Adósság-elengedés

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Dátum: 
2013. augusztus 11. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 7,47-48a
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 7,36-50
Alapige: Lukács evangéliuma 7,47-48a

"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, s ezért sok benne a szeretet. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."

Adósságba keveredni nagyon kellemetlen és veszélyes. Az elmúlt évek során sajnos sok magyar család szerzett e téren keserű tapasztalatokat. Céljuk elérése érdekében komolyabb összegű hitelt vettek fel, de adósságcsapdába kerültek, mert közben jelentősen változtak a körülmények, a kamatok. Gyakori eset, hogy az eredeti összeget már régen visszafizették, mégis jelentős összeggel tartoznak még mindig. Nincs a világon olyan bankár, hitelező, aki „csak úgy” elengedné a tartozást – nem azért adta a kölcsönt, hogy aztán ő járjon rosszul…

…Mégis létezik egy ilyen hitelező, és Jézus a felolvasott történetben be is mutatja nekünk. Történetünk ugyanis két olyan adósról szól, akiknek a hitelező minden adósságát elengedte. A „hitelező” nem más, mint Isten, aki minden embernek kész megbocsátani a bűnét. A két adós azonban teljesen eltérően áll az elengedés, a bűnbocsánat kérdéséhez! Az egyik könnyeket hullat, és hálája jeleivel köszöni azt meg; miközben a másik azt sem érti, hogy neki adóssága lett volna.

Ez az ige arra hív most bennünket, hogy lássuk meg önmagunkat is Isten adósai között. Önvizsgálatra hív, hogy mérlegre tehessük magunkat. Hogyan is állunk mi a bűnbocsánat, az elengedés kérdésével? Meghalljuk-e Jézusnak ezt a mondatát: „Megbocsáttattak a bűneid”? Mit jelent ez számunkra? Hogyan fogadjuk? Mihez kezdünk vele?

Nézzük először az itt szereplő összegeket, az adósság mértékét, hogy aztán túl is léphessünk rajta. Emberi gyarlóságunkból fakadóan mi gyakran ezen a kérdésen akadunk fenn, hogy ki mennyivel tartozik, ő a bűnösebb vagy én, pedig ez valójában zsákutca.

Tény, hogy Jézus példatörténete szerint egyiknek 500 ezüstdénárt engednek el (ami óriási, megfizethetetlen összeg), a másiknak „csak” 50-et. Maga Jézus ezt úgy magyarázza, hogy egyiknek „sok bűne” bocsáttatott meg, a másiknak „kevés bűne”. Nagyon vigyáznunk kell azonban az ilyen méricskéléssel, hiszen a hangsúly itt azon van, hogy egyikük sem tudott fizetni! A hitelező engedte el mindkettő adósságát, egyik sem tudott saját erőből kikerülni az adósságból!

Lehet, hogy egyiknek több az elkövetett, vagy éppen nyilvánosságra került bűne, a másiknak pedig kevesebb, de magán a bűnösségen ez mit sem változtat. Nincs köztünk különbség Isten szemében. „Valamennyien megromlottak” – írja Pál apostol. „Mindenki vétkezett és híjával van Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket Krisztus Jézus által.” (Róma 3)

Simon farizeus nehéz helyzetben van saját önteltsége miatt. Ő valahogy így gondolkodhatott: Én egy igaz ember vagyok. Isten törvénye szerint, erkölcsösen igyekszem élni. Ezért aztán nem is vagyok egy táborban ezzel a romlott nővel, akinek viselt dolgait mindenki ismeri a városban. Én Istennek is megadom az előírt áldozatokat, tiszta vagyok, nincs adósságom, nekem nincs mit megbocsátani.

Elképzelhető, hogy Jézust is éppen azért hívta vendégségbe, hogy megtudja róla: Ő „ama próféta” (s akkor az igazak táborába tartozik), vagy inkább a „bűnösök barátja”. Nyilván amikor látta, hogy Jézus nem húzódik el a „bűnös nőtől”, hanem elfogadja háláját, ez választ adott neki.

Simon farizeus nem látja bűnösségét. Nem érzi betegnek magát, ezért nem kell neki az orvos sem. Így azonban kimarad az elengedés öröméből! Számára csak teljesítés létezik, a kegyelmet nem ismeri.

A tékozló fiúról szóló jézusi példázatból a nagyobbik fiú jut róla eszembe: Ő kint duzzog, miközben bent már javában zajlik az örömlakoma. Atyja hiába hívja, kéri: vigadnod és örülnöd kellene, mert a testvéred elveszett, de megtaláltatott; ő bizony nem tud együtt örülni az öccsével. Hiszen eltékozolt mindent, s most mégis gazdag lakoma várja, ő pedig egész életét végigdolgozta: neki sokkal több járna! Így zárja ki magát a megbocsátás és elengedés öröméből.

Isten óvjon meg minket az ilyen lelki állapottól!

Mit látunk az asszony viselkedésén? Ő tele van hálával Jézus iránt!

Nagyon valószínű, hogy ezt megelőzően is találkoztak már, és Jézus felkínálta neki a bűnbocsánat útját. Ő ezért jött ide! Nem véletlenül keveredett Simon házába, hanem Jézust kereste, és készült erre a találkozásra!
Az asszony minden mozdulata a mély háláját fejezi ki: A drága kenet az alabástrom tartóban, a csókjai, melyekkel elhalmozza Jézus lábát, a hála könnyei, melyek végigfolynak arcán. Olyan ember van előttünk, aki teljes valójában átérzi, mit engedett el neki Isten, és elfogadja a bűnbocsánatot, a kegyelmet!

A bibliafordítók kínlódnak, hogy hogyan lehetne hűen visszaadni Jézus mondatának értelmét. A görög szöveg sokféle értelmezést megenged. Az új fordításban így olvassuk: „Neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.” Károli is hasonló értelemben fordítja. Csakhogy ez nagyon félreérthető, mert az asszony szeretetével magyarázza a bűnbocsánatot, mintha a szeretete következménye volna a bocsánat. Azonban a Szentírásból pontosan tudjuk, hogy sem a szeretetünk, sem semmiféle jócselekedetünk nem feltétele Isten kegyelmének. Mi semmivel sem érdemelhetjük vagy harcolhatjuk ki a kegyelmet, az Isten szeretetéből fakad egyedül! Több fordításban is igyekeznek ezt kifejezni. A Ravasz-féle fordítás, amiből az alapigét felolvastam: „sok bűne bocsáttatott meg, ezért sok benne a szeretet”. A Buday-féle fordítás még a hangsúlyt is megfordítja: az asszony szeretete mutatja, hogy milyen sok bűne bocsáttatott meg.

Ez nem öncélú nyelvészkedés, hanem nagyon is lényeges a sorrend: Isten bűnbocsátó kegyelmének következménye az asszony szeretete és hálája! Az ő személyében olyan embert látunk, aki hálája jeleivel válaszol Isten jóságára! Szinte rajongó szeretettel fordul Jézus felé, így köszöni meg megváltott életét, a bűnbocsánatot!

Az ő példája nyomán kérdezzük meg magunkat: Van-e bennünk is ilyen hála Isten iránt? Egy-egy aktuális segítségét, támogatását remélhetőleg gyakran megköszönjük Istennek. De tudunk-e hálát adni megváltott életünkért? Azért, hogy megmentett, hogy Hozzá tartozunk?

Mondjunk most közösen is köszönetet Istennek az ének szavaival:
„Csak Te kellesz, én Uram,
Benned mindent meglelek;
Támogasd, ki elzuhan,
Gyógyítsd meg, ki vak s beteg.
Szent szavadra hallgatok,
Tévedés az én bajom,
Én hamisság s bűn vagyok,
Te igazság s irgalom.”

(300. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára