Ne félj, csak higgy

Alkalom: 
Húsvét vasárnap
Dátum: 
2012. április 8. 10:30
Alapige: 
Lk 8,40-42.49-55

Olvasmány: Márk evangéliuma 16,1-14
Alapige: Lukács evangéliuma 8,40-42.49-55

„Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. … Jézus ezt mondta neki: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. … Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt.”

A mai emberi civilizációban nagyjából talán mindenki elhiszi, elfogadja, hogy élt valaha egy názáreti Jézus. Akár prófétaként tisztelik, mint a mohamedánok, bölcs szeretet-tanítónak tartják, mint a humanisták, vagy szent embernek, mint a buddhisták. Elfogadják, hogy élt egy rendkívüli személyiség, akit végül legyőzött a gonoszság, hatalom-éhség, korrupció, aki áldozata lett az akkori, helyi politikának. Élt és meghalt, ahogy minden ember.

A döntő, az igazán izgalmas kérdés ezután következik. A keresztyénség döntő pontja, lényegi kérdése a mai ünnepben van, Jézus feltámadásában: Ember volt-e ő csupán, egy talán rendkívüli, eszméiben követésre méltó ember, akin végül – ahogy minden emberen – úrrá lett a halál, vagy Ő lett úrrá a halálon? Úrrá lett a halálon, mert Ő Ura életnek és halálnak!

Az ebben való hit tesz minket keresztyénekké, ez különböztet meg minket minden más, mégoly kedves, rendes, értelmes embertársunktól. Ez a kiindulópont, az alap. Miért?

Mert ebből következik, hogy Jézusban nemcsak egy jó ember élt a földön. Hanem, hogy életnek és halálnak Ura, a Mindenható Isten volt jelen közöttünk Őbenne! Hogy életnek és halálnak Ura testté lett, belépett a mi véges emberi létünkbe, és társunkká lett benne: Velünk az Isten!

Mert ebből következik, hogy Jézus Nagypénteken nem szerencsétlen áldozat volt, hanem, hogy életnek és halálnak Ura, a Mindenható Isten belépett nemcsak az életünkbe, de a halálunkba is! Tökéletes, ártatlan és önként vállalt halálával minden bűnünkért odaáldozta magát, az emberi véget/halált rombolta szét.

Húsvét fénye világítja be Karácsonyt és Nagypénteket. És világít nekünk ma is.

Mert ebből következik, hogy életnek és halálnak Ura, aki emberré lett, ma is él!

A húsvéti hit igazi kincse akkor lehet a miénk, ha ebben hiszünk. Lehet a feltámadás mikéntjét boncolgatni, a megmagyarázhatatlant magyarázni, s végül – akár minden értetlenségünk ellenére – elfogadni. Lehet elgördülő kőről, angyali jelenésről, üres sírról, félelemtől félholt katonákról tudni. De a lényeg: Jézus Krisztus, az Emberfia, a mi Megváltónk él! Velünk él. És nekünk is életet akar adni.

A ma hallott két történet közös pontja egyrészt a halál. Meghalt Jézus, és meghalt a kislány is. Ez a mi történetünkkel, életünkkel is közös pont: a testi halál, ami mindnyájunkra vár.

Ám, másrészt, közös pont e történetekben az élet Urának győzelmes jelenléte, gyógyító, halál erejét megtörő hatalma. A Feltámadt Jézus Jairus lányának a feltámadása! Akkor, ott, tizenkét évesen és egyszer majd az utolsó napon. Ő mindnyájunk feltámadása és élete. Aki legyőzte a halált, legyőzte a mi halálunkat is. Aki életre kelt, életre kelthet egy halott gyermeket, halott milliókat! Őbenne és Őáltala nincs végső pusztulás, megsemmisülés, kilátástalan, reménytelen jelen! Hanem van jövő, van remény, van élet!

Ám Húsvét ünnepének, a feltámadásnak örömhíre mellett a ma olvasott igék figyelmeztetnek is bennünket. Mert a két történetben bizony van még közös pont. S ez az emberi értetlenség – és az abból fakadó bénító félelem, ez a szívszorító fájdalom – és az abból fakadó hitetlenség.

„Mondjátok el!” – szól a parancs az asszonyoknak, de ők elfutottak és „nem mondtak el semmit”, mert féltek!

Végül a tanítványok mégis „meghallották, hogy Ő él”, de „nem hitték el”, mert „gyászoltak és sírtak”!

„Ne félj!” – mondja Jézus a megrendült Jairusnak, de a kislány halottas-ágyánál mégis „mindnyájan sírtak és gyászoltak”!

„Ne sírjatok!” – vigasztalja őket Jézus, de ők „kinevették”! Egy szinte hisztérikus, remélni képtelen, megvigasztalhatatlan síró-nevetés lehetett ez.

Ott van az élet Ura, s ők mégis a halál bénító bűvöletének rabjai, megvakultjai…

Értetlenség, félelmek, fájdalmak vannak bőven a mi életünkben is. Néha úgy meg tud bűvölni a rossznak, a végességnek, a szenvedéseinknek, emberi gonoszságnak és saját bűnösségünknek a sötétsége, hogy mi sem látjuk, mi sem halljuk meg Őt. Pedig itt van, velünk van, él és minket is életre gyógyítani, félelemből – fájdalomból - reménytelenségből szabadítani akar.

De, Istennek hála, a történeteknek van még végül egy közös pontja: a halál hatalma, bűvölete megtörik! Mert Jézus maga jelenik meg, lép oda, megszólít, gyógyít testet és lelket. Magdalai Mária már képes beszélni, a tanítványok végre meglátják Őt, Jairus haza tud Ővele menni, szembenézni gyermeke halálával is akár, a Jézustól kapott „mégis-reménységben”. A sírás-röhögés elnémul, a gyász fájdalma az élet örömévé gyógyul. S ez lehet a mi történetünkkel életünkkel is közös pont!

Jézus minket is biztat, hozzánk is szól a mai ünnepen.

Ne félj! Ne sírj! Velem haza tudsz menni, minden rossz ellenére reménnyel szembenézni az életeddel. Ha itt vagyok veled, nincs a gonosznak, halálnak uralma feletted. Bűneiddel, kétségeiddel együtt szeretlek, és nem hagylak el. Életedben és halálodban sem. Legvégül majd neked is mondom: Gyermekem, ébredj! Felébresztelek téged is az örök élet uralmára. Ne félj, csak higgy!

Ne félj! Ne sírj! Halld meg! Mondd el! Mária Magdaléna tudott beszélni, mert ő személyesen Jézussal találkozott. A pünkösd utáni tanítványok tudtak evangéliumot hirdetni, mert végül találkoztak a feltámadott, élő Krisztussal.

Tapasztaltak még földi életünkben Jairusék, Péterék is fájdalmat, halált, de már nem egyedül. Velük volt, a Szentlélek által bennünk volt az életnek Ura.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

6 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára