Közösség Istentől

Alkalom: 
Konfirmáltak találkozója
Dátum: 
2012. június 3. 10:30
Alapige: 
Ef 1,3-5.13
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 14,12-21
Alapige: Efézusi levél 1,3-5.13

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által … Őbenne pedig titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel”

Egy hete még pünkösdöt ünnepeltük, az első gyülekezet létrejöttét, az egyház „születésnapját”, s bizonyára sok igehirdetés hangzott akkor is arról, hogy mi is valójában az egyház. A mai találkozó alkalom arra, hogy még közelebb jöjjön hozzánk ez a kérdés és a rá kapott igei válasz.

Mi az egyház? A világból, mely azt körbeveszi, melynek valóságában él, sokféle válasz érkezik erre. Látják az egyházat az egész világot valamilyen módon áthálózó szervezetnek, vagy éppen intézményben testet öltött történelmi múltnak, hagyománynak. Tartják az Istenről szóló tanítás hordozójának, tudós hivatalnak, de bizonyos etikai normák megszólaltatójának is.

Mindez részben igaz is. De a mai ige rámutat, hogy az Isten egyháza ezen a földön mindenekelőtt: közösség!

Közösség egyrészt egymással. A velünk közös hitben élő emberekkel. Szédítő belegondolni, hogy – ahogyan Pál apostol és a Heidelbergi Káténk is fogalmaz – Isten a világ kezdetétől fogva annak végéig gyűjti egybe benne az övéit. Hogy Ábellel, Mózessel, Ábrahámmal, a prófétákkal, az apostolokkal, Lutherrel és Kálvinnal, saját hitvalló őseinkkel mind egy közösségbe tartozunk, ahogyan majdani leszármazottainkkal is.

Ebben a közösségben együtt vagyunk holtakkal, akiktől már elbúcsúztunk, de akiket „az élők Istenénél” az örök életre megőrizve vannak. Élőkkel, szerte a világban, akik – ahogy ma mi is – templomokban ünneplik a vasárnapot. Eljövendőkkel, akik még meg sem születtek, de Isten már kiválasztotta őket a maga számára.

Egy közösségben vagyunk azokkal, akiket ismerünk személyesen, talán még gyerekkori közös hittanórákról, vagy a mai gyülekezeti mindennapokból. De olyan egyháztagokkal is, akikről csak hallunk, olvasunk, mint például az eddig ismeretlen presbiterrel, aki egy kereskedelmi tévéadó sztárcsináló műsorának a megnyerésében is hite megvallásának alkalmát ismeri fel és éli meg. S egy közösségben vagyunk számunkra teljesen ismeretlenekkel is.

Hogyan lehetséges ez? Emberileg nézve lehetetlen egy ilyen közösség!

Ám mégis lehetséges, mert mi nemcsak egymással, hanem mindenekelőtt az élő Istennel vagyunk közösségben! Azzal az Istennel, aki nemcsak a világot, az embert, de magát a kapcsolatot, a közösséget teremtette!

Ma Szentháromság vasárnapja van, s ilyenkor sok igehirdetés próbálja megfogalmazni, körbejárni Isten egységének és hármasságának titkát. Van, aki képekkel igyekszik szemléltetni ezt: az Atya olyan, mint a Nap, amelynek léte és energiája életünk feltétele, a Fiú olyan, mint a napsugár, amiben ez az éltető erő hozzánk, földi emberekhez megérkezik, mert Isten Jézusban lett emberré és jött el közénk. S a Szentlélek olyan, mint ennek a napnak és sugarának minket átjáró melege, beragyogó fénye.

Én azt hiszem, ha Isten lényének titkát kikutatni, emberi módon megmagyarázni nem is tudjuk, annyit mindenképpen megérthetünk: Isten lényében belül már eleve ott van a kapcsolat, a közösség, a szeretet…

Azért lehet valóságos és élő közösség az egyház, mert a mi Istenünk Ővele való közösségre hívott el minket, és így ajándékozott bennünket egymásnak.

A Szentháromság titkát én ezért most inkább a kapcsolatra nézve fogalmaznám meg: az Úr az Isten felettünk, mellettünk és bennünk.

Az Atya az Úr felettünk, Ő a mi teremtőnk, életre hívónk, aki örök szeretetével akart és megalkotott minket, s ezért létezhetünk egyáltalán. Ő az, aki minden nap újra és újra dönt mellettünk és gondot visel rólunk, aki nemcsak felettünk magaslik, de tart is minket, aki gondviselő szeretetével körbevesz, ahogyan a 139. zsoltár gyönyörűen leírja.

A Fiú az Isten mellettünk, akiben a Teremtő nem hagyott magunkra, hanem eljött utánunk a földre, az életünkbe. Még a halál mélységébe is! Isten nekünk nemcsak életet adott, „kilökve” egy útra, hogy majd messziről nézze, hogyan boldogulunk, s vajon hazatalálunk-e. Őnéki nem csupán teremtményei vagyunk, hanem Krisztusban gyermekei. Őbenne emberré lett, hogy – ha mi elhagytuk is őt – minket megmentő, hazavezető Édesatyánkká lehessen.

A Szentlélek pedig az Isten bennünk, aki belülről formál és tölt meg önmagával minket. Ő tesz képessé életünk jó-rossz kapcsolataiban, történéseiben is elvehetetlen örömre, bizalomra, szeretetre. Igazi kapcsolatra egymással és Ővele.

Isten nem érdemeinkért szeret minket, hiszen szeretett, még mielőtt megszülettünk. S azóta is, bűnös emberekként nem tudunk méltók lenni erre a szeretetre, még ha jó igyekezet van is bennünk.

Amit vár tőlünk az az, hogy engedjük magunkat általa betöltve formálni, alakítani. Hogy tudjuk és akarjuk Őt viszontszeretni.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

14 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(János 12,32)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Mostantól újra megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivétel a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
Pünkösd mindkét napján tartunk ünnepi istentiszteletet fél 11-kor, azonban úrvacsoraosztás csak pünkösd vasárnap lesz, az előírt higiéniai szabályok betartásával. Szeretettel hívjuk a Testvéreket!
Evangélikus úrvacsorás istentisztelet lesz pünkösd vasárnap 14 órakor Lampért Gábor, siófoki evangélikus lelkész szolgálatával.
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk, és egyelőre az akarattyai Imaházban sem lesz istentisztelet. Kérjük szépen az akarattyai testvéreket a kenesei templomhoz való eljutás megszervezésére.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• A mai napon Istennek adunk hálát Vér László és Kiss Irén testvéreink házasságkötésének 50. évfordulóján. A Mindenható Isten áldja és őrizze meg őket továbbra is békességben, jó egészségben és szeretetben!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára