Győztes néphez tartozunk!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap
Dátum: 
2012. augusztus 12. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 62,10-12a
Audio: 

 

Olvasmány: Ézsaiás 62,6-12
Alapige: Ézsaiás 62,10-12a

"Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! Hírül adta az Úr a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. Szent népnek nevezik őket, az Úr megváltottainak..."

Vannak olyan különleges pillanatok, amikor átélhetjük, milyen felemelő érzés egy néphez, közösséghez tartozni.

A mögöttünk hagyott két hétben sokan követték figyelemmel a londoni olimpiai játékokat. A mi sportolóink elkényeztettek bennünket, népünk létszám arányához mérten igencsak előkelő helyen vagyunk az éremtáblázatban. Gyakran megmelengették szívünket, amikor dobogóra álltak, s ilyenkor lélekben mi is ott állhattunk velük.

Felidézhetjük magunkban Gyurta Dániel, Berki Krisztián és a többiek teljesítményét. Számomra alighanem Risztov Éva győzelme marad a legemlékezetesebb, aki a 10 km-es maratoni úszásban nyert aranyérmet. Mindjárt az elején az élre állt, s a kommentátor a két órás verseny második felében arról beszélt: képtelenség, hogy Éva ezt ilyen tempóban végig bírja az élen, hiszen az üldözők a végén mindig be szokták fogni és meg szokták előzni az élen haladót. Mégis ő csapott elsőként a célba, s győzelme különösen is értékes, mivel betegségből felépülve, sok kihagyás és kudarc után lett olimpiai bajnok.

Felemelő érzés ilyenkor a győztes arcán látni a meghatottságot, a boldogságot, és legmagasabbra emelkedni a magyar zászlót miközben a Himnusz hangjai szólnak.

Ebben a próféciában egy felemelő ígéret hangzik Isten népe felé, és egészen biztos, hogy csodálatos érzés lehet egy ilyen nép, Isten választottjai közé tartozni!

Természetesen rólunk van szó! Ennek az igének az üzenetével ma minket szólít a mi Urunk. Minket akar hitünkben megerősíteni, miközben mi járjuk hétköznapjaink útjait, vívjuk küzdelmeinket, próbálunk úrrá lenni megoldandó feladatok és feszültségek fölött, vagy éppen testi-lelki pihenésünket töltjük.

Mi a felemelő az igében? Mivel bátorít minket?

Bár a felolvasott szöveg a babiloni fogság utáni, mégis úgy ábrázolja Isten népét, mintha még érkeznének haza a deportáltak. A nép egyik része otthon, a lerombolt Jeruzsálemben, a másik pedig közeledik. De nem vert seregként kullognak, hanem maga az Úr vezeti őket! S a jövőre nézve elhangzik az ígéret: Helyreáll a rend az országban, többé nem veszik el idegenek, a gabonádat, mustodat, amiért te dolgoztál meg! Jólét és békés jövő vár rájuk, s ezt nem ember, hanem Isten ígéri meg népének esküvel!

Boldog ember, aki ilyen néphez tartozhat! Boldogok vagyunk, ha átéljük Isten vezetését, és biztonságot adó jelenlétét!

Bizony, mennyire szükségünk van nekünk erre, nemcsak egyéni életünkben, hanem gyülekezetünk, közösségeink és népünk tagjaiként is! És bizony milyen kiáltó sokszor az ellentét, milyen fájdalmas a valóság ehhez képest!

Vajon tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy egyre inkább megvalósuljon Isten ígérete a mi életünkben?

Az igéből egyértelműen látszik, hogy bizony van teendője Isten népének! „Vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket! Állítsatok útjelzőket a népek között...”

Hát, azért ez nem kis munka volt, még ha képletesen, lelki értelemben vesszük is! Itt nagyon komoly nyüzsgés veszi kezdetét, és beindul a készülődés. Az otthon levőknek ki kell menniük a városból, hogy az érkezőket fogadhassák. Az utat elő kell készíteni és akadálymentesíteni kell, sőt, útjelzőket kell állítani, hirdetni, és irányt mutatni a népek között!

Vagyis Isten népe készülődik az Isten népe fogadására! Isten népe készíti az utat, hogy a nép és az őket vezető Úr megérkezhessen! Ebből a képből azt érthetjük meg, hogy Isten népének nagyon komoly dolga van, hogy megtalálhassa önmagát, és újra átélhesse Istenének vezetését!

Engedjük magunkat az Istentől vezetni! Bízzuk Rá magunkat, és maradjunk azon az úton, amelyen Ő vezet bennünket!

Ehhez a mi folyamatos készülődésünkre van szükség, pontosan úgy, ahogy az előző képen is láttuk. Ez lelki készenlétet igényel a mi részünkről, készséget szava meghallására, teljes nyitottságot és engedelmességet Urunk irányába.

Amikor az olimpiai bajnok feláll a dobogóra, és látjuk arcán a meghatottságot, az önfeledt boldogságot, tudjuk, hogy ez egy záróakkord. Ezt a pillanatot hosszú felkészülés előzte meg. Talán csak maguk a sportolók tudják, hogy a győzelemhez milyen sok és alapos edzésre volt szükség, egy-egy tornagyakorlat mozdulatainak aprólékos csiszolgatására, rengeteg időre és energiára, és közben mennyi lemondásra! Egyikük az interjúban az edzői mellett leginkább családjának és feleségének mondott köszönetet, amiért támogatták őt, és kibírták, hogy a felkészülés alatt alig-alig látták.

Igen, ez is része az útnak. A mi hitben járásunknak is. Próbatételek, kihívások és kísértések, és közben folyamatos lelki gyakorlás, készenlét, állandó kapcsolattartás Istennel.

Hisszük azonban, hogy Isten népe győztes nép! Bármi legyen is a mostani látszat, vagy az aktuális személyes helyzetünk. Isten nem elbukásra, hanem győzelemre hívott el minket! János apostol így ír erről: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? ... De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,4-5.20)

Látjuk az újszövetség történeteiben is, hogy Jézus sem vesztes csatába hívta és vezette tanítványait. Minden emberi gyengeségük és sok-sok bukdácsolásuk ellenére nem vesztek bele a habokba, nem fulladtak bele a küzdelmekbe, hanem Krisztus küldötteiként mentek az emberekhez! Készítették az utat Istennek és az Ő népének!

Kérjük Urunkat, és engedjük Neki, hogy így vezessen bennünket is!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára