Mária és Márta

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap
Dátum: 
2012. november 4. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 10,38-42

Olvasmány: Prédikátor könyve 3,1-8
Alapige: Lukács evangéliuma 10,38-42

„Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: ’Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!’ Az Úr azonban így felelt neki: ’Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Emberekre nehezedő nyomással teli világban élünk. Mindnyájan látjuk, vagy saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy egy megállni nem akaró, mókuskeréknek tűnik sokszor az élet, és olyan stressz-helyzetekbe kerülünk, amiket úgy tűnik, nem tudunk kivédeni. A társadalom, amiben élünk, nem hogy csökkentené, de egyre inkább növeli rajtunk a nyomást. Az elvárások, amiket támasztanak és támasztunk mi is magunkkal és másokkal szemben, azt eredményezik, hogy életünket különböző teljesítmények összegeként látjuk. Ebben élünk, és ezt sulykoljuk bele gyermekeinkbe is.

A teljesítménykényszer szüli a stresszt, azt az állandó pörgést, hogy nagyon sok ember soha nem tud százszázalékosan ott lenni, ahol éppen fizikailag tartózkodik. Nem tud arra figyelni, akivel beszélget, arra a munkára összpontosítani, amire éppen kellene, mert mindig már a következő jár a fejében, és ennek következtében fontos dolgok maradhatnak ki az életéből, és fontos lehetőségeket szalaszthat el.

Három szereplője van az előbb hallott bibliai történetnek, üzenetnek.

Az első, akit nézzünk majd meg: Márta, a második: Mária, a harmadik pedig Jézus.

Márta meghívja házukba Jézust, aki a meghívást elfogadja. Ott van a testvére Mária is. Márta sürög-forog, behoz egy kis innivalót, ennivalót, mindent úgy intéz, hogy kényelmes legyen. Mária pedig nem vesz részt a sürgölődésben.

Márta egyszer csak megelégeli ezt a helyzetet. Mária ott ül és hallgatja Jézust, ő meg egyedül kell, hogy mindent csináljon. És Jézust kéri fel ítélőbírónak ebben a helyzetben. Nyilván azt gondolja, hogy Jézus neki ad igazat, és azt mondja majd, hogy Mária, tényleg megemberelhetnéd magad egy kicsit. Látod, hogy mennyi mindent tesz a testvéred.

Jézus válaszából azonban több minden is kiderül. Először nézzük, hogy mi derül ki Mártára nézve. Jézus nem mondja azt, hogy amit Márta csinál, az értelmetlen Nem arról van itt szó, hogy az, aki dolgozik, az rosszul teszi. Szó sincs erről. Jézus arról beszél itt, hogy a figyelésnek, a csendnek, sőt a gyakorlatnak is megvan az ideje. Nem jó összekeverni egyik alkalmas időt a másikkal.

Ez a történet arról szól, hogy a feladat nem kerülhet a feladatot adó gazda elé. A feladat fontossága nem múlhatja felül a feladatot adó fontosságát. Márta annyira igyekezett szolgálni Jézusnak, hogy nem hallgathatta Őt. S mit csinál Mária?

Mária Jézus lábánál ül, és hallgatja az Urat. A Lukács 11, 28-ban, amikor előtte azt mondja neki egy asszony, hogy boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, beszél arról Jézus, hogy “Még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják azt“. A hallgatásnak, az igehallgatásnak mindig úgy van értelme, hogyha abból cselekedetek következnek. Nincs értelme úgy csendességet tartani, istentiszteletre járni, keresztyénnek lenni, hogyha ez nem eredményez konkrét lépéseket, döntéseket, cselekedeteket az ember életében.

Amikor Jézus szól valakihez, annál nem lehet fontosabb. Miért? Azért, mert tőle tudom meg, hogy mi a feladatom, és hogyan kapok erőt hozzá. Ő mond el mindent, ami igazán fontos az életemre és a körülöttem élők életére nézve. Talán úgy érzem, hogy kaptam bizonyos feladatokat már, de lehet, hogy az Úr ki akarja egészíteni, amit eddig mondott, vagy szeretne valami újat üzenni.

Milyen furcsa lenne - képzeljük magunk elé a helyzetet -, hogyha hívatna valakit a nagy cégnél főnöke, és azt mondaná: “szeretnék veled a munkádról beszélni”. Mire ő visszaüzenne így: “ne haragudj, most nem mehetek, olyan sok munkám van, de majd esetleg két nap múlva találkozunk.“ Ilyen nincs. Ha a főnököm hív, akkor megyek. Lehet, hogy meg akarja változtatni, másnak akarja adni a munkát, esetleg segíteni szeretne. Ő tudja, hogy mi a célja a beosztottjával.

A tanítvány léte, a Jézus igéjére, szavára való hallgatásban gyökerezik. Ettől tanítvány valaki. Ezt jelenti Jézust követni. Odafigyelek arra, amit Ő mond, és elindulok megtenni. Hogyha valakinek az életét nem ez jellemzi, akkor nagyon könnyen válhat még keresztyénként is céltalanná. Ezt pedig pörgéssel, állandó tevékenységi kényszerrel leplezi, és éppen csak azt nem tudja, hogy miért is teszi mindazt, amit tesz.

Amikor valaki a fülét elfordítja Jézus szavaitól, akkor következik be, hogy megnövekszik az aggodalom a szívében. Figyeljünk itt Mártára!

Egy idő után elege lett abból, hogy ő csinál mindent. Óriási teher nehezedett rá, senki nem segített neki. Ez az ember ebben a pillanatban nem volt a helyén. Ha a helyén lett volna, akkor nem így viselkedik és beszél.

Ez a történet elsősorban nem Mártáról, és nem is Máriáról szól, hanem Jézusról. Ez a történet arról szól, hogy Jézus az egyetlen fontos az életben, akiből, akitől minden következik és kiindul. Erről beszél Jézus. Mária az én beszédeimet hallgatja, tehát a legfontosabbhoz ragaszkodik. Hozzám ragaszkodik. Amit te csinálsz Márta, az nem rossz, de nem a helyén, nem a megfelelő időben teszed. Most nem ezt kellene csinálnod.

Jézus komolyan vette, hogy szüksége van időnként a pihenésre is. Amit megint csak nem szokás ma figyelembe venni. Értjük és elfogadjuk mindennapi használati tárgyainkkal kapcsolatban, hogy rendeltetésszerűen kell a dolgainkat kezelni, csak éppen a saját életünkre nézve olyan nehéz ezt elfogadni. Mi mindig jobban tudjuk.

Ez olyan, mintha mi akarnánk egy autógyártó cégnek elmagyarázni, aki kitalálta, megtervezte, tesztelte, hogy hogyan kell egy autót használni. Miért nem hisszük el, hogy a mennyei Atya, aki kitalált, és aki életre hívott bennünket, világosan és egyértelműen közli mindig velünk, hogy mi az, amit el tudunk hordozni, és mi az, ami nem a mi feladatunk.

Jézus a mi életünkben is megcselekszi azt, amit megcselekedett akkor, 2000 éve is, oly sok embernek az életében, és azóta is, folyamatosan. Felszabadít és megszabadít bennünket minden teher és kötözöttség alól, a félelemnek, céltalanságnak, a túlpörgésnek, a túlzott fontosság tudatának, sok mindennek a terhe és nyomasztó ereje alól.

Kérjük az Úr Lelkét, hogy adjon nekünk engedelmes szívet, hogy ne csak hallgatói, de hadd legyünk megtartói is az Ő igéjének. Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára