Imádság és szabadulás

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap
Dátum: 
2012. szeptember 23. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
ApCsel 12,11-12
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 12, 1-11
Alapige: Apostolok Cselekedetei 12, 11-12

„…Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt." Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak.”

Miután Pál apostol hosszan elemzi a bűneset következményeit, s összehasonlítja az emberi gonoszságot Isten kegyelmével, gondolatait ezzel a mondattal foglalja össze: „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Rm 5,20)

Istennek ezt a „még bőségesebb”, tehát nagyobb arányú irgalmát ez a mai történet is szépen megmutatja. Hiszen minél inkább el akarják taposni a fiatal keresztyén gyülekezetet, Isten annál nagyobb hatalommal lép fel a védelme érdekében!

Történetünk eseményei Jeruzsálemben, az első gyülekezet növekedési fázisában játszódnak. Nehéz időket éltek éppen, hiszen Heródes „kegyetlenkedni kezdett” a gyülekezet egyes tagjaival, kivégeztette Jakabot, s amikor látta, hogy mindez tetszik a népnek, Pétert is elfogatta. A gyülekezet megtörését és elpusztítását nyilván a vezetőjének kiiktatásával akarta felgyorsítani.

„E világon nyomorúságotok lesz.” Jézus figyelmeztető szavaira jól emlékeztek egykori tanítványai. Az üldöztetésre, a fizikai bántalmazásra, a kegyetlenkedés fájdalmaira azonban nem lehet előre felkészülni. Heródes pedig nem válogatott eszközökben, hogy a gyülekezetet végleg megtörje: fegyver, börtön, kivégzés.

Vajon érvényesek-e ránk is Jézus szavai? Mit jelent a mai hívők, a mai keresztyénség szempontjából, hogy „e világon nyomorúságotok lesz”? Kegyetlenkednek velünk? Üldöznek minket?

Híradókban látható, hogy mostanában micsoda indulatokat vált ki a muzulmán közösségekben a hírhedté vált amerikai film, mely hitük alapját, Mohamed prófétát gúny tárgyává tette. Már emberéletet is követeltek a dühödt megmozdulások, mely mögött nyilván nem kevés Amerika-ellenesség is van, de elsődleges kiváltója mégis a vallásuk megsértése.

Minket Magyarországon senki nem üldöz fegyverrel a hitünkért. Nekem inkább az az érzésem, hogy mi önmagunkat üldözzük, amikor nem veszünk tudomást a körülöttünk zajló szellemi harcról. Amiben ellen kellene állni, védeni kellene lelki értékeinket, hitünket, közösségeinket, mert ezekben megtartó erő van! Ehelyett mi előre feladjuk a küzdelmet.

„E világon nyomorúságotok lesz”. – Jézus szavainak igazságát talán jobban érezzük, amikor a baj közel jön hozzánk. Érezzük a testi-fizikai meggyengülésünkben, betegségeinkben, egy-egy gyászunk fájdalmában.
A legfőbb kérdés minden ilyen helyzetben: Vajon hogyan fordulhatnak jobb irányba a dolgok? Mit tehetünk ezért?

Történetünk egyértelmű üzenete, hogy még a reménytelen helyzetekben is lehet és érdemes imádkozni!

Az események előterében látjuk Pétert a börtönben, katonák között, bilincsben. Ha van reménytelen helyzet, hát ez az! A háttérben viszont látjuk a gyülekezetet, ahogy imádkozik! Valójában két hatalom ütközik itt egymással: Heródes katonái, fegyver és börtön sötétje, illetve Isten szabadító ereje. A gyülekezet pedig ez utóbbi beavatkozását kéri! Nem lázadnak, nem mennek utcára, egyszerűen imádkoznak.

Az imádsággal mindig azt ismerjük el, hogy Isten nagyobb hatalom, mint ami éppen fenyeget.

Van-e helye és ideje az életünkben, a napi időbeosztásunkban az imádságnak? Amikor nem ledarálunk valami szöveget, hanem ténylegesen időt adunk Istennek, megszólítjuk, elmondjuk, ami bennünk van, s engedjük, hogy Ő is szóljon hozzánk. Ha nincs még helye, hát keressünk neki, mert e nélkül végtelen erőforrástól zárjuk el magunkat.

„Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének” – írja Jakab apostol. Higgyük, hogy így van, s éljünk vele!

Így fordul meg az események eddig negatív iránya a gyülekezet imádsága által, Isten akcióba lép, és végül Péter megszabadul a börtönből.

Hogyan is történik meg a szabadítás? Lehetne itt részletekre szedve boncolgatni a történteket: Kit küldött oda Isten, akinek nem volt akadály bejutni a börtönbe, hogyan támadt világosság, hogyan hullottak le a bilincsek Péter kezéről. Szerintem azonban ezeknél sokkal jobban kifejezi Isten szabadítását az, ami a vasajtóval történt: Amikor odaértek, az „magától” megnyílt előttük. Ez a szó lett számomra nagyon fontos a történetből.

Isten szabadítása e szó felől nézve úgy történt, hogy Péter ráhagyatkozott Isten vezetésére, s minden más csak úgy „magától” történik. Valahogy minden elrendeződik, a bilincsek lehullanak, a vaskapu kinyílik, egyszóval kitisztul előtte a szabadulás útja.

Ugyanez a kifejezés Jézus egyik példázatában is hangsúlyt kap. „Magától” terem a föld, a gazda pedig nem tudja, hogyan. Ez a kép arról szól, hogy nincs akadály Isten országa előtt, az növekedni fog, mégpedig az emberi akarat nélkül, vagy ellenére is, mert Isten így akarja.

A „magától” kinyíló vasajtó ebben a történetben Isten szabadító erejét mutatja. Akarhat bármit Heródes a katonáival, ha Istennek más tervei vannak, kiszabadítja a börtönből emberét.

Reményik Sándor „Kegyelem” című verse is eszembe jut erről a szóról. Amíg az ember görcsölve, erőlködve akarja célját elérni, mintha falakról pattanna vissza, semmi nem sikerül neki. De aztán „magától” jön a zápor, nyílik a virág, és friss gyümölcs terem. „Ez a magától, ez a kegyelem” – írja a költő.

Biztosan nekünk is voltak már ilyen élményeink, amikor görcsölő akarásunk minduntalan csődöt mondott. Amikor pedig elengedtük, és Istenre tudtuk bízni az ügyet, akkor valahogy „magától” kitisztult előttünk az út. Megértettünk valamit, vagy éppen rátaláltunk a megoldásra.

Mindig Isten dönti el, hogy akcióba lép-e. Ő dönt, hogy kiszabadítja Pétert, vagy sem. Ez nem a mi asztalunk, mi az Ő döntését sem imával, sem mással nem tudjuk kikényszeríteni. Mégis: Nekünk hívő emberként és keresztyén gyülekezetként ez marad a legfontosabb feladatunk, amit itt a történet hátterében is láthatunk a gyülekezet tagjaitól. Az imádság, a folyamatos kapcsolattartás Istennel.

Ezt tehetjük itt a gyülekezet közösségében, és otthoni csendességeinkben is. Tehetjük, mert bízhatunk Jézus szavaiban: „E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.” Segítsen Urunk erre a győzelemre nézni mindenféle küzdelmünk során!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára