Fára szegezett halál

Alkalom: 
Judica - Böjt 5. vasárnapja
Dátum: 
2012. március 25. 10:30
Alapige: 
Jn 3,14-16
Audio: 

Olvasmány: Mózes negyedik könyve 21,4-9
Alapige: János evangéliuma 3,14-16

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Talán mindannyian átéltük már annak örömteli izgalmát, mikor egy utazásra készültünk, rokonlátogatásra, szünidei kikapcsolódásra vagy csak egy kis kirándulásra. Készülődtünk, tervezgettünk, várakozással telve képzeltük el a megérkezést. S talán olyan is volt már, hogy útközben hirtelen nehézségek adódtak, váratlan akadályokba ütköztünk, nem indult a busz, lekéstük a vonatot, lerobbant az autó. Az izgalmas, reményteli utazásból idegőrlő várakozás, tanácstalan kínlódás lett. Ilyenkor bukik ki belőlünk: Bárcsak el sem indultam volna!

Az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján Izráel is nagy reményekkel, a szabadulás örömével vágott neki az útnak. Rendkívüli csodákon keresztül tapasztalhatták meg Isten hatalmát és hozzájuk való ragaszkodását, és már szemük előtt lebegett útjuk célja, az ígéret földje. Az Úr azonban – ahogy két hete már hallhattunk róla az igehirdetésben – nem északkelet felé, a legrövidebb úton indult el velük, hanem a pusztán át vezette őket. Mert a népnek magának volt szüksége a kerülőútra, Isten igazi megismerésére és az önmagukkal való szembenézésre.

Jöttek a próbák, a nehézségek: szomjúság, éhség, ellenséges népek támadásai. S ahogy olvassuk az igében, a népnek elfogyott a türelme, szószerinti fordításban: megrövidült a lelke. A lélek, amely képes az istenhitre, az istenlátásra – rövidlátóvá lett.

Az oltalmazva vezető tűz- és felhőoszlop, a tápláló manna és fürjek, a sziklából csodásan felfakadó forrásvíz, a túlerőben lévő ellenség megsemmisülése helyett nem láttak mást, csak a szükséget, a veszélyt, a kerülőút kínlódásait. A puszta valóságát látták az Isten valósága nélkül.

A Szentírásban az út képe gyakran felbukkan. Valamelyest mindig az igazi nagy utazást, az életutunkat jelképezi. Az utat, amelyre Isten kegyelmesen elindított bennünket, de nem magányos vándorlásra. Adott mózeseket, vezetőket, útitársakat, s Ő maga is jön velünk, nem hagy el minket. Vannak nehézségeink, próbáink, tapasztalunk szükséget, ellenséges támadást, de isteni segítséget, gondviselést, szabadításokat is.

A kérdés számunkra is az, hogy „megrövidül-e a lelkünk”? Mert az élet pusztája Isten nélkül valóban halálossá válik!

Izráel fellázad és szembeszáll Mózessel és az Úrral. Köszöni, többet nem kér belőlük. Inkább választanák Egyiptom lassan ölő, langyos, istentelen világát. S akkor szembetalálják magukat a kígyókkal.

Az írásmagyarázók leírják, hogy a sinai puszta eleve tele volt és van mérges kígyókkal. Csakhogy eddig az Úr távol tartotta őket a néptől. Most kiderül, valójában mit jelent Isten ellen dönteni, Őnélküle vándorolni!

Ez az üzenet összecseng azzal, amiről már a Biblia első lapjain, a bűneset történetében olvashatunk. E földi életben kikerülhetetlenül jelen van a gonosz, az Istentől való elfordulásra ösztönző kígyó, már az Édenben is!

A tiltott fa nem a „tudás”, az ismeretszerzés, tudományos gondolkodásra való képesség fája. Az Úr nem ostoba bábnak teremtette Ádámot, hiszen a teremtett fizikai valóság feletti uralkodásra, annak felfedezésére és felelős gondozására hívja el az embert. A tiltott édenbeli fa a „jó és rossz tudásának” fája! Amikor az ember Isten ellen lázadva annak gyümölcséért nyújtja ki a kezét, a jó és rossz feletti döntést: az élete vezetését akarja magához ragadni.

Nincs szükségem Istenre ahhoz, hogy tudjam, mi a jó és mi a rossz. Nélküle is tudok boldogulni, ember lenni! Én akarom kézbe venni az életem! Ez a bűneset lényege. Az, amire a kígyó csábított: légy önmagad istene…

A mindenkori ember bűne ez, ha Ádám és Éva helyett mi lettünk volna ott, ugyanígy cselekszünk. Így tett a felolvasott történetben Izráel is, és így akar élni a harmadik évezred emberisége is. Azt gondolja, elég fejlett a tudományom, elterjeszthető a civilizáció, minden országba a demokrácia. Elég a humanizmus, az emberi jóakarat és igazságosság. Lehetséges az Isten nélküli Kánaán.

Csakhogy ennek a döntésnek halálos a következménye: az Istennel való kapcsolat megszakadása, az Édenkert elvesztése. A mérges kígyó marása halálos! Egyedül Isten megbocsátó szeretete menthet meg.

Azt, hogy a pusztai út valóságának része a kígyó, az is jelzi, hogy Mózes meghallgatott imádsága után sem tűnnek el. Valami más történik: marnak, de már nem árthatnak! Mózes a jelképes rézkígyót felszegezi a fára, és a halálos méreg ártalmatlanná válik. Van menekülés!

De ahogy az Édenben már, most is múlik ez az Úrtól szabad akaratot kapott emberen is. Az Isten nélküli emberként halálra ítélt, halálos beteg ember hitén! Fel kell nézned a fára, és el kell hinned, hogy az Isten kegyelmében, az Átszegezettben való hit menthet meg egyedül.

A XXI. század pusztájában ugyanígy áll a pózna, magasodik a fa, a nagypénteki kereszt. Jézus Krisztus magára vette az ember bűnét, és testében vitte fel a fára, hogy átszegezzék. A gonosz marásának mérgét, a bűn és halál erejét vette el.

Lehet, hogy a mai „felvilágosult” világ továbbra is Isten nélkül akar ember lenni, „jó” lenni, előre jutni az úton. De mi keresztyének, az előttünk álló ünnepen különösen is, Isten megmentő szeretetében bízó hittel felnézünk a fára! Hisszük, hogy a Megváltó halála veszi el a kígyó mérgét, visz minket vissza újra a Mennyei Atya közelségébe, oltalmába, örök életre megtartó szeretetébe.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára