Példát adtam nektek

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Dátum: 
2012. október 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jak 2,8-9; Jn 13,3-5.12-15
Audio: 

Olvasmány: Jakab levele 2,1-10
Alapige: Jakab levele 2,8-9; János evangéliuma 13,3-5.12-15

"Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el..."
"Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve...
Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."

A mára kijelölt igében a személyválogatásról hallottunk. Annak is a legrosszabb formájáról, hiszen egy gyülekezeti összejövetelen történt, amit Jakab apostol itt leír! Bemegy hozzátok valaki szép ruhában, látszik, hogy gazdag, leültetitek egy előkelő helyre? Ha pedig kopott ruhás, szegény ember érkezik, őt pedig a földre ültetitek? Hát milyen viselkedés ez? Hol van a krisztusi lelkület? Hol van az alázat? Hol a szeretet? Egy keresztyén közösségben ez nem mehet így, hiszen ti nem ilyen példát kaptatok!

A lábmosás történetében Jézus a maga tanítványain mutatja meg a jó példát! Azt, hogy hogyan működik jól egy jézusi közösség. Egy olyan gyülekezet, mely nem csak nevében keresztyén, hanem valóban krisztusi. Azt, hogy milyen, amikor jézusi lelkület munkálkodik egy emberben, illetve közösségben. Nem csak a tanítványoknak, és nem csak Jakab gyülekezetének, hanem mai keresztyénségünknek is alapmintája az, amit Jézus tesz.

Tudjuk, hogy a lábakat Jézus idejében akár naponta többször is megmosták, hiszen a poros utakon nyitott saruban jártak az emberek. Ha vendég érkezett a házhoz, a szolga első dolga volt, hogy lemossa a lábairól az út porát.

Jézus ezzel a tettével mutatja meg övéinek, hogy szolgálni jött ebbe a világba. De a sokféle szolga-munka közül egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a lábmosást választotta.

A lábmosás szimbolikus értelemben a belső, a lélek tisztaságáról szól! Amit Jézus tesz, az a kereszt megtisztító erejéről beszél!

Miből látjuk ezt? János evangélista erősen hangsúlyozza, hogy Jézus annak tudatában végzi el a lábmosás szolgálatát, hogy szenvedése és kereszthalála felé tart. Jézus tudva, hogy eljött az ő órája, és tudva, hogy az Atyához megy, mosni kezdi tanítványai lábát! Ezzel elbúcsúzik tanítványaitól, és ezzel előremutat a keresztre!

Az is látható, hogy Jézus mennyire fontosnak tekinti ezt a szolgálatot! Amikor Péter tiltakozik, mert méltatlannak érzi, hogy Mestere mossa meg a lábait, Jézus nagyon keményen teszi őt helyre! „Ha nem moslak meg, semmi közöd nincs hozzám”! Ez azt jelenti, hogy Jézus megmosó szolgálata, megtisztító kegyelme nélkül nincsen tanítványság. Péter mindezt csak húsvét után fogja majd megérteni: Jézus igazi szolgálata a kereszthalála, s a Vele való közösség egy lelkileg megtisztító közösség!

Mi úgy hallgathatjuk Jézus szavait, mintha már a kereszten függve mondaná nekünk: „Ha nem moslak meg, semmi közöd hozzám.” Kemény szavak, talán minket is szíven ütnek, mint Pétert, megállítanak és elgondolkodtatnak. A kereszt bűnbocsátó, megtisztító ereje nélkül senkinek nem lehet köze Jézushoz. Jézus azt kérdezi ezzel: odaengedjük-e magunkat ilyen közelségbe őhozzá, hogy megmosson bennünket? Akarjuk-e mi is ezt a megtisztító közösséget ővele?

Az ige második részében azt látjuk, hogy ha Jézus megmosott minket, annak következménye van. Miután végzett a tanítványok lábainak megmosásával, ismét magára vette a felsőruháját, és elmagyarázta nekik, hogy mi is történt, s hogy ebből mi következik számukra.

Azt mondja nekik: „Példát adtam nektek.” Ha én, a Mesteretek megtettem veletek, akkor ti is tegyék meg egymással! Igen, Jézus elvárja, hogy a példájának folytatása legyen!

Tudjuk, hogy a példáknak igen nagy ereje, befolyása van. És nemcsak bizonyos életkorokban, nemcsak a kisgyermek számára. Vannak olyan élet példák, akik az embert a haláláig elkísérik. Bátorítást, vagy éppen magatartás mintát adnak neki.

Vajon milyen példáink vannak, akikre felnézhetünk? Tegnap ünnepeltük az aradi vértanúk emléknapját. A tábornokok példát adtak bátorságból és hazaszeretetből, de életük tragikus véget ért. Elgondolkodtam azon: milyen kár, hogy ez az emléknap nemzeti gyásznap is egyúttal. S milyen kár, hogy nemzetünk történetében oly sok hősiesség és példaadás egy-egy nemzeti tragédiához kötődik!

Aztán eszembe jutott a tévé erőteljes minta-adó, illetve „példa-gyártó” szerepe is. A valóság-show-k és önmutogató műsorok világában sajnos gyakran sztárokká válhatnak a durvák, közönségesek, a káromkodók. Milyen jó lenne, ha inkább a pozitív életpéldák juthatnának ilyen nyilvánossághoz!

A legfontosabb kérdés persze, hogy mi magunk milyen példát adunk? Tudjuk, hogy akkor is példát adunk, ha éppen nem akarunk példát adni. Nemcsak akkor látnak minket, amikor példamutató módon viselkedünk. Minden élethelyzetben, minden döntésünkkel, az életmódunkkal, viselkedésünkkel példát kapnak rajtunk keresztül, hogy hogyan is él a hívő, templomba járó ember. Milyen mintát adunk tovább a családjainkban, munkahelyünkön? Milyen példák vagyunk a közösségeinkben?

„Példát adtam nektek…” – mondja Jézus. Amint akkor a tanítványait kérte a példája folytatására, úgy most tőlünk is ezt kéri. Ahogyan én, úgy ti is. Ahogyan én megmostam a lábatokat, ahogy megaláztam magam, időt szántam a szolgálatra, ahogyan én szeretlek, és felétek fordultam, úgy tegyetek ti is!

„Példát adtam nektek”. Nemcsak azt, hanem nagyon nehéz leckét is adott ezzel nekünk. Kérjünk hozzá alázatot, hogy példájának folytatói lehessünk!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára