Fára szegezett halál

Alkalom: 
Judica - Böjt 5. vasárnapja
Dátum: 
2012. március 25. 10:30
Alapige: 
Jn 3,14-16
Audio: 

Olvasmány: Mózes negyedik könyve 21,4-9
Alapige: János evangéliuma 3,14-16

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Talán mindannyian átéltük már annak örömteli izgalmát, mikor egy utazásra készültünk, rokonlátogatásra, szünidei kikapcsolódásra vagy csak egy kis kirándulásra. Készülődtünk, tervezgettünk, várakozással telve képzeltük el a megérkezést. S talán olyan is volt már, hogy útközben hirtelen nehézségek adódtak, váratlan akadályokba ütköztünk, nem indult a busz, lekéstük a vonatot, lerobbant az autó. Az izgalmas, reményteli utazásból idegőrlő várakozás, tanácstalan kínlódás lett. Ilyenkor bukik ki belőlünk: Bárcsak el sem indultam volna!

Az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján Izráel is nagy reményekkel, a szabadulás örömével vágott neki az útnak. Rendkívüli csodákon keresztül tapasztalhatták meg Isten hatalmát és hozzájuk való ragaszkodását, és már szemük előtt lebegett útjuk célja, az ígéret földje. Az Úr azonban – ahogy két hete már hallhattunk róla az igehirdetésben – nem északkelet felé, a legrövidebb úton indult el velük, hanem a pusztán át vezette őket. Mert a népnek magának volt szüksége a kerülőútra, Isten igazi megismerésére és az önmagukkal való szembenézésre.

Jöttek a próbák, a nehézségek: szomjúság, éhség, ellenséges népek támadásai. S ahogy olvassuk az igében, a népnek elfogyott a türelme, szószerinti fordításban: megrövidült a lelke. A lélek, amely képes az istenhitre, az istenlátásra – rövidlátóvá lett.

Az oltalmazva vezető tűz- és felhőoszlop, a tápláló manna és fürjek, a sziklából csodásan felfakadó forrásvíz, a túlerőben lévő ellenség megsemmisülése helyett nem láttak mást, csak a szükséget, a veszélyt, a kerülőút kínlódásait. A puszta valóságát látták az Isten valósága nélkül.

A Szentírásban az út képe gyakran felbukkan. Valamelyest mindig az igazi nagy utazást, az életutunkat jelképezi. Az utat, amelyre Isten kegyelmesen elindított bennünket, de nem magányos vándorlásra. Adott mózeseket, vezetőket, útitársakat, s Ő maga is jön velünk, nem hagy el minket. Vannak nehézségeink, próbáink, tapasztalunk szükséget, ellenséges támadást, de isteni segítséget, gondviselést, szabadításokat is.

A kérdés számunkra is az, hogy „megrövidül-e a lelkünk”? Mert az élet pusztája Isten nélkül valóban halálossá válik!

Izráel fellázad és szembeszáll Mózessel és az Úrral. Köszöni, többet nem kér belőlük. Inkább választanák Egyiptom lassan ölő, langyos, istentelen világát. S akkor szembetalálják magukat a kígyókkal.

Az írásmagyarázók leírják, hogy a sinai puszta eleve tele volt és van mérges kígyókkal. Csakhogy eddig az Úr távol tartotta őket a néptől. Most kiderül, valójában mit jelent Isten ellen dönteni, Őnélküle vándorolni!

Ez az üzenet összecseng azzal, amiről már a Biblia első lapjain, a bűneset történetében olvashatunk. E földi életben kikerülhetetlenül jelen van a gonosz, az Istentől való elfordulásra ösztönző kígyó, már az Édenben is!

A tiltott fa nem a „tudás”, az ismeretszerzés, tudományos gondolkodásra való képesség fája. Az Úr nem ostoba bábnak teremtette Ádámot, hiszen a teremtett fizikai valóság feletti uralkodásra, annak felfedezésére és felelős gondozására hívja el az embert. A tiltott édenbeli fa a „jó és rossz tudásának” fája! Amikor az ember Isten ellen lázadva annak gyümölcséért nyújtja ki a kezét, a jó és rossz feletti döntést: az élete vezetését akarja magához ragadni.

Nincs szükségem Istenre ahhoz, hogy tudjam, mi a jó és mi a rossz. Nélküle is tudok boldogulni, ember lenni! Én akarom kézbe venni az életem! Ez a bűneset lényege. Az, amire a kígyó csábított: légy önmagad istene…

A mindenkori ember bűne ez, ha Ádám és Éva helyett mi lettünk volna ott, ugyanígy cselekszünk. Így tett a felolvasott történetben Izráel is, és így akar élni a harmadik évezred emberisége is. Azt gondolja, elég fejlett a tudományom, elterjeszthető a civilizáció, minden országba a demokrácia. Elég a humanizmus, az emberi jóakarat és igazságosság. Lehetséges az Isten nélküli Kánaán.

Csakhogy ennek a döntésnek halálos a következménye: az Istennel való kapcsolat megszakadása, az Édenkert elvesztése. A mérges kígyó marása halálos! Egyedül Isten megbocsátó szeretete menthet meg.

Azt, hogy a pusztai út valóságának része a kígyó, az is jelzi, hogy Mózes meghallgatott imádsága után sem tűnnek el. Valami más történik: marnak, de már nem árthatnak! Mózes a jelképes rézkígyót felszegezi a fára, és a halálos méreg ártalmatlanná válik. Van menekülés!

De ahogy az Édenben már, most is múlik ez az Úrtól szabad akaratot kapott emberen is. Az Isten nélküli emberként halálra ítélt, halálos beteg ember hitén! Fel kell nézned a fára, és el kell hinned, hogy az Isten kegyelmében, az Átszegezettben való hit menthet meg egyedül.

A XXI. század pusztájában ugyanígy áll a pózna, magasodik a fa, a nagypénteki kereszt. Jézus Krisztus magára vette az ember bűnét, és testében vitte fel a fára, hogy átszegezzék. A gonosz marásának mérgét, a bűn és halál erejét vette el.

Lehet, hogy a mai „felvilágosult” világ továbbra is Isten nélkül akar ember lenni, „jó” lenni, előre jutni az úton. De mi keresztyének, az előttünk álló ünnepen különösen is, Isten megmentő szeretetében bízó hittel felnézünk a fára! Hisszük, hogy a Megváltó halála veszi el a kígyó mérgét, visz minket vissza újra a Mennyei Atya közelségébe, oltalmába, örök életre megtartó szeretetébe.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!”

(Zsidókhoz írt levél 3,15)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Gyülekezeti Házban

• A szerdai Bibliaóra Németh Gyuláék otthonában lesz (Németh L. u. 4), egy autó a parókiánál várja, és felviszi azokat, akik ide érkeznek. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
Péterfy Gizella testvérünk, festő- és szobrászművész életének 77. évében hunyt el január 3-án. Koporsója fölött a reménység Igéi szóltak február 10-én, hétfőn 15 órakor a református temetőben. Istenünk vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• Elhunyt Jakab Valéria testvérünk 58 éves korában. Temetése február 20-án, csütörtökön 10 órakor lesz a református temetőben. Istenünk vigasztaló szeretete legyen gyászoló családjával!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára