Hűség és jutalom

Alkalom: 
Egyházi év utolsó előtti (reménység) vasárnapja
Dátum: 
2012. november 18. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jel 2,8-11
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 10,28-31
Alapige: Jelenések könyve 2,8-11

"A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Aki győz, annak nem árt a második halál."

Nincsen posta, hisz vasárnap van, mi mégis levelet kaptunk. A levelet maga a Szentlélek kézbesítette nekünk a mai igével. A Lélek, aki mindig mai módon szólaltatja meg Isten szavát, az előbb hallott címzést hogy „a szmirnai gyülekezetnek írd meg”, most így fordítja át: „a kenesei / akarattyai gyülekezetnek írd meg…” Ez a Lélek intézte úgy, hogy most itt legyünk, így lettünk mind e levél címzettjeivé.

A mostani közös feladatunk tehát az, hogy kibontsuk, és megértsük e levél tartalmát. Közösen is, gyülekezetként, de első renden a saját életünkre vonatkoztatva.

Az üzenet a feltámadott Jézustól származik. Van benne egy helyzetértékelés, valamint egy kérés, mely ahhoz kapcsolódik, majd pedig az egészet egy ígérettel koronázza meg.

A helyzet nagyon sötét és fenyegető, hiszen az áll itt, hogy szenvedésben lesz részük, bántalmazásban és gúnyolódásban. – De a sötétben mégis fény pislákol: a reménység fénye. Nyomorúságotok „tíz napig” tart, vagyis jól behatárolt ideig! Nem örökké, nem ameddig bele nem pusztultok, hanem belátható ideig.

Ezért ne félj attól, ami rád vár! Tarts ki a megpróbáltatásokban! Tarts ki mellettem, ne tagadj meg engem! Maradj hűséges hozzám! Az én fényem végül nagyobb lesz, mint a nyomorúság sötétje.

Akkoriban Szmirnában nagyon is jól értették, mit jelent a küzdelemben való kitartás. Az ókori Szmirna Kisázsiában, a mai Törökország területén feküdt, s ez a város elsősorban a színvonalas sportrendezvényeiről volt híres. Megtiszteltetés volt itt küzdőtérre lépni, versenyezni, mert ide csak a legjobbak jöhettek. Biztos, hogy a gyülekezet tagjai is a barátokkal, társakkal együtt számtalanszor láttak ilyen viadalokat, sőt az is elképzelhető, hogy talán köztük is lehettek sportolók, akik részt is vettek a küzdelemben. Tudták, milyen kitartásra, erőre van szükség a pálya végigküzdéséhez. Versenyben maradni, tisztességes küzdelemben kitartani, és nem feladni a cél előtt, hűségesnek maradni.

Ők is, és mi is tudjuk, milyen ez. Hiszen gyakran ilyen nehéz küzdelemként élünk meg egy-egy időszakot az életünkben. Nehéz a pálya, és bizony nagyon sok erőt követel tőlünk az élet különféle területein. Ott legyek teljes emberként a családban, ahol talán éppen én vagyok a többiek oszlopa, mindenki rám támaszkodik, azt várják tőlem, hogy erős maradjak, és tartsak. Ott lenni a szeretteink között hűséggel, szeretettel és odafigyeléssel, és mindig adni magunkból, adni, és tartani. És ott lenni a gyülekezetben is, kisebb-nagyobb szolgálatokat vállalva, sok odafigyeléssel; mások gondjait felvenni, mert szükség van a tetteinkre, imádságainkra, hűségünkre; és ismét csak adni magunkból, adni és tartani.

Kitartani a küzdelemben, és hűségesnek maradni. – De ki is kéri itt a mi hűségünket? Kihez kell hűnek lennünk? Hát nem emberekhez, az biztos. De nem is az egyházhoz, gyülekezethez, ahogyan emberileg megjelenik. Ha ez az egész emberektől függene, talán már rég feladtuk volna. – Itt a feltámadt Krisztus kéri a hűségünket! Az a Jézus, aki elhívott minket! Neki tartozunk elsősorban hűséggel, s a Neki engedelmes életünk gyümölcsei jelennek meg az emberek felé végzett szolgálatunkban!

Polikarposznak hívták a szmirnai gyülekezet későbbi vezetőjét. Amikor elfogták, másokkal együtt őt is a hite megtagadására kérték. Ez általában abból állt, hogy meg kellett tagadniuk Krisztust, és hűségesküt kellett tenni a császár iránt. Feljegyzések megörökítették, hogyan zajlott ez Polikarposz esetében. Prokonzul: „Légy tekintettel a korodra! Esküdj, és szabadon engedlek; átkozd meg Krisztust!” Polikarposz így felelt: „Nyolcvanhat éve szolgálok neki, és sohasem bántott meg. Hogyan káromolhatnám hát királyomat, aki üdvözített engem?” A kormányzó még sokáig próbálkozott, hiszen a gyülekezet vezetőjének eltántorítása nagy fegyvertény lett volna, többen is követhették volna. Azonban hiába erősködött, ő inkább ment a halálba, minthogy megtagadja Urát.

A mi életünk hétköznapi küzdelmeiben is, ha nem is ennyire direkt módon, de ugyancsak élet-halál kérdése a hűségünk!

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” Igen, a mondat második fele is nagyon fontos része az üzenetnek! Jézus nemcsak kér, hanem ad is valamit. Megajándékoz, mert a hűségnek jutalma van.
Az ókori sportversenyeken a jutalmazás úgy történt, hogy aki győzött, koszorút kapott. Babérból fonták, az ugyanis sokáig nem száradt el. Aztán a későbbi időkben ezt a babérkoszorút ezüstből, aranyból formázták, hogy a győzelem értékét is jelezzék.

Hogy is állunk ezzel, merünk-e foglalkozni a jutalmunk kérdésével?

Nagyon érdekes az, amikor a tanítványok azt mondják Jézusnak: mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk? Jézus nem bántja emiatt őket, és nem kér álszerénységet! Beszél a jutalomról! Úgy válaszol, hogy hűségüknek százszoros a jutalma: kaptok itt e földön testvéreket, családot, társakat, majdan pedig örök életet. A jutalom két részből áll, s már itt elkezdődik! Gondoltunk-e arra, hogy akik körülvesznek, társak, családunk, gyülekezet, ez már az Ő ajándéka? Nemcsak elvesznek tőlünk erőt, időt a szolgálatban, hanem őket ajándékként tudhatjuk magunk mellett! A jövendőben pedig Jézus ajándékainak teljessége lesz az örök élet, a vele együtt lét boldogsága, a teljes megelégedettség.

A jutalom első része a megfogható, ez a második pedig az örökkévaló, a „hervadhatatlan koszorú”.

A küzdelmeinkben benne élünk, ezért gyakran emlékeztetnünk kell magunkat a célra, a jutalomra! A küzdéseink során legtöbbször görcsben vagyunk, erőlködünk, és lefelé, a dolgunkra koncentrálunk – néha emeljük hát fel fejünket! Fogadjuk el Urunktól, amikor dicsér, amikor jutalmazni akar! Bátorítson ez, és erősítsen a hűségben!

Bár vasárnap nincs posta, mégis levelet kaptunk. Felbontottuk, együtt elolvastuk és végiggondoltuk, üzenetét értjük, emésztgetjük. – De ne feledjük: Akár postai levélben, akár e-mailben kapunk üzenetet, akár sms útján, vagy a telefon üzenetrögzítőjén; aki feladta, bizonyára választ vár! Segítsen minket a Feltámadott Krisztus, hogy a neki szóló válaszunk belül megszülessen!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára