Szabad az út

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2013. december 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsid 10,19-22a
Audio: 

Olvasmány: Zsidókhoz írt levél 10,19-25
Alapige: Zsidókhoz írt levél 10,19-22a

"Mivel pedig teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel..."

Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik, s belépünk a karácsonyi ünnepkörbe, az ünnep előszobájába. Mire is kapjuk Istentől ezt az új lehetőséget? Mire szolgálhat nekünk karácsony előszobája?

Segít választ találni, ha végiggondoljuk, hogy ténylegesen mire is való egy előszoba. Mit szoktunk tenni, amikor egy házba belépve először az előszobába toppanunk? Levesszük a nehéz télikabátot, és fogasra akasztjuk. Helyére tesszük az esernyőt. Ha otthon vagyunk, az átázott cipőt is levesszük, és meleg papucsba bújunk. Egyszóval könnyítünk ruházatunkon, hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzük magunkat. De ezzel még nincs vége az előszobai ténykedésnek. Az előszoba nem cél. Itt csak eldöntjük, hogy merre tovább a lakásban: Egy szoba felé indulok, vagy a fürdőbe kezet mosni, esetleg a konyhába. Az előszoba fontos funkciója, hogy segít útirányt találni. Célba igazít.

Mire kapjuk az advent időszakát? Arra, hogy igyekezzünk letenni mindazt, amire éppen nincs szükségünk. Igyekezzünk megszabadulni a nehéz terhektől, nyomasztó feladatoktól, hogy Isten előtt elcsendesedhessünk, és hogy Ő útirányt mutasson, célt adjon nekünk, feltölthessen minket Lelke által.

Persze, jól tudjuk, hogy a feladatok letétele, a görcseink kiengedése pont ilyenkor nehezebb. Egyáltalán nem azt érezzük advent idején, hogy megszabadulhatnánk tennivalóktól, inkább azt, hogy az ünnep közeledtével egyre többet kell felvállalnunk, hogy minden szép és jó legyen. De azért legyünk őszinték: azzal is tisztában vagyunk, hogy nagyon sok minden a mi döntésünkön múlik. Azon, hogy megpróbáljuk-e másként beosztani időnket. Azon, hogy megválogatjuk-e az elfoglaltságainkat azok értékessége szerint. Azon, hogy biztosítunk-e magunknak szabad perceket az elcsendesedésre.

Megérkeztünk, itt állunk advent lelki előszobájában. Nézzük ezt a mai igét, hogyan segít minket a tájékozódásban.

Ebben az igében minden egy irányba mozdul, egy irányba mutat: Krisztus felé. Ez az ige arra buzdít minket, hogy „bemenjünk” abba a bizonyos mennyei szentélybe, hogy „odajáruljunk” Istenünk elé azon az „élő úton”, aki maga Krisztus.

„Mivel teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel.”

Bonyolult, hosszú mondat ez, de a hangsúlyai nagyon jól érthetők, és a képei világosak! Az egész mondat valójában egy hasonlat, ami beszédes képekből áll össze.

Benne van pl. az ószövetségi áldozat képe, de egészen különleges módon: Jézus nemcsak Főpapja népének, hanem egyúttal Ő maga az áldozat is – értünk! Aztán itt van az „élő út” képe, amiről Jézus maga is beszél tanítványainak: Ő maga az út, az igazság és az élet, az Atyához csakis Rajta keresztül vezet út! (Jn 14,6) S az előzőket erősíti a „kárpit” képe is. A templom kárpitja, ami a Szentek Szentjét, Isten titokzatos „lakhelyét” zárta el az emberek elől. Ez a kárpit Nagypénteken, Jézus halálának pillanatában kettéhasadt, így szabad utat nyitott Isten felé mindenki számára, aki Jézusban hisz!

Szabad az út! Ebből a mai igéből ezt írjuk be szívünkbe, mert ez igénk közepe, és a képei is mind erről szólnak! Szabad az út. Ezzel az üzenettel és biztatással indít bennünket Urunk az idei adventben! Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez, szabad utunk van Krisztus által, járuljunk hát oda!

Talán fel sem tudjuk fogni a maga igazi mélységében, hogy mennyi szépség, mennyi gazdagság van ebben a kijelentésben. Szabad az út. Járható az út, nincs semmi akadály. Mit is jelent ez? Érdemes néhány példa segítségével kicsit belegondolni.

Mit jelentett pl. ez a kijelentés a hóban rekedt autósoknak? A mögöttünk hagyott télen bizony volt arra bőven példa, hogy a hótorlaszok miatt se előre, se hátra, járhatatlanná lettek főutak. Vajon milyen érzés lehetett nekik meghallani: szabad az út, ismét járható az út, megindult a forgalom, van esélyed elérni a célodat!

Vagy mit jelent pl. egy látássérült embernek, aki át szeretne kelni egy forgalmas út túloldalára: Gyere, segítek! Most szabad az út, mehetünk!

Mit jelentett a szabad út a gyermektelen, idős házaspárnak, Zakariásnak és Erzsébetnek: micsoda utat nyitott előttük Isten ígérete, gyermekük megszületése!

És mit jelentett a Jézussal való találkozás pl. Zákeusnak, a vak Bartimeusnak, vagy a magdalai Máriának!

Nem is lehet ezt szavakkal kifejezni: A „mindent” jelentette nekik! Az életük megmentését, az elrontott életük újrakezdését, a reménységet, hitet – magát az Életet! Utat a szentélybe, utat Istenhez Jézus Krisztus által!

Hát valahogy így adatik nekünk is ez az idei advent a megújulás, a megtisztulás reménységével. Isten biztat bennünket: Szabad az út, közelebb Őhozzá! Szabad az út, hogy megéljük a Jézussal való közösséget, talán mélyebben, mint eddig.

És a mai alkalmon, ahogy most itt állunk az előszobában, Urunk már hív is minket kicsit beljebb, egy Vele közös vacsorára, ahol megerősíthet bennünket Szentlelke által az úrvacsora jegyeivel. Az Ő áldása kísérje a mai, és az egész adventi készülődésünket!

Közös hitvallásként énekeljük a 410. dicséretet:

„Csak vándorút az életem,
Míg majd hazámba érkezem,
Szent Jeruzsálem városába,
Mit fönn az Isten készített,
Szövetség-vérre épített,
Hol ajkam majd csak őt imádja,
Csak vándorút az életem,
Míg majd hazám elérhetem.”

 

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára