Krisztusi erővel a köznapokban

Alkalom: 
Epifánia utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2012. január 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 1,12-13
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 1,9-18
Alapige: Jelenések könyve 1,12-13

„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót...”

A Jelenések könyvéről sokat lehet vitázni, hiszen tele van fura képekkel, látomásokkal, és bűvös számokkal. Talán nem véletlen, hogy sok szekta próbálja félrevezető tévtanításait éppen e könyv igéivel igazolni, mert szimbólumai bizony nehezen érthetők. Egy azonban kétségtelen tény: ez a könyv és ennek üzenete a fiatal keresztyénségnek egy reménytelen korszakban jelentett életfontosságú biztatást! A kisázsiai gyülekezetek az üldöztetések között, halálfélelemben és állandó fenyegetettségben is erőt kaptak belőle! Üzenetei jövőt és reménységet sugároztak, így a hitükben való megerősödésben segítették őket!

Nyilván minket nem kegyetlenkedő császári katonák üldöznek, és nem fegyverek miatt kell félnünk, van helyette más. Talán még rosszabb helyzetben is vagyunk, hiszen sokszor nem is tudjuk az ellenségünkről, hogy tönkretesz, romlásba dönt. Talán épp saját belső képeink, félelmek fenyegetnek minket, vagy kilátástalan helyzetek, amik felőrlik lelki erőnket.

Hisszük, hogy ma is kaphatunk Istentől erőt, szavából reménységet, de vajon mi kell ehhez? Mai igénkben arról olvasunk, hogy János apostol olyan bátorító üzenetet, lelki muníciót kapott, amit aztán továbbadhatott a gyülekezeteknek. Nyilván az erő a megdicsőült Krisztustól származott, Ő töltötte fel apostolát, de vajon mi kellett ehhez emberi oldalról? Van-e az ilyen feltöltekezésnek „személyi feltétele”? Két dolgot hadd emeljek ki az ige alapján, amit én megértettem: egyik az Istennek szentelt idő, másik pedig a lelki látóképesség!

Mindenekelőtt időt kell adnunk Istennek, hogy találkozhassunk Vele, és Ő kezelésbe vehessen bennünket.

Persze János egészen más helyzetben volt mint mi, hiszen egy gyéren lakott szigetre, a Patmoszra száműzve igazán könnyen adhatott idejéből. Ez igaz: Mi nem vonulhatunk így félre, hiszen vannak ránk bízottak a családunkban, gyülekezetünkben, és vannak feladataink, társadalmi, munkahelyi vagy családi vállalásaink, melyeknek meg kell felelnünk. Különféle feladataink olyan tempót diktálnak, hogy megállni egyre nehezebb.

Olyanok ezek, mint különféle sodrások az életünkben, s bizony tudomásul kell vennünk, hogy a sodrásban csak erővel lehet megállni!

Próbáltunk már átkelni erős sodrású patakon? Bennem felidéződik egy családi kirándulás, amikor Erdélyben a Vargyas patakon át akartunk kelni, s levettük cipőnket, hogy száraz maradjon. A térdig érő víznek olyan erős volt a sodrása, hogy bizony meghátráltunk, s egy száraz cipőt tartó kéz is belecsobbant a megkapaszkodás érdekében.

Az életünk sodrásaiban is erő van, mely meg tud tántorítani bennünket. Istennek adott idő nélkül azonban nincs Vele találkozás, és nincs Belőle töltekezés, mely a sodrásban való helytállásban segíthetne!

Lényeges az igében, hogy János elragadtatása, látomása az „Úr napján” történt! Az idős apostol korában, az 1. század végén ez már a mai értelemben vett vasárnapot jelentette. A keresztyén gyülekezetek minden Úrnapján Krisztus feltámadását ünnepelték! A hét első napjai kiemelt napok lettek, megállók az idő sodrásában! Magaslati pontok voltak számukra, a Feltámadottal való találkozás, és töltekezés alkalmai, – s két ilyen között persze ott volt az a sok minden, ami az életük: a feladataik, kihívások és küzdelmek. Ezek félelmes sodrása ellen azonban erőt kaptak az Úr napján!

Adjunk hálát az Úrnak, valahányszor neki tudjuk szentelni az ő napját, ahogyan tesszük ezt éppen most is!

Hogyan válik erőforrássá az Úr napja? Nézzük, mi is történik itt?

János apostol a feltámadott Krisztust látja teljes dicsőségében! Földi valójában nagyon sokszor látta Jézust, hiszen tanítványaként szoros közösségben éltek együtt, de ez a kép, amit most lát, valami egészen más!

Nincsenek rá szavai, hogy hű leírást adjon. Ha most egy rendőr kérne tőle személyleírást, bizony bajban volna. Megpróbál hát képeket, hasonlatokat keresni, hogy valamit érzékeltetni tudjon abból a dicsőségből: Láttam valakit, az Emberfiához hasonlót. A hangja, mintha trombitáltak volna; a feje és haja mint a hófehér gyapjú; szeme mint a tűz lángja; lába hasonló a kemencében izzó aranyérchez; hangja mint a vizek zúgása... És a nézése? Ahogyan rápillant az apostolra? A tekintete olyan, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.

Ezekben a képekben valami iszonyatosan nagy erejű energia van! Valami földöntúli erő, amit fel sem foghatunk, talán mint valami napkitörés, amelynek energiája bármit egy pillanat alatt hamuvá éget! - És mi történik ebben a találkozásban? János először mint egy halott, összeesik előtte; Ő azonban nem pusztít! Ő az Élet és halál Ura, de nem elveszi az életet! A leírás szerint ráteszi jobbját (hatalma kifejezőjét) az apostolra. Azonban azzal nem bántja, hanem felemeli, erőt ad neki, hogy majd megbízását végrehajthassa. Ilyen a megdicsőült, feltámadott Krisztus!

Megszólítja: Ne félj, én vagyok! Halott voltam, de íme, élek örökkön örökké! Írd meg, amit láttál!

Ott vannak a gyülekezetek, a rád bízottak, akik üzenetemet várják! Írd meg, amit láttál! Tégy bizonyságot erről az erőről, amit megtapasztaltál, ami nem elpusztított, hanem felemelt téged! Mondd el nekik azt is, hogy milyen a tekintetem, s hogy ereje nem bánt, hanem éltet! Keress hozzá szavakat, úgy mondd el, ahogy te tudod! Azt mondd el, amit átéltél velem!

János apostol eleget is tett a megdicsőült Krisztus kérésének: Eljuttatta az általa megfogalmazott üzenetet a rábízottakhoz; mi is az imént újra olvashattuk engedelmessége gyümölcsét a Szentírásból.

Tegyünk mi is eleget Krisztus kérésének újra meg újra! A magunk módján, a magunk helyén, a saját szavainkkal.

Hiszem, hogy Istennek mindannyiunkkal más és más útja lehet. Nem feltétlen kell nekünk is elragadtatni, révületbe esni, és látomást látni. Ő számtalan módon keres minket: Úrnapjainkon és köznapjainkon is, a feladataink között, örömeink és próbatételeink idején is.

Engedjük, hogy dicsősége beragyogja a mi sokszor árnyékos életünket! Engedjük, hogy hatalmával, Lelkével átjárjon minket! Ő azért keres, azért hív találkozásra, hogy erősítsen minket és gyülekezetünket, s hogy mind az Ő tanúivá lehessünk!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!”

(Zsidókhoz írt levél 3,15)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Gyülekezeti Házban

• A szerdai Bibliaóra Németh Gyuláék otthonában lesz (Németh L. u. 4), egy autó a parókiánál várja, és felviszi azokat, akik ide érkeznek. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
Péterfy Gizella testvérünk, festő- és szobrászművész életének 77. évében hunyt el január 3-án. Koporsója fölött a reménység Igéi szóltak február 10-én, hétfőn 15 órakor a református temetőben. Istenünk vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• Elhunyt Jakab Valéria testvérünk 58 éves korában. Temetése február 20-án, csütörtökön 10 órakor lesz a református temetőben. Istenünk vigasztaló szeretete legyen gyászoló családjával!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára