Kenyér és haza

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2012. augusztus 19. 10:30
Alapige: 
Jn 6,35.48-51

 Olvasmány: 5 Mózes 8,1-10
Alapige: János 6,35.48-51

Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

A mai alkalom hálaadó ünnep. Magyar keresztyénekként egyszerre adunk hálát Istennek hazáért és kenyérért. Azért, hogy nemzetként otthonunk, helyünk lehet ezen a földön, van országunk, államiságunk. S azért is, hogy e földi kereteken belül lehet életünk, Isten gondviselő kegyelmét tapasztalhatjuk.

Nem valami rózsaszín ködbe vesző, a tökéletes illúzióját kivetítő ábrándozás ez. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy hazánkban ma is vannak politikai feszültségek, társadalmi igazságtalanságok, emberi gonoszság és gyarlóság. Vannak anyagi nehézségek, mindennapi gondok, régóta tartó aszály.

Ezeknek ellenére a mai ünnepen mégis lehet meglátni a nincseken, hiányokon túl a gazdagságot, a megajándékozottságot, a próbák között a megtartatás csodáját, s mindezekben a minket szerető, hozzánk minden hűtlenségünk ellenére hűséges Istent!

Hálanyitotta szívvel érthetjük meg az ige mai üzenetét is: Isten nekünk adta a Földet, lakóhelyül, táplálékul, de a teremtettség nem lehet a miénk a Teremtő Mennyei Atya nélkül! Ádám és Éva otthonául kapta az Édenkertet, annak oltalmazó biztonságát, életre tápláló finom gyümölcseit. De benne az Istennel való bensőséges, személyes kapcsolatot is!

A bűneset története az erre az ajándékra kimondott emberi „Nem!”-ről szól. Isten nélkül otthon lenni és jóllakni, tőle független, saját útra lépni s ami kell, megszerezni – ez a tiltott gyümölcsöt letépő emberi akarat. Az őstörténetek Bibliánk első lapjain gyönyörű képekben mondják el, hogy milyen rettenetes következményei vannak ennek a döntésnek.

A Föld halálos veszélyekkel teli hellyé vált, az élet verítékes küzdelem. Az ember gonosszá lett, és az emberi gonoszság elhatalmasodott a földön. Lehetne erre a méltó válasz és ítélet egy mindent elpusztító, tiszta lapot nyitó özönvíz, de irgalmas Istenünk kegyelme még mindig tart.

Újra és újra megszólítja az embert, ahogy a mai ószövetségi történetben Mózesékat is: lesz ország és lesz kenyér, de nem nélkülem! Igen, „fegyelmez” az Úr, de úgy, mint apa a fiát, egyszerre kijózanítva és nevelve, de gondoskodó szeretettel is. Isten népének különösen is meg kell értenie: a föld, az ország, a kenyér mind Isten ajándéka, nem zsákmány, Őtőle függetlenül nem birtokolható!

Persze mondjuk, mondja az ember azóta is, hogy Enyém az ország! és Én etetem magam!, s látjuk is, hogy mire vezetett mindez. Földünket háborúk dúlják, a közelkeleten is épp egy újabb fenyeget. A népek országhatárokon és úrságon veszekednek, gyilkolják egymást, és a felelőtlen környezetszennyezéssel, a természet kizsákmányolásával gyilkolják a földet is.

Szomorú ezt végiggondolni, de az ige ennél is közelebb jön hozzánk, és igazából most minket kérdez. Kérdez a saját hazánkról, a falunkról-városunkról, környezetünkről és a közösségeinkről: Hogyan élünk benne és vele?

Hálával, ajándékként megélve mindazt, amit benne kapunk? Vagy inkább zúgolódva, panaszokkal telve, a nincset látva, s ami van, azt természetesnek véve, mint ami „jár”? Hogyan élünk benne és vele? Felelősen, tudva, hogy ránk bízatott, s egyszer majd el kell számolnunk ezzel is, mert nem örök, nem állandó, csak földi sátorház? Vagy kisajátítón birtokolva, s múló valóságába beleragadva, belevakulva?

Az otthon és a kenyér vágya Istentől kapott teremtettségünk sajátja. Ő alkotott meg minket olyannak, hogy vágyjunk az otthon, a biztonság, a közösség után. Hogy éhezzünk és szomjazzunk, hogy testünk újra és újra kiáltson a kenyér után. S éppen ezért, ez a vágyunk Isten nélkül sosem telik be, sosem lesz „elég”, sosem lesz az „igazi”.

Nem lehet. Minket magának teremtett, a Vele való közösségre, a Nála otthontalálásra, a Vele való betelésre. Örök hiányunk az istenhiány!

Földi hazáink minden tökéletlensége, mindig megújuló éhségünk is mind erre mutatnak rá, erre akar Isten minket ránevelni, ráébreszteni. Mert Ő igazán szeretne nekünk otthont és kenyeret adni, minket befogadni, betölteni: ez az örök élet!

Bizony, ez a mennyország ígérete, nem a butítón elterjedt kép a Szentpéterrel való felhőkön sétálgatásról. Istennél otthonra lelni, Vele egésszé, teljessé, hiánytalanná lenni, ez az üdvösség. Ezért jött el a Krisztus, és benne Istennek a mi hiányainkat, otthontalanságunkat gyógyító, az Atyához hazaváró szeretete.

Ezt próbálja megértetni Jézus a földi kenyérre éhező sokasággal is. Az akkoriakkal és most mivelünk. Így szól: Én vagyok az élet kenyere. Ember! Neked Istenre van szükséged! Nem elsősorban valamire, valamikre, hanem Valakire.

Persze küzdhetsz, igyekezhetsz, jószándékkal is akár s szorgalmasan, szerethetsz és kötődhetsz, de Őnélküle mindig elveszett leszel és éhezni fogsz.

A Jézus Krisztusban való hit, az Ő befogadása az igazi OTTHON, az ELÉG. Ezt valljuk meg és fogadjuk el, mikor most is majd az úrvacsorával élünk, hogy Őrá van szükségünk, Ő fogadhat be, adhat erőt, gyógyulást, tisztulást.

Hogy már itt, ezen a földön, ebben a töredékes, beteg valóságban, e gondokkal teli kis hazában is lehessünk mégis a helyünkön, közösségre találva, kevésen is élve-elégedve…

 

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."

(Efézusi levél 2,8)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Május 16-án elhunyt Barnóczki Sándor József testvérünk életének 66. évében. Temetése július 1-jén, szerdán 14 órakor volt katonai tiszteletadás keretében, református szertartás szerint. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• A református temető kitisztítása, rendezése, körbekerítése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 900.000 forint. Az elmúlt héten elkészült a kitisztított rész gyomirtózása, valamint az első kerítésszakasz a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdettünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi felajánlást!
Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a temető kitisztításában, a szemétszedésben, gyomirtózásban, kerítéskészítésben vagy bármi másban segítettek! Kiemelten is köszönet illeti azt a presbiterünket családjával együtt, aki a munkálatok megszervezésében, előkészítésében, lebonyolításában oroszlánrészt vállalt. Július 11-én, szombaton közös ebédre hívtuk meg a munkákban részt vevőket, segítőket. Hálás köszönet mindazoknak, akik a vendéglátáshoz bármi módon hozzájárultak!
• A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára