Krisztusi erővel a köznapokban

Alkalom: 
Epifánia utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2012. január 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 1,12-13
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 1,9-18
Alapige: Jelenések könyve 1,12-13

„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót...”

A Jelenések könyvéről sokat lehet vitázni, hiszen tele van fura képekkel, látomásokkal, és bűvös számokkal. Talán nem véletlen, hogy sok szekta próbálja félrevezető tévtanításait éppen e könyv igéivel igazolni, mert szimbólumai bizony nehezen érthetők. Egy azonban kétségtelen tény: ez a könyv és ennek üzenete a fiatal keresztyénségnek egy reménytelen korszakban jelentett életfontosságú biztatást! A kisázsiai gyülekezetek az üldöztetések között, halálfélelemben és állandó fenyegetettségben is erőt kaptak belőle! Üzenetei jövőt és reménységet sugároztak, így a hitükben való megerősödésben segítették őket!

Nyilván minket nem kegyetlenkedő császári katonák üldöznek, és nem fegyverek miatt kell félnünk, van helyette más. Talán még rosszabb helyzetben is vagyunk, hiszen sokszor nem is tudjuk az ellenségünkről, hogy tönkretesz, romlásba dönt. Talán épp saját belső képeink, félelmek fenyegetnek minket, vagy kilátástalan helyzetek, amik felőrlik lelki erőnket.

Hisszük, hogy ma is kaphatunk Istentől erőt, szavából reménységet, de vajon mi kell ehhez? Mai igénkben arról olvasunk, hogy János apostol olyan bátorító üzenetet, lelki muníciót kapott, amit aztán továbbadhatott a gyülekezeteknek. Nyilván az erő a megdicsőült Krisztustól származott, Ő töltötte fel apostolát, de vajon mi kellett ehhez emberi oldalról? Van-e az ilyen feltöltekezésnek „személyi feltétele”? Két dolgot hadd emeljek ki az ige alapján, amit én megértettem: egyik az Istennek szentelt idő, másik pedig a lelki látóképesség!

Mindenekelőtt időt kell adnunk Istennek, hogy találkozhassunk Vele, és Ő kezelésbe vehessen bennünket.

Persze János egészen más helyzetben volt mint mi, hiszen egy gyéren lakott szigetre, a Patmoszra száműzve igazán könnyen adhatott idejéből. Ez igaz: Mi nem vonulhatunk így félre, hiszen vannak ránk bízottak a családunkban, gyülekezetünkben, és vannak feladataink, társadalmi, munkahelyi vagy családi vállalásaink, melyeknek meg kell felelnünk. Különféle feladataink olyan tempót diktálnak, hogy megállni egyre nehezebb.

Olyanok ezek, mint különféle sodrások az életünkben, s bizony tudomásul kell vennünk, hogy a sodrásban csak erővel lehet megállni!

Próbáltunk már átkelni erős sodrású patakon? Bennem felidéződik egy családi kirándulás, amikor Erdélyben a Vargyas patakon át akartunk kelni, s levettük cipőnket, hogy száraz maradjon. A térdig érő víznek olyan erős volt a sodrása, hogy bizony meghátráltunk, s egy száraz cipőt tartó kéz is belecsobbant a megkapaszkodás érdekében.

Az életünk sodrásaiban is erő van, mely meg tud tántorítani bennünket. Istennek adott idő nélkül azonban nincs Vele találkozás, és nincs Belőle töltekezés, mely a sodrásban való helytállásban segíthetne!

Lényeges az igében, hogy János elragadtatása, látomása az „Úr napján” történt! Az idős apostol korában, az 1. század végén ez már a mai értelemben vett vasárnapot jelentette. A keresztyén gyülekezetek minden Úrnapján Krisztus feltámadását ünnepelték! A hét első napjai kiemelt napok lettek, megállók az idő sodrásában! Magaslati pontok voltak számukra, a Feltámadottal való találkozás, és töltekezés alkalmai, – s két ilyen között persze ott volt az a sok minden, ami az életük: a feladataik, kihívások és küzdelmek. Ezek félelmes sodrása ellen azonban erőt kaptak az Úr napján!

Adjunk hálát az Úrnak, valahányszor neki tudjuk szentelni az ő napját, ahogyan tesszük ezt éppen most is!

Hogyan válik erőforrássá az Úr napja? Nézzük, mi is történik itt?

János apostol a feltámadott Krisztust látja teljes dicsőségében! Földi valójában nagyon sokszor látta Jézust, hiszen tanítványaként szoros közösségben éltek együtt, de ez a kép, amit most lát, valami egészen más!

Nincsenek rá szavai, hogy hű leírást adjon. Ha most egy rendőr kérne tőle személyleírást, bizony bajban volna. Megpróbál hát képeket, hasonlatokat keresni, hogy valamit érzékeltetni tudjon abból a dicsőségből: Láttam valakit, az Emberfiához hasonlót. A hangja, mintha trombitáltak volna; a feje és haja mint a hófehér gyapjú; szeme mint a tűz lángja; lába hasonló a kemencében izzó aranyérchez; hangja mint a vizek zúgása... És a nézése? Ahogyan rápillant az apostolra? A tekintete olyan, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.

Ezekben a képekben valami iszonyatosan nagy erejű energia van! Valami földöntúli erő, amit fel sem foghatunk, talán mint valami napkitörés, amelynek energiája bármit egy pillanat alatt hamuvá éget! - És mi történik ebben a találkozásban? János először mint egy halott, összeesik előtte; Ő azonban nem pusztít! Ő az Élet és halál Ura, de nem elveszi az életet! A leírás szerint ráteszi jobbját (hatalma kifejezőjét) az apostolra. Azonban azzal nem bántja, hanem felemeli, erőt ad neki, hogy majd megbízását végrehajthassa. Ilyen a megdicsőült, feltámadott Krisztus!

Megszólítja: Ne félj, én vagyok! Halott voltam, de íme, élek örökkön örökké! Írd meg, amit láttál!

Ott vannak a gyülekezetek, a rád bízottak, akik üzenetemet várják! Írd meg, amit láttál! Tégy bizonyságot erről az erőről, amit megtapasztaltál, ami nem elpusztított, hanem felemelt téged! Mondd el nekik azt is, hogy milyen a tekintetem, s hogy ereje nem bánt, hanem éltet! Keress hozzá szavakat, úgy mondd el, ahogy te tudod! Azt mondd el, amit átéltél velem!

János apostol eleget is tett a megdicsőült Krisztus kérésének: Eljuttatta az általa megfogalmazott üzenetet a rábízottakhoz; mi is az imént újra olvashattuk engedelmessége gyümölcsét a Szentírásból.

Tegyünk mi is eleget Krisztus kérésének újra meg újra! A magunk módján, a magunk helyén, a saját szavainkkal.

Hiszem, hogy Istennek mindannyiunkkal más és más útja lehet. Nem feltétlen kell nekünk is elragadtatni, révületbe esni, és látomást látni. Ő számtalan módon keres minket: Úrnapjainkon és köznapjainkon is, a feladataink között, örömeink és próbatételeink idején is.

Engedjük, hogy dicsősége beragyogja a mi sokszor árnyékos életünket! Engedjük, hogy hatalmával, Lelkével átjárjon minket! Ő azért keres, azért hív találkozásra, hogy erősítsen minket és gyülekezetünket, s hogy mind az Ő tanúivá lehessünk!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(János 12,32)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Mostantól újra megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivétel a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
Pünkösd mindkét napján tartunk ünnepi istentiszteletet fél 11-kor, azonban úrvacsoraosztás csak pünkösd vasárnap lesz, az előírt higiéniai szabályok betartásával. Szeretettel hívjuk a Testvéreket!
Evangélikus úrvacsorás istentisztelet lesz pünkösd vasárnap 14 órakor Lampért Gábor, siófoki evangélikus lelkész szolgálatával.
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk, és egyelőre az akarattyai Imaházban sem lesz istentisztelet. Kérjük szépen az akarattyai testvéreket a kenesei templomhoz való eljutás megszervezésére.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• A mai napon Istennek adunk hálát Vér László és Kiss Irén testvéreink házasságkötésének 50. évfordulóján. A Mindenható Isten áldja és őrizze meg őket továbbra is békességben, jó egészségben és szeretetben!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára