Kiválasztottság - ajándék

Alkalom: 
Hetvened vasárnap
Dátum: 
2012. február 5. 10:30
Alapige: 
Mt 20,14; Rm 11,17-18
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 20,1-14
Alapige: Máté evangéliuma 20,14; Római levél 11,17-18

„Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.”
„Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.”

Amikor kamasz koromban először olvastam a szőlőmunkások példázatát a gazdát számon kérő munkással együtt én is felháborodtam. A kamaszokra egyébként is jellemző, könnyen lázadó igazságérzettel azt gondoltam, ez valóban igazságtalan! Hogy lehet ugyanaz a bére annak, aki már reggeltől keményen dolgozik, s annak is, aki csak egyetlen órát munkálkodott?

Igazából nem csak kamaszkorában gondolkodik így az ember, hanem egész földi életében. Ha az iskolában jól felelünk, azért a jó jegy az igazságos. Ha a munkahelyen jól dolgozunk, azért méltányos fizetés jár. Ha a családban vagy közösségi életünk bármely terén terheket vállalunk, felelősséget hordozunk és áldozatokat hozunk, azért méltán várunk elismerést, dicséretet és megbecsülést.

Ki mit teljesít, ki mit érdemel – bizony így mérjük magunkat és egymást is. Ez a gondolkodás csattan fel a példázat végén és ez szólal meg a római levél szemléletes képében is. Ha én vagyok az olajfa élő ága, akkor én hozom a termést, én hajtom a lombot: én hordozom az értéket!

Csakhogy ezzel a szemlélettel sem a példázatot, sem az olajfa képét nem fogjuk megérteni. Mert itt Jézus is és Pál is nem csupán a földi létről, hanem az egész életről beszél: az Istennel való kapcsolatunkról!

Közelebb jutunk az ige üzenetéhez, ha feltesszük a kérdést: Kinek van itt igazából kire szüksége?!

Vajon ha a piacra érkező gazda nem dönt egyik vagy másik munkás mellett, nem éppen őt választja ki, hanem valaki mást, akkor mi van?! Ha a gazda éppenséggel úgy dönt, hogy eladja a szőlőt, nem bajlódik vele, megél az árából szépen, nos akkor mi van? Kérhetné-e számon akkor bárki is a bért?

Halljuk a választ a példázatban, ahogy szinte visszhangzik az elnéptelenedő esti piac csendjében, a még mindig ott álldogáló emberek már szinte reménytelen, megfásult de őszinte hangján: „Senki sem fogadott meg bennünket.” Senki nem választ ki, nem fogad be, nem akar, senkinek nem kellünk…

S vajon – a másik képet is tekintve – ha az ág nem lenne beoltva a fába, ugyan teremhetne-e, lenne-e benne élet egyáltalán? Dicsekedhetne-e gyümölcseivel a többi ággal szemben?

Lám, kiderül mi is az igazi jutalma a szőlőben munkálkodó embernek, a termő olajágnak. Nem elsősorban a fizetség és a dicséret.

Hanem mindenekelőtt az, hogy valaki kiválasztotta, megfogta és beoltotta az életet hordozó fába, az életet adó gyökerekbe. Hogy valaki kiválasztotta, megszólította, magához fogadta, hogy rábízza a sajátját, hogy értelmet adjon a napjának, az életének, hogy gondoskodhasson róla!

De nem is jutalom, inkább ajándék ez, hiszen ekkor még nincs semmi érdem, elvégzett munka, megtermett gyümölcs.

Isten kiválasztó kegyelméről szól az ige, a befogadottság gazdagságáról. Arról, hogy halott életünknek éltető erőt ad, táplál, növekedésre segít. Minket erősít, újít, még ha időnként próbákkal is metszegeti életünket. Valójában a gyökér ajándékozza a gyümölcsöt az ágnak!

Arról, hogy Isten nem hagyott minket értelmetlenül és reménytelenül tengődni a világ piacán, hanem hozzá tartozhatunk, értékesek lehetünk, gondoskodik rólunk. Mert kiválasztott, megszólított és elhívott minket.

Mi emberi gondolkodás szerint szeretjük Istennek is felemlegetni, nem is mindig kimondva, de gondolva, érezve, hogy mit érdemlünk. Elsóhajtjuk vagy számon kérőn keseregjük, hogy mit érdemelnénk hitért, hűségért, szolgálatért, jó ember voltunkért, tetteinkért.

Az olvasott bibliai képek szereplőihez hasonlóan méregetjük magunkat a többi szőlőmunkáshoz, a többi ághoz.

Több évtizedes egyháztagsággal vagy családunk több évszázados református múltjával várunk magunknak az „újak”-nál nagyobb megbecsülést, elismerést, jutalmat. Vagy frissen beoltott ágként ítélgetjük a „begyöpösödött” régieket, s hiszünk magunkban gyümölcsözőbb frissességet, nagyobb erőt…

Csakhogy ez a gondolkodás végül vetélkedéshez, szeretetlenséghez vezet egymás között, és csalódottsághoz, megkeseredettséghez Isten felé. Azért tehát – míg valóban szép és értékes dolog a gyümölcs és a hűséges fáradozás – nem szabad elfelejtenünk soha, hogy mindennek alapja és forrása a befogadó gazda, a beoltó kéz!

Erről szól a római levél másik bizonyságtétele:

„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Rm 5,6-8)

Íme, itt a válasz arra, hogy mi magunktól mit érdemelnénk, s hogy mégis valójában mit kapunk! Ez a mi hitünk lényege: Isten előtt méltatlannak és mégis mindhalálig szeretettnek tudhatjuk magunkat.

S ez segíthet abban is, hogy az egymást méricskélő, megítélő szeretetlenség vagy az Istenben csalódott keserűség helyett valóban miénk lehessen az igazi jutalom feletti öröm! A hálás öröm, amiben egymással és önmagunkkal is békességünk és jövőnk felőli reménységünk lehet.

Mert a gyümölcs nem elsősorban és csupáncsak „teljesítmény”, hanem biztatás és bizonyosság: valóban élünk és van értelme élnünk!

Mert a dénár nem a szigorúan felmért teljesítmény fejében fizetett bér, hanem a gazdához való tartozásunk pecsétje! Pecsét Istennek arról a döntéséről, hogy „kiválasztottalak, nem vetlek meg” (Ézs 41,9), nem váglak le, nem bocsátlak el!

Ezért van csak egyféle bér: ez a dénár. Mert csak egyféleképpen lehet Istenhez tartozni: kegyelemből, hit által, Krisztusért!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára