Isten élő templomai

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap
Dátum: 
2012. november 11. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 2,48-49

Olvasmány: Lukács evangéliuma 7,36-50
Alapige: Lukács evangéliuma 2,48-49

Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"

Az Írás bizonyságtétele szerint már a gyermek Jézus úgy jelentette ki magát, mint akinek köztünk lévő földi léte: templomlét. Azt mondta, hogy nekem az én Atyám házában kell lennem. Ez a ház nem a jeruzsálemi templom volt, hanem az ő testi, fizikai léte. Ez a gondolat Pál apostolnál öltött számunkra kissé megfoghatóbb alakot, amikor arról tanított, hogy Jézus Krisztus a második Ádám, aki a mennyből való. Prototípusnak nevezi őt, akinek hasonlóságára mindnyájan újjá teremtettünk.

Arról is hallottatok, hogy a testünk a Szentlélek temploma, ezért semmi nem közömbös a számunkra, hogy abban miképpen élünk. Az élő Isten lakóhelye vagyunk, hasonlóan ahhoz, ahogy a Názáreti Jézus is a mennyei Atya temploma volt e földön. Ezért mondta az Őt gyűlölőknek, hogy „rontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt megépítem azt,” mert templom volt az Ő egész élete.

Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is. A keresztyénség nem templomba járást jelent, hanem templomként járást; nem csak templomban-lételt, hanem templom-létet. A templom-lét nem csak magamra, hanem a másik emberre is érvényes, annyira, hogy ezen még a bűnös-lét sem változtathat. Jézus meglátta a templomot abban a bűnös asszonyban, aki a Simon farizeus házában a könnyeivel mosta az Úr lábát és hajával törölte meg. Mások csak egy szajhát láttak, de Jézus látta az ő újjáteremetett szívét, az Atya templomát szemlélte benne, gyönyörködött annak a bűnbánó asszonynak a templomvoltában.

A bűnös asszony története a Mindenható Úr missziós parancsa. Ébresszen föl végre ez az Ige, hogy nem csak te, hanem a másik ember is Krisztus háza és a mennyei Atya hajléka. Az öreg, a gyermek, a fiatal, a beteg, az éhező afrikai és a jólétben eltunyult nyugati, a megvetett és visszataszító, a kívánatos és vonzó, a bomba nő, a csábító, sármos férfi, a felebarátod férje és a te testvéred felesége. A férjed vagy a feleséged a Krisztus háza, akinek te Isten színe előtt örök hűséget fogadtál. Krisztus háza a testvér, a rokon, az anyós, a meny, a vő. Ágoston ennél is tovább megy. „Isten a felebarátban adta önmagát” – mondja ő. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak egyedeinkben külön-külön, hanem sokkal inkább együtt és egymásra utalva vagyunk az élő Isten háza.

„Meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Csak a negyvenhat éven át felépített kőházért aggódott volna Jézus? Nem, a legkevésbé azért, hanem temiattad, énmiattam és a barátod háza miatt. Minden emberből való ház miatt. Ő nem nyugodott bele egyetlen egy ház romlásába sem. Pedig száma nincs gyalázók gyalázásai hullottak Krisztusra, nem csak én miattam, hanem még én általam is. Az én és a te házadnak ezt a gyalázkodó romlását vette magára, hogy fölépítse a te új házadat, és az én új házamat, azt a dicsőségest, a romolhatatlant, az erőnek házát, a szellemi hajlékot.

Ha Jézus nem adta fel, amikor meglátta a bűnös nő romlását, sőt az én romlásomat, akkor én sem nyugodhatok bele embertársam, a barátom, a testvérem, a gyermekem, a férjem, a feleségem, a népem, az egyházam, a gyülekezetem romlásába!

Istennek a mennyei Atyánknak egyetlen üdvössége van. Hasonlóképpen egyetlen ház van; Krisztus és az Ő féltékenyen emésztő szerelme! Ő senki iránt nem közömbös. Ugyan azzal az emésztő szerelemmel jön hozzám, amilyen emésztő tűzzel megy hozzád és ahhoz a társunkhoz is, akit mi elfelejtünk, leírunk, kiközösítünk, megvetünk, átnevezünk mindenfélének, csak éppen ne találkozzunk vele. Ő tehát nem változik!

Nézzük meg jól magunknak Simon farizeust! Basáskodó, önigazult, nagyképű, érzéktelen, és tele van elvekkel és előítéletekkel. Miért? Talán azért mert ő egy igazi izraelita? Határozottan nem! Ellenkezőleg, azért mert nem eléggé az! Simon fanatikusan buzgó és bátor, de nem fanatikusan alázatos, érzékeny, szeretetteljes, empatikus vagy megbocsátó – mint amilyen a mellette ülő Krisztus. Vallását, tradícióját, hitét önjobbító programnak tartja, és azt a Jézust próbálja felülmúlni, aki ostorral űzte ki a kufárokat a templomból, nem pedig azt, aki így szólt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Ő mindazt, amit tesz tanácsnak, okosságnak, bölcsességnek, jónak és helyesnek tartja. Mégis, amit mi túlzott fanatizmusnak érzékelünk, valójában nem más, mint Jézus és az ő evangéliuma melletti teljes elköteleződés hiánya, azaz a tanítványság totális kudarca. Ezért lássuk meg, hogy milyen szégyenné lesz Krisztus Jézus jelenlétében ennek a törvénykövető embernek a szentsége és igazsága! Az ember Fia Jézus azért jött, hogy lerombolja az önigazságunkba vetett bizalmunk erődítményeit, hogy azok, akik azt hiszik magukról, hogy bölcsek és látnak, vakok legyenek és ostobáknak bizonyuljanak, megszégyenüljenek és bűnbánatra jussanak. Az első keresztyén egyház nem kaphatott volna erőre az öldökléstől lihegő, de bűnbocsánatot nyert Saulus nélkül. Saulusból nem vált volna Pál apostol a megbocsátó és érte imádkozó Ananiás, vagy érte könyörgő, majd az őt befogadó damaszkuszi gyülekezet nélkül. Ananiás neve ismeretlen lenne nekünk Pál neve nélkül. Pál üdvössége tehát Ananiás, és Ananiás üdvössége pedig Pál. Vajon olvasnánk-e ma Pál apostol leveleit, ha akkor Ananiás ellenáll Jézus Krisztusnak és a damaszkuszi keresztyének elkergetik őt? De Istennek hála a damaszkuszi gyülekezet Isten igaz egyháza volt, a bűnösök kórháza és nem a szentek múzeuma. Vajon könnyű volt-e Ananiásnak nem ellenállni Jézusnak, hanem szembenézni a gyilkosával? Nem! Ereje feletti volt. De ő nem adta fel. Jézus beszédének engedelmeskedett, aki azt mondta neki, hogy imádkozzon az üldözője szabadításáért!

Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez. Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet? Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is. De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz. Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk. Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked a rejtett mannából, hogy légy erős szívű, mint aki látod a láthatatlant és enned ad az élet fájáról, hogy legyen táplálékod!

A szeretet tűrésének ebben az erőfeszítésében születtetik, éltetődik és vitetik győzelemre az egyház. Krisztus mindaddig munkálkodik, míg az utolsó ellensége is a lába zsámolya nem lesz és az „elvégeztetett” dicső himnusza az Atya Isten trónját körül nem öleli, hogy az örökkévalóságot az üdvözülők hangja töltse be. Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára