Tudok szűkölködni?

Alkalom: 
Estomihi vasárnap
Dátum: 
2012. február 19. 10:30
Alapige: 
Zsolt 31,2-4.6.8-9
Audio: 

Olvasmány: Filippi levél 4,4-13
Alapige: Zsoltárok könyve 31,2-4.6.8-9

„Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe, tágas térre állítottad lábamat.”

A filippi levélből felolvasott részletben Pál apostol szűkölködésről beszél. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből megismert élete alapján nem kétséges, hogy tudja, mit jelent szűkölködni, szükséget szenvedni. Attól kezdve, hogy Jézus Krisztus apostolává válik, folyamatosan része van üldözésben, bántalmazásban, szűkölködésben. Városról városra járva hirdeti az igét, s ezért sokszor megverik, be is börtönzik, élete szüntelen veszélyben forog.

A zsoltárban pedig az a Dávid szólal meg, akitől még messze van a királyi korona, a hatalom biztonsága, hiszen a féltékeny Saul király keresi őt halálra. A hegyvidék sziklabarlangjaiban kell bujdosnia, hogy mentse az életét. Az ő közvetlen tapasztalata is a nélkülözés, az üldöztetés.

A szűkölködés szónak a gyökere, a magja egy jelző: szűk, szoros, szorító. A Bibliaolvasó Kalauzunkat követve a napokban olvassuk József történetét. Éppen azt a részt, mikor József átéli, hogy az atyai ház kényeztető tágasságából egy nagyon mély és szűk helyre kerül, amikor a testvérei bedobják a kiszáradt kútba. Attól kezdve pedig egyre szorítóbb élethelyzetekbe jut, először önmaga felett sem rendelkező rabszolgaként, majd igaztalanul megvádolva a börtön mélyére.

Íme, három bibliai alak bénító, beszorított kényszerhelyzetekben…

Míg talán sajnáljuk őket üldöztetéseik és börtöneik miatt, eszünkbe juthatnak saját életünk „szűk-ölködései” is. Mikor egymás gondterhelt arcát látva, fel is szoktuk tenni a kérdést: Na, hol szorít a cipő?, pedig nem is a lábbeli szorít, hanem maga az élet! Eszünkbe juthatnak élethelyzetek, mikor összeszorul a torkunk, görcsbe rándul a gyomrunk.

Mikor mi vagyunk kitéve emberek támadásainak, rosszakaratának. Vagy mikor szépen eltervezett dolgainkkal hirtelen bezáródó ajtók, lezáródó utak előtt találjuk magunk. Mikor anyagi szükség szorít, mikor a korral vagy betegséggel járó testi gyengeség szab nekünk szűk határokat. Hogy össze tud szűkülni a világ egy betegágy, egy kórházi ágy körül!

S ott vannak a kifejezetten belső szorítások: régi kapott vagy adott sérelmek, bántások fájdalmának vagy bűntudatának terhei, a gyász veszteségével szembeni tehetetlenségünk súlya. Az iskolában, munkahelyen, családban ránk nehezedő kötelességek, határidők, teljesítmény-elvárások szorítása…

Bizony, minden külső szorosság akkor válik igazi „szűk-séggé”, mikor belül érezzük a félelem, aggodalom, elkeseredés bénító erejét. Ahogyan a zsoltárban Dávid is fogalmaz: „ismered lelkem szorongásait”. De hát hogyan is lehetne másképp megélni mindennapjaink annyi szorító helyzetét, megtapasztalását?

Pedig lehet! Ma az ige Pál, József és Dávid példáján keresztül is azt üzeni nekünk, hogy lehet úgy is megélni mindezt, ahogy arról az apostol vall: „Tudok szűkölködni.” De jó lenne tudni, hogy mit tud Pál!

A filippibelieknek írja ezt a levelét, abba a városba, ahol első látogatásakor olyan kegyetlenül elbántak vele. Voltak, akik igehirdetését nyitott szívvel hallgatták, de a város többsége felzúdult ellene. Minden törvényes bírói ítélet nélkül verték össze, és börtönözték be társával, Silással együtt. Azon a sötét éjszakán pedig, a börtön mélyén, testi fájdalmak között, kalodába szorított tagokkal Pál és Silás felszabadultan énekel, és Istent magasztalja! Bezárva, beszorítva, kilátástalan helyzetben mégis szabadon!

Vagy mit tud József? József, akit az élet egyre mélyebbre lök, először a kútba, majd a rabszolgaságba s onnan a börtön mélységébe, de ő mégsem zuhan bénító önsajnálatba és elkeseredésbe. Egyre erősödik hite, bizalma Istenben, egyre mélyebb alázattal és együttérzéssel tud segíteni, szolgálni másokat!

Mit tudnak ők? Dávid, aki a gyilkos üldözésben, bujdosásban is „tágas tér”-en érzi magát, Pál, aki bebörtönözve is felszabadultan ad hálát Istennek, József, akinek a legnagyobb mélységben is van ereje hinni?

Mi a titkuk? Életük bizonyságtétele mind ugyanarról beszél. Arról, hogy ők a szűkösségben, szorultságban, börtönfalakon és bilincseken belül tudják az Istent! Nem ezeken kívül látják Őt, mint aki rájuk méri a sorsot, rájuk engedi a próbát csupán, de együtt van velük abban. Bizalmuk, hitük van egy mindig velük lévő Istenben! Ahogy Dávid mondja: Te látod, ismered, megszabadítasz!

Hitük van abban az Istenben, aki az emberlét legnagyobb mélységeibe, szorításába, szükségeibe jött el a testté lett Jézus Krisztusban, akinek a neve Immánuel, azaz „Velünk az Isten”! Nem hiszem, hogy van ember számára szűkebb hely a sírnál, szorítóbb állapot a halálnál. Jézus ebbe is velünk jött, mikor a kereszten Dávidnak épp ezt a zsoltárát idézve („Kezedre bízom lelkemet”) kilehelte lelkét.

Isten ebbe a mélységbe, szükségbe is utána jött az embernek, hogy vele legyen és megszabadítsa a bűnből és a halálból.

Ahogyan Jézus is a kereszten, úgy tette Pál is, Dávid is, József is lelkét a Mennyei Atya kezébe. S így tehetjük szorongó lelkünket az Ő kezébe mi is. Ahogyan arra a felolvasott igében az apostol is biztat minket: Ne aggódj! Imádkozz!

Lehet Istennek kimondani szükségeinket, megfogalmazni szorongásainkat, kérni a szabadulást. Meghallgatja, ismeri, közel van! Olvastam valahol Egyiptomban talált templomokról, amelyek belső falait füleket ábrázoló rajzok borítottak. Akik itt imádkoztak, hittek a meghallgató, fülét hozzánk fordító Istenben!

Lehet a könyörgéssel egyszerre hálát is adni. Úgy kérni, hogy már tudjuk, hisszük, sőt megköszönjük, hogy Isten meghallgat, velünk van és megszabadít. Talán kívülről nem sok minden változik, de lehet, hogy egyszer csak megértem, hogyan nevel, erősít, válik javamra a próba.

De ha nem értem is, mire jó az éppen átélt szorítás, bezáródó ajtó, mégis tudom bizalommal megélni azt. S akkor szűnni kezd a nyomás, enyhül a szorongás, betölt a békesség és az erő. A felülről kapott erő, amiről Pál apostol így ír:

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!”

(Zsidókhoz írt levél 3,15)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Gyülekezeti Házban

• A szerdai Bibliaóra Németh Gyuláék otthonában lesz (Németh L. u. 4), egy autó a parókiánál várja, és felviszi azokat, akik ide érkeznek. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
Péterfy Gizella testvérünk, festő- és szobrászművész életének 77. évében hunyt el január 3-án. Koporsója fölött a reménység Igéi szóltak február 10-én, hétfőn 15 órakor a református temetőben. Istenünk vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• Elhunyt Jakab Valéria testvérünk 58 éves korában. Temetése február 20-án, csütörtökön 10 órakor lesz a református temetőben. Istenünk vigasztaló szeretete legyen gyászoló családjával!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára