Akarsz-e meggyógyulni?

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Dátum: 
2013. október 6. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 5,6-7

Olvasmány: János evangéliuma 5,1-9
Alapige: János evangéliuma 5,6-7

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.”

Bethesda fürdője híres és látogatott hely volt Jeruzsálem szívében, a bibliamagyarázók ebben egyetértenek. Az viszont már erősen megosztja a szakembereket, hogy a jelek szerint pogány gyógyfürdőként üzemelt Jézus idejében, ráadásul a jeruzsálemi templom szomszédságában! A régészeti ásatások nyomán ugyanis ettől északra, a mai Szent Anna templom mellett találtak egy trapéz alakú medencét, körülötte oszlopcsarnokok védték az ide látogatókat. Ettől 20-30 méterre további kisebb gyógymedencéket, valamint Aszklépiosz-szobrokat is találtak, ami a gyógyítás pogány istenének kultuszára utal.

A történet másik érdekessége, hogy az evangélium leírása szerint a betegek a víz felkavarodására vártak, hogy azt követően elsőként léphessenek a medencébe. A magyarázók azt valószínűsítik, hogy időszakosan feltörő gyógyforrások lehettek itt, és sokkal intenzívebb gyógyhatása volt a feltörő víznek, mint az ott tároltnak.

Egy ilyen gyógyfürdőben játszódik tehát a történet, keressük most már a mai, nekünk szóló üzenetét! Két képet emelek ki az események közül.

Az első képnek azt a címet adtam: „Csodavárók”. Ezen a képen gyógyulásra várók egész sokaságát látjuk a gyógyfürdőben. Különféle betegek, vakok, sánták, sorvadásosak egész tömege reménykedett a „csodatóban”. Egész napi programjuk az volt, hogy figyeljék a víz megmozdulását, s aztán rohanjanak a gyógyulásukért, mert elsőnek kellett lenni. Csak az elsőnek sikerülhet, a többinek már nem. Egész biztos, hogy sokan voltak itt olyanok, akik hosszú évek óta naponta visszajártak ide, mert nekik még nem sikerült győzni ebben a kegyetlen versenyben.

Mégis visszajártak ide, mert Bethesda az a hely, ahol még van számukra remény! Bajukban, szenvedéseikben ez hely legalább a gyógyulás reményével kecsegtet!

Talán nem járunk messze a valóságtól, ha magunkat is ott látjuk a csodavárók közt. Bethesda a vágyainkat, legszebb titkos álmainkat jeleníti meg. Melyikünk ne vágyna egy olyan helyre, ahol meg lehet gyógyulni, ahol gazdaságilag rendbe lehet jönni, ahol a konfliktusok elsimulnak, a fájdalmak, bajok mind elmúlnak? Bizony, az emberek nemcsak Jézus korában, hanem ma is hinni akarnak az ilyen Bethesdákban.

Legtöbbször azonban a csodák elmaradnak, mert a valódi gyógyulás nem a Bethesdától jön!

A második képnek Jézus kérdése nyomán az a címe: „Akarod-e?”

Eljön Jézus ebbe a gyógyfürdőbe, kinézi a maga emberét, aki segítő híján esélytelen a gyógyulásért folyó versenyben. Majd első hallásra rendkívül furcsát kérdez tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Hát hogy ne akarna! Hiszen 38 éve reménykedik a segítségben, vár a csodára, a gyógyulásra!

Ne ítéljünk mégse elhamarkodottan, hiszen Jézus soha nem kérdez felesleges dolgokat! Ha ő kérdez, annak lényeges célja van. Gondoljuk csak végig, és bontsuk ki, mi minden van benne Jézus kérdésében! Akarsz-e meggyógyulni? – kérdezi a betegtől, és kérdezi most tőlünk is.

Akarod-e igazán a gyógyulást? Vagy esetleg már belefáradtál, és feladtad? Talán bele is törődtél már a „sorsodba”? Jól ismered a bajaidat, és jól megszoktad már az ellenszereit is. Talán már otthonos is neked ez a Bethesda, és hiányozna, ha nem lehetnél itt. Akarod-e igazán a változást? El tudnád-e engedni Bethesdádat, a hamis reményeidet?

Vagy talán épp ellenkezőleg: nagyon is akarod a gyógyulást, de tehetetlen düh van benned, mert mindig lemaradsz róla? Talán ismerős nekünk, amiről ez a beteg panaszkodik: „amíg én megyek, más lép be előttem”. Miért van az, hogy mások mindig megelőznek, én pedig csak egy helyben toporgok?

Idézek egy gyönyörű versből, s majd a végén tovább is mondom. „Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál.” Miért van az, hogy mások mindig „jókor vannak jó helyen”, én pedig minden jóról lemaradok? „Másoknak, Uram, többet adtál” – mennyi keserűség van az ilyen tapasztalataink mögött!

A megelőzöttség keserűségét nemcsak személyes síkon lehet átélni! A mai napon szükséges, hogy nemzetünk felől is lássuk ezt. Október 6-a ugyanis nemzeti gyásznap, a szabadságharc vérbefojtása miatt. Tábornokok, az első magyar miniszterelnök kivégzésének évfordulója. Pedig a forradalom milyen szép reményekkel indult! Ráadásul nem ez az egyetlen szabadságharc népünk történetében, amit külső, idegen erők segítségével vertek le. Megint itt a nagy kérdésünk: Miért van az, hogy mások megelőznek minket? „Másoknak, Uram, többet adtál.” Miért jut több pénz, több egészség, több siker nyugatabbra és északabbra, mint nekünk?

„Akarsz-e meggyógyulni?” Jézus kérdése a legfájóbb pontokra mutat.

„Nincs emberem” – válaszol a beteg. Hát persze, hiszen hiába van tömeg Bethesda gyógyfürdőben, itt csak magányos csodavárók vannak! Itt mindenki csakis a saját gyógyulásáért küzd! Itt mindenki egyedül van.

A magánynak, elszigeteltségnek ezt a burkát töri át Jézus, amikor odaáll a beteg mellé, s ezzel azt jelzi neki: „Én vagyok a te embered!”

János evangéliuma nem beszél Jézus születéséről és gyermekkoráról. Emberré lételét így írja le: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Testté, vagyis hús-vér emberré. A mi emberünkké lett, hogy megoldást adjon elrontott életünkre, bűnös voltunkra. Így lépett a beteg mellé Bethesdában, és így áll mellénk is nyomorúságainkban, és ugyanezt a láncot kell nekünk is továbbvinnünk: igazán emberré úgy lehetünk, ha valakinek az „emberévé” leszünk. Amikor Jézus az irgalmas samaritánus példájával válaszolt kérdezőjének, ezt tette hozzá: Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj. Vagyis: légy embere embertársadnak, ahogy én is azzá lettem.

Ezt kéri tőlünk, és ennek lehetőségét kínálja nekünk ez a történet. Magányos csodavárók helyett másokat segítő „emberekké” lenni. Talán azt mondjuk erre: Mi is épp mások segítségére szorulnánk. Hogyan lehetnénk más orvosává, ha magunk is orvosra várunk? Erre a „hogyan”-ra a mai ige egyetlen választ ad: azzal a Jézussal, a mi „emberünkkel”, aki mellénk áll. Gyógyító kérdéseivel kisegít helyzetünkből. Harcainkat a maga harcának tekinti, és az Ő oldalán vívott küzdelmeinket győzelemre segíti.

Tóth Árpád: „Isten oltó-kése” c. vers (részlet):

„Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál.
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín,
Mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára