"Alkossunk embert..."

Alkalom: 
Jubilate vasárnap
Dátum: 
2013. április 21. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 1,26a
Audio: 

Olvasmány: 1 Mózes 1,26-2,4a
Alapige: 1 Mózes 1,26a

"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá..."

Kapcsolati problémák esetén gyakran hangoztatott jó tanács, hogy „vissza a kezdetekhez”. Például párkapcsolati, házassági terápiában, ha a felek közötti viszony megromlott, érdemes visszamenni a kezdetekhez, de legalábbis egy olyan pontig, ahol még minden rendben volt közöttük. Az akkori képek, érzések, élmények felidézése erőt adhat kapcsolatuk megújulásához.

Istennel való kapcsolatunkban is jó tanács lehet ez: ha valami elromlott, ha hitünkben meggyengültünk, ha nem látjuk Őt tisztán, ha nem érezzük támogató erejét küzdelmeinkben, – vissza a kezdetekhez!

Miért is kell kapcsolati problémákról beszélni? Mert modern társadalmunk ezek miatt beteg leginkább. Meglazult kapcsolataink egyre kevésbé segítenek. Akár családjaink helyzetét nézzük, akár tágabb közösségeinket, meglazult emberi kapcsolatokkal, és emiatt gyenge kapcsolati védőhálóval szembesülünk. Emellett nem élünk harmóniában a teremtett világgal sem, kihasználjuk Földünket, ezért ő is ellenséggé válik, aszállyal és áradásokkal válaszol.

Mai igénk bemutatja nekünk a kezdetet. Azt, hogy honnan vagyunk, kitől vagyunk, ki adja az életet. Ember-voltunk „fotóalbumának” legelső képe ez. Ha megnézzük ezt a képet, felemelő dolgokat láthatunk rajta. Olyan jó lenne, ha hitünket erősíthetné, amit látunk!

Láthatjuk például ezen a képen, hogy Isten különösképpen is gyönyörűségét lelte a megalkotásunkban, és az egész teremtettség csúcsára helyezett minket!

Rendkívül érdekes, és nagy jelentőségű, ahogyan itt Isten elkezd „magában beszélni”. Eddig csak felszólításokat mondott, teremtő igéket, amik aztán megvalósultak. „Legyen világosság! És lett…” „Pezsdüljenek a vizek”, és megtörtént. Most azonban, mintha valami különlegesre készülődne, megbeszéli önmagával! „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”

Vannak, akik ezt afféle „királyi többesnek” (pluralis majestatis) tartják. A régi uralkodók azért használták leirataikban a többes számot, hogy kifejezzék méltóságukat, Istentől kapott hatalmukat, s hogy éreztessék, az uralkodó több, nagyobb, mint egy közönséges halandó. Vajon Istennek is ilyesmi volna itt a célja?

Szerintem inkább olyan ez, mintha a Szentháromság tagjai volnának itt egymással különleges párbeszédben! Ebben az isteni párbeszédben születik meg az ember! Ez az „Istenen belül” zajló beszélgetés a mi bölcsőnk, s ennek rendkívüli jelentősége van!

Alkossuk meg az embert – mondja magának Isten – és legyen az ember mihozzánk hasonló!

Hasonló? De hát miben hasonlíthatunk mi Istenre? Nyilván nem lehet alaki hasonlóságról beszélni, hiszen Isten Lélek és erő!

A hasonlóság a párbeszédben van és a kapcsolatban! Abban, ami a „bölcsőnk” fölött is zajlott Isten részéről! Mi vagyunk az egyetlen a teremtett lények közül, akiket Isten különleges módon megszólít, s akik válaszolni is tudunk Neki! Minket erre alkotott Teremtőnk, az egymással és Vele történő kapcsolatra, beszélgetésre, harmóniára! Bizonyára minden más lény, a növények és állatok is lehetnek valami módon megértő kapcsolatban Istennel. De mi vagyunk az egyetlenek, akik az Ő szavára hittel, bizalommal tudunk válaszolni. Különleges helyünk van a Teremtettségben!

Nagyon sokatmondó ezzel kapcsolatban a „képmás” kifejezés is. „Alkossunk embert a képmásunkra.” A héber szó állóképet, istenszobrot jelent, amikkel például nagy uralkodókat ábrázoltak, vagy éppen isteneket. Itt azonban figyelnünk kell, hisz pozitív értelemben mondja rólunk Isten, hogy az Ő képmásai vagyunk! Tehát az Ő megjelenítői vagyunk a teremtett világban! Isten felség-jelei vagyunk, rajtunk keresztül akar Isten jelen lenni a világban az Ő méltóságával, szeretetével és gondoskodásával!

A 8. zsoltár írója is a teremtett világon ámulva kiemeli az ember szerepét. Ezt írja: „Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8,6)

Igen, de ha jól belegondolunk az eddig elmondottakba, rádöbbenhetünk, hogy a méltóságunkkal együtt micsoda felelősség is jár együtt! Isten ránk bízta a teremtett világot, a másik embert, és rajtunk keresztül akarja gondoskodó szeretetét megjeleníteni!

Vajon milyen sáfárai vagyunk Istennek? Hogyan tudunk elszámolni a ránk bízottakkal? Vajon nem lettünk-e mi is túlontúl „vízszintes” gondolkodásúak? Olyanok, akik jobbra-balra, előre-hátra tekintgetnek, de Teremtőjüket kifelejtik látóterükből?

Szilágyi Domokos, erdélyi költő egyik szójátékos kétsorosa így hangzik:

„Két évszám között lakunk.
Merre nyílik ablakunk?”

Érdemes elgondolkodni ezen: Melyik irányba tekintünk szívesebben? Az első évszám felé, amit ismerünk? A születésünk, gyerekkorunk irányába? Vagy inkább a második, még ismeretlen évszám felé? A jövő felé? Milyen erőket mozgósít bennünk az előre vagy hátra tekintés? Milyen reménységünk van? S a legfontosabb kérdés: Vajon nyílik-e fölfelé is ablakunk?

Alkossunk embert – mondja Isten. Mi pedig, akik épp halljuk az igét, azt mondjuk: Hát itt vagyunk, meg vagyunk alkotva, éljük az életünket, vívjuk küzdelmeinket. Könnyen elkeseríthet minket, ha azt látjuk, hogy a kezdeti harmónia mennyire összetört, mennyire megromlott a kapcsolatunk embertársainkkal, a természettel, és főképpen Alkotónkkal.

Van azonban valaki a teremtéstörténetben, aki segíteni tud ezen a helyzetünkön. Valaki, aki már ekkor itt van, jelen van a bölcsőnk mellett. Együtt mondja a többiekkel ezt a szót: „Alkossunk embert…” Együtt mondja az Atyával és a Szentlélekkel. Igen, aki aztán teljesen megismerte ember-voltunkat is. A Fiú, aki így nem csak Alkotónk, hanem egyúttal Testvérünk és Barátunk is lett!

Ő segíthet vissza bennünket a harmóniába. Általa értjük ma is, amit Isten mond. Ő segít minket Lelke által, hogy válaszolni tudjunk Isten hívására, hogy megújulhasson hitünk, s újra bizalommal lehessünk Alkotónk felé.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára