Kenyér és haza

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2012. augusztus 19. 10:30
Alapige: 
Jn 6,35.48-51

 Olvasmány: 5 Mózes 8,1-10
Alapige: János 6,35.48-51

Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

A mai alkalom hálaadó ünnep. Magyar keresztyénekként egyszerre adunk hálát Istennek hazáért és kenyérért. Azért, hogy nemzetként otthonunk, helyünk lehet ezen a földön, van országunk, államiságunk. S azért is, hogy e földi kereteken belül lehet életünk, Isten gondviselő kegyelmét tapasztalhatjuk.

Nem valami rózsaszín ködbe vesző, a tökéletes illúzióját kivetítő ábrándozás ez. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy hazánkban ma is vannak politikai feszültségek, társadalmi igazságtalanságok, emberi gonoszság és gyarlóság. Vannak anyagi nehézségek, mindennapi gondok, régóta tartó aszály.

Ezeknek ellenére a mai ünnepen mégis lehet meglátni a nincseken, hiányokon túl a gazdagságot, a megajándékozottságot, a próbák között a megtartatás csodáját, s mindezekben a minket szerető, hozzánk minden hűtlenségünk ellenére hűséges Istent!

Hálanyitotta szívvel érthetjük meg az ige mai üzenetét is: Isten nekünk adta a Földet, lakóhelyül, táplálékul, de a teremtettség nem lehet a miénk a Teremtő Mennyei Atya nélkül! Ádám és Éva otthonául kapta az Édenkertet, annak oltalmazó biztonságát, életre tápláló finom gyümölcseit. De benne az Istennel való bensőséges, személyes kapcsolatot is!

A bűneset története az erre az ajándékra kimondott emberi „Nem!”-ről szól. Isten nélkül otthon lenni és jóllakni, tőle független, saját útra lépni s ami kell, megszerezni – ez a tiltott gyümölcsöt letépő emberi akarat. Az őstörténetek Bibliánk első lapjain gyönyörű képekben mondják el, hogy milyen rettenetes következményei vannak ennek a döntésnek.

A Föld halálos veszélyekkel teli hellyé vált, az élet verítékes küzdelem. Az ember gonosszá lett, és az emberi gonoszság elhatalmasodott a földön. Lehetne erre a méltó válasz és ítélet egy mindent elpusztító, tiszta lapot nyitó özönvíz, de irgalmas Istenünk kegyelme még mindig tart.

Újra és újra megszólítja az embert, ahogy a mai ószövetségi történetben Mózesékat is: lesz ország és lesz kenyér, de nem nélkülem! Igen, „fegyelmez” az Úr, de úgy, mint apa a fiát, egyszerre kijózanítva és nevelve, de gondoskodó szeretettel is. Isten népének különösen is meg kell értenie: a föld, az ország, a kenyér mind Isten ajándéka, nem zsákmány, Őtőle függetlenül nem birtokolható!

Persze mondjuk, mondja az ember azóta is, hogy Enyém az ország! és Én etetem magam!, s látjuk is, hogy mire vezetett mindez. Földünket háborúk dúlják, a közelkeleten is épp egy újabb fenyeget. A népek országhatárokon és úrságon veszekednek, gyilkolják egymást, és a felelőtlen környezetszennyezéssel, a természet kizsákmányolásával gyilkolják a földet is.

Szomorú ezt végiggondolni, de az ige ennél is közelebb jön hozzánk, és igazából most minket kérdez. Kérdez a saját hazánkról, a falunkról-városunkról, környezetünkről és a közösségeinkről: Hogyan élünk benne és vele?

Hálával, ajándékként megélve mindazt, amit benne kapunk? Vagy inkább zúgolódva, panaszokkal telve, a nincset látva, s ami van, azt természetesnek véve, mint ami „jár”? Hogyan élünk benne és vele? Felelősen, tudva, hogy ránk bízatott, s egyszer majd el kell számolnunk ezzel is, mert nem örök, nem állandó, csak földi sátorház? Vagy kisajátítón birtokolva, s múló valóságába beleragadva, belevakulva?

Az otthon és a kenyér vágya Istentől kapott teremtettségünk sajátja. Ő alkotott meg minket olyannak, hogy vágyjunk az otthon, a biztonság, a közösség után. Hogy éhezzünk és szomjazzunk, hogy testünk újra és újra kiáltson a kenyér után. S éppen ezért, ez a vágyunk Isten nélkül sosem telik be, sosem lesz „elég”, sosem lesz az „igazi”.

Nem lehet. Minket magának teremtett, a Vele való közösségre, a Nála otthontalálásra, a Vele való betelésre. Örök hiányunk az istenhiány!

Földi hazáink minden tökéletlensége, mindig megújuló éhségünk is mind erre mutatnak rá, erre akar Isten minket ránevelni, ráébreszteni. Mert Ő igazán szeretne nekünk otthont és kenyeret adni, minket befogadni, betölteni: ez az örök élet!

Bizony, ez a mennyország ígérete, nem a butítón elterjedt kép a Szentpéterrel való felhőkön sétálgatásról. Istennél otthonra lelni, Vele egésszé, teljessé, hiánytalanná lenni, ez az üdvösség. Ezért jött el a Krisztus, és benne Istennek a mi hiányainkat, otthontalanságunkat gyógyító, az Atyához hazaváró szeretete.

Ezt próbálja megértetni Jézus a földi kenyérre éhező sokasággal is. Az akkoriakkal és most mivelünk. Így szól: Én vagyok az élet kenyere. Ember! Neked Istenre van szükséged! Nem elsősorban valamire, valamikre, hanem Valakire.

Persze küzdhetsz, igyekezhetsz, jószándékkal is akár s szorgalmasan, szerethetsz és kötődhetsz, de Őnélküle mindig elveszett leszel és éhezni fogsz.

A Jézus Krisztusban való hit, az Ő befogadása az igazi OTTHON, az ELÉG. Ezt valljuk meg és fogadjuk el, mikor most is majd az úrvacsorával élünk, hogy Őrá van szükségünk, Ő fogadhat be, adhat erőt, gyógyulást, tisztulást.

Hogy már itt, ezen a földön, ebben a töredékes, beteg valóságban, e gondokkal teli kis hazában is lehessünk mégis a helyünkön, közösségre találva, kevésen is élve-elégedve…

 

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára