A szűk ajtó még nem zárt ajtó

Alkalom: 
Egyházi év utolsó előtti (reménység) vasárnapja
Dátum: 
2013. november 17. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 13,23-24
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 13,22-30
Alapige: Lukács evangéliuma 13,23-24

Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre ő így felelt nekik: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

Ebben az igében egy látszólag egyszerű kérdés-felelet van előttünk. Talán az jut eszünkbe róla, amikor a riporter igyekszik kérdésével elcsípni a rendezvényről távozó politikust: „Uram, csak még egy kérdést engedjen meg…! Csakhogy ez itt nem egy riporter kérdése. Mind a kérdés, mind pedig Jézus válasza mögött gazdag tartalmú képek vannak. Bontsuk ki most ezeket, hogy Isten Lelke segítségével igénk üzenete a maga igazi mélységében feltárulhasson előttünk!

A kérdező meglehetősen különöset kérdez Jézustól: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Az utolsó szó úgy is fordítható: Kevesen vannak-e, akik megmenekülnek. Akiket megmentenek. Csak nem valami küzdelemre, harcra gondol a kérdező?

Lukács bizonyára nem véletlenül említi, hogy Jézus éppen Jeruzsálem felé tart ekkor. Tudjuk, hogy a korabeli Messiás-váradalmak szerint a végső nagy messiási harcnak Jeruzsálemből kell kiindulnia. Ahogy a tanítványok között is volt egy zélóta, úgy Jézus követői között is lehetett több radikális felfogású, akik nagyon is várták a végső szabadságharcot. Sokan gondolhatták tehát, hogy Jézus most a nagy küzdelem megvívására készül.

Mi már tudjuk: valóban arra készült, és meg is küzdött! Csakhogy az a bizonyos harctér az ő keresztje volt! Győzelmével nekünk, akik hiszünk benne, szerezte meg az üdvösséget! Az örök haláltól való megmenekülésünk lehetőségét harcolta ki, és ajándékozta nekünk!

„Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Bármire is gondolt a kérdező, mi értsük most ezt a kérdést a kereszten Jézus által kiharcolt üdvösségünkre! Azonban még így is érezzük a feltett kérdés furcsaságát. Hiszen ezzel az üdvözülők létszámát, a mennyiséget firtatja!

Uram, mennyien fognak üdvözülni? Mennyien hisznek Benned? Miért vagyunk olyan kevesen, akiknek fontos a Te ügyed? Mennyien tartoznak a Benned hívők közösségéhez? Mennyien tartozunk a gyülekezethez? Mennyien vesznek részt a gyülekezeti alkalmakon?

Bizony belátjuk, hogy ilyenek gyakran a mi kérdéseink is, s ez érthető, hiszen emberek vagyunk, szeretünk számolgatni. Tudni akarjuk, mennyien vagyunk egy oldalon, sokan vagyunk, vagy kevesen.

Azonban jusson eszünkbe: A jézusi matematika másként számol! Pl. a száz juhról mondott példázatban az 1 megmentésre váró juh fontosabb volt a pásztornak, mint a 99 biztonságban levő. Jézus nem szereti a méricskélést, s ez derül ki az itteni szavaiból is!

Tegyük csak egymás mellé a kérdést és a választ: „Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” – „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun.” Jézus tehát helyre teszi a kérdezőt. Te arra vagy kíváncsi, hogy sokan vagy kevesen lesznek bent? Inkább te igyekezz bemenni! Ne méricskéld az embereket, ne mással foglalkozz! Az első kérdés: Te bent leszel-e?

„Igyekezzetek bemenni…” Ez így egyszerű biztatásnak hangzik. Mint amikor egy anyuka reggel iskolába indítja kislányát: Aztán igyekezz ám a tanulásban! Jézus szavaiban azonban sokkal több van, mint elsőre látszik! Ez a szó ugyanis versenyfutást jelent! Harcot, küzdést jelent! A görög kifejezésben („agónidzein”) benne van az ismert „agónia”, a haláltusa, a végsőkig való küzdés! A bibliafordítók nem akartak félremagyarázható kifejezést használni, de mi jó, ha tudjuk, mi van Jézus biztatása mögött.

Harcoljatok meg érte! Küzdjetek meg a bejutásért! Képzeljük csak el ezt a képet: Ott van egy szűk bejárati ajtó, belül pedig valami csodálatos ünnep. Az ajtó előtt máris feltorlódtak az emberek, csak lassan megy a bejutás. Szinte közelharcot kell vívni a bejutásért! Ráadásul Jézus azzal folytatja, hogy a gazda nemsokára bezárja az ajtót! Most még csak szűk a bejárat, de hamarosan zárva lesz! Így igyekezz hát bejutni!

Nyilván ezt a helyzetet sokkal jobban át tudjuk érezni, ha személyesen is átéltünk valami hasonlót. Tolongás volt a bejáratnál, nehezen ment a bejutás, de nekünk be kellett jutnunk mindenképpen.

Bennem felidéződik egy középiskolás élmény ennek kapcsán. A Debreceni Kollégiumból havonta egyszer volt hazautazás, és pénteken a 13.10-es pesti gyorsot el kellett érnünk az átszállás miatt. Ha lekéstük, fél napot vesztettünk az amúgy is rövid hétvégéből. A tanárok rendesek voltak, előbb elengedtek, hogy elérhessük a vonatot. Kiérve a pályaudvarra iszonyú tömeg fogadott. Úgy tűnt, mintha mindenki a 13.10-esre akarna felszállni, és máris tele volt a szerelvény, az ajtóknál tömeg. A kalauz már sípolt: vagy fel, vagy le, de az ajtót be kellett csukni, hogy indulhasson a vonat. Páran dunántúliak még az alsó lépcső környékén voltunk, de tudtuk, nekünk oda fel kell jutni, akármi lesz. A kapaszkodókat már elértük, így hát felhúztuk magunkat, nyomtuk a tömeget, az ajtó végül mögöttünk csukódott be.

„Igyekezzetek, küzdjetek bemenni a szűk ajtón – mondja Jézus – mert sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” Nagyon lényeges itt a mostani küzdés és a „majd” szócska közti ellentét. Most még csak szűk a bejárat, és nehéz a bejutás. Nehéz, de nem lehetetlen! Meg kell érte küzdeni, de be lehet jutni! Később azonban a szűk ajtóból zárt ajtó lesz, amikor már a bejutás lehetetlen. „Sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.”

Jézus szavaiban egyrészt benne van a biztatás: Igenis tehetünk a bejutásért! Küzdeni kell érte, de nem lehetetlen! Egyúttal azonban halljuk belőle a nagyon komoly figyelmeztetést is: Most küzdj meg érte, mert a „majd” talán már késő lesz! Igen, azt egyikünk sem tudhatja, hogy meddig van nyitva nekünk az a bizonyos ajtó…

Ahogyan hallottuk az igét, talán magunkban kegyetlennek éreztük a gazdát. Amikor bezárult az ajtó, kívülről zörgettek a kint rekedtek, ő azonban ennyit mondott: Nem ismerlek titeket. S akkor mire is hivatkoztak? „Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.” A válasz azonban nem változott: Nem ismerlek titeket, távozzatok innen. Vagyis: Nem elég hallgatni Jézust! Nem elég ott lenni, ahol Róla beszélnek, akár gyülekezeti alkalmakon vagy istentiszteleten. Nem elég tudni Jézusról, és nem elég ismerni a Bibliát! Tenni kell! Küzdeni kell a Vele való közösségért!

„Igyekezzetek bemenni!” Küzdjetek meg a bejutásért, hisz az üdvösség nektek van elkészítve – biztat bennünket Jézus.

Pál apostol pedig megerősíti Jézus szavait: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (1Kor 9,24-26)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára