásos cselekmények sora. Talán éppen úgy érezzük, hogy nem más, mint bizonyos tantételek igaznak tartása. Vagy a Bibliában leírtak kételkedés nélküli elfogadása. Bármit is gondoljunk, bármit is higgyünk, de keresztyén hit húsvét nélkül nem létezik. Nem a karácsony a legfontosabb, nem is pünkösd, talán még nem is nagypéntek. Hanem a feltámadás csodája és örömüzenete: Jézus él!

Azt olvassuk, hogy megismertük az Isten irántunk való szeretetét, majd elhittük. Mennyire egyszerűnek hangzik a recept. Megismertünk valamit, és máris ott van a szívünkben a teljes bizalom Isten iránt. Eljut az értelmünkig, hogy mi is történt húsvét hajnalán, és már hiszünk is boldogan és önfeledten Jézus Krisztusban. Ha ennyire egyszerű dolog volna a hit, akkor nem lenne a világon ember, aki hitetlenül, és Isten nélkül élne.

Ha tovább gondolkodunk és megkérdezzük milyen a hitünk? Én leginkább hullámvasúthoz hasonlítanám. Egyszer fent, máskor lent. Nincsen benne semmi állandóság, vagy állhatatosság. Nem tudunk mindig ugyanolyan töretlen bizalommal élni, nem tudunk mindig ugyanolyan lánggal égni. Jó lenne, de sajnos nekünk, embereknek ez nem megy.

Ha megkérdeznének minket, hogy mi az a hullámhegy, ami számunkra a hitünkből legfontosabb mit mondanánk? Talán azt, hogy imádkozhatunk, hogy reménykedhetünk, hogy bizakodhatunk, hogy tudhatjuk: Isten megsegít minket? Mi a legelső, ami kikívánkozik belőlünk, ha a hitünkről van szó. Tudás? Ismeret? Vagy egyszerűen csak végtelen bizalom?

Mindannyian megtapasztalhattuk már életünkben, hogy Isten szeret bennünket. Bár mi nem láttuk Jézus csodáit testközelben, nem láttuk az üres sírt, de azt, hogy szeretnek bennünket, mindannyian megtapasztalhattuk. Isten szeretete nem valami elvont dolog. Ott van az egymás iránti szeretetünkben is. Ott van az édesanyánk ölelésében, apánk bíztató szavában, a kedvesünk tekintetében, ott van egy baráti ölelésben. Amikor Ábrahám legelőször meghallotta Isten hívó szavát, akkor egyszerűen elindult, és követte az Úr útmutatását. Micsoda őrült ötlet emberi szemmel nézve, hogy hagyja ott mindenét, rokonságát, vagyona egy részét, az ismerős várost, csak azért, mert valami Isten megszólította. De Ábrahám hitt. Elhitte, hogy mind igaz, amit Isten neki ígér.

Mai világunkban sokak számára kérdés, kinek higgyük el az ígéreteit, és kinek ne? Ki tudja megtartani azt, amit mond, és ki az, aki nem képes rá? Én tudok egy valakit, aki mindig azt teszi, amit ígér. Teljesen független a társadalmi rendszertől, hogy demokráciában, diktatúrában, királyságban, vagy éppen köztársaságban élünk. Mindegy, hogy gazdagok, szegények, egészségesek, vagy betegek vagyunk. Amit Isten ígér, az minden körülmények között beteljesedik. Az igaz hit nem kételkedik Isten ígéretében, Isten hatalmában. Az igaz hit nem akarja Istent megváltoztatni. Milyen sokszor azt szeretnénk, ha Isten olyan lenne, mint mi. Bosszúálló, haragvó, kicsinyes. Pedig Ő mindenkitől független, mindenkinél hatalmasabb, és minden korlátok nélkül él. Elhisszük mi ezt?

Nem véletlen, hogy a keresztyén hitnek nem csak alapja, hanem próbaköve is a húsvéti esemény, az üres sír, a feltámadás. Mert ha valaki ki tudja mondani, hogy Isten erre képes, Ő elég hatalmas, hogy a halálból visszajöjjön, hogy ez által legyőzze a halált. Ha valaki ezt ki tudja mondani, annak szívében már megjelent az igazi hit.

Mit gondolunk, honnan eredhet a hitünk? Nagyon sokszor mondjuk és idézzük Pál apostol szavait: a hit hallásból van. Igen, az egyik legfontosabb forrás az, hogy halljunk valakitől Jézus Krisztusról. De mindez nem elég, ha ugyanakkor nem látunk. Az asszonyok, amikor Jézus szembe jött velük, meglátták, hogy az ő egész élete számára fontos mindaz, ami történt. Ezt kell nekünk is most meglátnunk. Hogy az egész életünk nem ér semmit, ha nem érezzük Krisztus feltámadásának fontosságát az életünkben. A nyitott sír most is előttünk áll. A megfeszített és meghalt Jézus nincs benne, hanem ma is ÉL! Látjuk ezt? Hiába hallunk, hiába látunk, ha nincs tapasztalatunk. Ha nem éltük át mindazt, ami eljutott hozzánk. Mert a hit nem lehet csak egy érzés, vagy egy megismert tény. Annak életünk részévé kell válnia. Megtapasztaltunk már valamit a hit erejéből? Ki tudjuk mondani, hogy a hit tartott meg minket a nehéz időkben? Vagy egyszerűen számunkra a hit nem is fontos élettényező.

Amikor a Római Birodalomban a keresztyéneket arra kényszeríttették, hogy tagadják meg Jézust, és akkor életben maradhatnak, akkor több tízezer ember, férfiak és nők, ifjak és idősebbek mondták azt, hogy nekünk egyetlen királyunk van. Az a Jézus, aki él és most is uralkodik. Számukra a feltámadás nem csupán egy történet volt, amit hallottak. Hanem megtapasztalt és megélt valóság. Tudjuk mi az életünket ennyire a hitre alapozni? Tudunk mi ekkora bizalommal a feltámadásban hinni? Ha tudunk, akkor elmondhatjuk, hogy igen, mi már hiszünk. Ha még nem érezzük elég érettnek magunkat és életünket, akkor pedig kérjük a mi Megváltó Urunkat, hogy mutassa meg nekünk is húsvét csodáját, hogy szemé-lyes életünk részévé válhasson. Hogy hihessünk, hogy életünk teljes lehessen.

De a hit, ha csak magunknak tartjuk meg, akkor megint csak nem ér semmit. Ahogyan Jakab apostol írja a levelében: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”. A hitet oda kell adni másoknak is. Úgy, mint a magot, szét kell szórni. Másoknak is meg legyen a lehetőségük a hallásra, a látásra, a megtapasztalásra, és a hitben való új életre.

Mert a hit életforma. Nem érzés, nem tudás, nem hallás, nem látás, hanem megváltozott élet. Aki hisz, az nem lehet ugyanolyan, mint korábban volt. Mert Jézus feltámadásának örömüzenete mindannyiunk életét átformálja. Mert hiszen így nem az lesz a fontos, hogy mit látok itt az életben, hanem hogy mit látok az örök életben.

A keresztyén ember hite a feltámadásba vetett reménységből fakad. Ennek egyedüli forrása pedig a húsvéti örömhír: Jézus él! Halljuk meg ezt a hírt ma, lássuk meg, hogy életünk e nélkül semmit nem ér, és éljük át azt a csodás változást, amely minket is Krisztus tanítványaivá tesz!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára