Önismeret: Krisztus tükrében

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Dátum: 
2012. szeptember 16. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Gal 6,3-4
Audio: 

Olvasmány: Galatákhoz írt levél 6,1-10
Alapige: Galatákhoz írt levél 6,3-4

"Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval."

„Ismerd meg önmagad!” Ez a napjainkban is oly sokszor idézett mondás eredetileg Delfiben, az ókori Görögország leghíresebb jósdájának bejáratánál fogadta az odaérkezőket. Különös köszöntés volt ez, hiszen a jósdába azért látogattak el az emberek, hogy legkülönfélébb kérdéseikre konkrét választ kapjanak. Egy-egy nehezebb személyes döntés, vagy akár egy nagyobb közösség jövője, esetleg háború vagy béke múlhatott azon, hogy a jósdában miféle válasz született. S a kérdezők minden egyéb előtt ezt kapták válaszként: „Ismerd meg önmagad.” Vagyis: Ha tisztán akarsz látni az életed kérdéseiben, akkor először is légy tisztában önmagaddal, s a benned rejlő érzésekkel, indulatokkal!

Persze az is köztudott, hogy a jósdában kapott válaszok gyakran semmit sem értek, kétértelműek voltak. A klasszikus példa: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz.” Attól függően, hogy hová tesszük a hangsúlyt, ez azt is jelenthette, hogy tegyétek, és azt is, hogy inkább ne.

Azonban ha a válaszok gyakran értéktelenek voltak is, a köszöntő szöveg mély bölcsességet hordoz. Ma is megállja a helyét!

Kérdések vannak bennünk, mert belementünk egy zűrös ügybe? Tanácstalanok vagyunk egy nehéz döntés előtt? Mindenféle helyzetben, emberi kapcsolatainkban, családjainkban és munkahelyünkön is nagyon hasznos minden lépésünk előtt önmagunkat megvizsgálni! Tisztán látni és érteni, hogy mi is mozgat bennünket valójában.

Ezt a témát veszi elő Pál apostol is ebben az igében, aki nyilván jól ismerhette a delfi jósda feliratát, s az abban rejlő bölcsességet is. Ami itt igazán érdekes: az apostol ezt a gyülekezeti élet témájává teszi!

Ezek a versek a levél záró részéhez tartoznak, itt már nem magvas teológiát boncolgat az apostol. Elköszönés előtt néhány intelmet helyez a gyülekezet szívére. Az etikai jellegű intelmek a gyülekezet hétköznapi életére és a tagok viselkedésére vonatkozik. Például, hogy az eltévelyedőt úgy igazítsák helyre, hogy közben önmaguk lelki tisztaságára is figyelnek. A Krisztus törvényét mások terhének felvállalásával töltsék be. Ne fáradjanak bele a jó cselekvésébe, és különös tekintettel legyenek a velük egy hiten levőkre.

Ezeket a nagyon szerteágazó etikai intelmeket az önismeret témája fogja össze! Úgy töltitek be Krisztus törvényét, akkor vagytok a helyeteken, mondja Pál, ha ismeritek magatokat! Ha nem gondoljátok többnek magatokat, ha önbecsapás nélkül tudtok élni. Mindenki vizsgálja meg önmagát, a saját tetteit!

Kálvin főművét, az Institutio-t azzal a gondolattal vezeti be: Egész emberi bölcsességünk két részből áll, Isten és önmagunk megismeréséből.

Milyen a „helyes” önismeret, és lehet-e abban fejlődni? És egyáltalán mit is jelent ez a hívő ember számára? Az önismerettel kapcsolatban talán a legfontosabb, döntő kérdés: Milyen tükreink vannak, amik az önismeretben segítenek?

Az önismereti csoportokban a résztvevők visszajelzést kapnak a csoport többi tagjától. Egy elbeszélt vagy éppen eljátszott helyzetben a csoport úgy működik, mint egy tükör. „Amikor ezt mondod, vagy így cselekszel, mi ilyennek látunk téged.” Nagyon sokat lehet tanulni ezekből a jelzésekből.

Persze nem csak ilyen csoportokban, hanem a hétköznapi életünkben is hasonlóképpen működik ez! Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy embertársaink, családtagjaink hogyan tartanak tükröt elénk. Ha morcos és indulatos vagyok, azt fogom én is visszakapni, ha pedig tudok mosolyogni, kedves lenni, akkor azt.

„Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” – mondja Jézus az Aranyszabályban. (Lk 6,31)

Nagyon fontos és értékes tükör tehát számunkra a másik ember. De van nekünk egy még pontosabban működő tükrünk: Jézus Krisztus.

Mi Krisztus tükrében láthatjuk meg legtisztábban, hogy kik és milyenek is vagyunk valójában! Láthatjuk magunkat bűnökkel terhelt gyengéknek, gyakran megbotlóknak. És mégis elfogadottaknak és szeretetteknek! Az Ő számára mi annyira értékesek vagyunk, hogy életét adta oda értünk! Annyira szeret minket, hogy minden helyzetben velünk van!

Ha az Ő társaságában vagyunk, ha az ő tükrében látjuk magunkat, akkor tiszta lesz a kép, a helyünkön vagyunk. Pontos lesz az önértékelésünk, nem csapjuk be magunkat.

Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész és teológus volt, aki a 2. világháború előtti Németországban tomboló náci eszmék ellen hangosan felemelte szavát. Koncentrációs táborba került, ahol később ki is végezték. Rabságában születtek az alábbi gondolatai az önismeretről:

Ki vagyok? Sokszor azt mondják,
úgy lépek ki cellám küszöbén,
oldottan, s derűs erővel,
mint várúr palotája kapuján.

Ki vagyok? Sokszor azt mondják,
úgy szólok börtönöm őreivel,
szabadon, tiszta kedvvel,
mintha én parancsolhatnék nekik.

Ki vagyok? Még azt is mondják,
úgy állom a balsors napjait,
nyugodt mosollyal, büszkén,
mint az, ki győzelemhez szokott.

Az vagyok-e valóban, aminek mások mondanak?
Vagy csupán az, akinek magam ismerem?
Nyugtalan, vágytól gyötört, beteg madár kalitban,
légszomjjal küzdő, mintha torkom fojtogatnák,
színt, virágokat, madárdalt éhező,
jó szóra, emberközelre szomjas,
önkénytől, sárbatiprástól haraggal remegő,
nagy történések várásától zaklatott,
végtelen messze tűnt barátaimért ájultan szorongó,
imára, gondolatra, tettre béna,
erőtlen és végbúcsúra kész?

Ki vagyok? Ez, vagy amaz?
Ma ez, s holnap más?
Vagy mindkettő együtt? Képmutató az emberek előtt,
s önmagam szemében megvetendő, szánalmas nyavalygó?
Vagy az, mi megmaradt még bennem, miként egy vert sereg,
fut rendezetlenül a már kivívott diadal elől?

Ki vagyok? Magányom kérdése gúnyolódik velem.
Legyek akárki, Te ismersz, a Tied vagyok, Istenem!

Segítsen el mindnyájunkat Isten erre a tiszta látásra, ahol már nem az számít igazán, hogy mások mit gondolnak rólam, de nem is az, hogy magamról mit gondolok. Hanem hogy Istenhez tartozom, aki szeret engem, értékesnek lát! Tőle van életem, a feladataim, s Tőle az erőm is!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára