Az őszinte öröm forrása

Alkalom: 
Jubilate vasárnap
Dátum: 
2012. április 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Kor 4,16.18
Audio: 

Olvasmány: 2 Korinthus 4,13-18
Alapige: 2 Korinthus 4,16.18

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra... Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

A Feltámadás ünnepe utáni 3. vasárnapot Jubilate vasárnapnak nevezik. Isten előtti felszabadult és hálás örvendezésre hív minket, ahogyan a vasárnap névadó zsoltárjában, a 66. zsoltárban is énekeltük: „Örvendj, egész föld, az Istennek”!

Rendben, mondhatjuk erre, de hogyan is történik ez? Öltsünk magunkra mindig „széles mosoly” álarcot, hogy akkor is boldogságot mutassunk, ha belül egész mást érzünk? Bóvli filmekben, rossz színészeken lehet néha ilyet látni: érezhető, hogy a túljátszott mosoly csak a szerephez tartozik.

Ha az öröm álarc, akkor nem lehet valódi! Az Isten előtti örömnek azonban sokkal mélyebben van a forrása!

Kérdezzük csak meg magunktól: Van-e okunk az örömre? Hol keressük az örvendezés okait? Vajon az attól függ, hogy éppen kivel találkoztunk, vagy éppen mi történik velünk? A hangulatunktól függ, hogy tudunk-e örülni? „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk”! (100. zsoltár)

Isten népének öröme nem hangulatból, hanem kapcsolatból fakad! Abból, hogy mi Istenhez tartozunk, Neki szolgálhatunk, Ő vigyáz ránk!

Hogyan lehet ezt az elvehetetlen örömöt megtalálni, és ebben megmaradni? Ha mai igénket kérdezzük, abban ilyen választ találunk: Úgy, hogyha mindkét valóságot komolyan vesszük!

Arról ír az apostol: Nekünk azért nincs okunk csüggedésre (vagyis azért élhetünk Isten előtti örömben), mert „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra”. Mert „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra”. Mi, emberek, így vagyunk megalkotva: részei vagyunk a külső, a látható világnak, de ugyanúgy Isten láthatatlan világának is! A legtöbb bajunk és tévedésünk pontosan abból adódik, hogy ez utóbbit túl gyakran figyelmen kívül hagyjuk!

Hogyan működik, és miből áll egy mobiltelefon? Ha annak sokféle alkatrészét, LCD kijelzőt, akkumulátort, nyomtatott áramköröket, stb. belegyúrom a telefon műanyag dobozába, attól az még nem lesz telefon. De még ha tisztességesen össze is van rakva, és minden a helyén van (ez a „látható rész”), akkor sem lehet telefonálni vele, ha a „láthatatlan rész” nem működik. Hálózat, térerő és rádióhullámok nélkül nem lehet telefonálásra használni. - Ezt a képet még tovább is tágíthatjuk: Mi történne, ha egy órára a világ minden jeladóját (rádió, URH, műholdak, stb.) leállítanák? Az még a kísérlet jobbik része, hogy nem volna tévé és internet, de valószínűleg katasztrófákat okozna az irányítás hiánya a légi közlekedésben, a mentésben, és káosz alakulna ki a bankrendszerben, a tőzsdéken, a gazdasági életben.

A látható világot könnyebb komolyan venni, mert az érzékszerveink is erre irányulnak. Sokkal érzékelhetőbb ennek befolyása. Nem véletlen, hogy oly sokan megelégszenek ezzel, ezt tartják az egyetlen valóságnak, de közben nem is gondolják végig, mitől fosztják meg magukat!

Az apostol erre a végzetes eltolódásra figyelmeztet: A láthatatlan valóság nélkül, Isten Lelke és munkálkodása nélkül soha nem lehet teljes az életünk!

Tegnap délután kiültem a verandára a kellemes napsütésre, és láttam, hogy egy műanyag ládában két hangya szaladgál körbe-körbe. A társaik mehettek, amerre akartak, táplálékot kerestek, élték világukat, de ezek itt csapdába estek. Nyilván érezhették, hogy valami nincs rendben, mert újra meg újra megpróbáltak felkapaszkodni, hogy a saját irányukba mehessenek tovább. Csakhogy a láda fala túl sima volt, így aztán két-hangyányi magasságból mindig visszaestek. Sokáig figyeltem őket, vajon milyen lenne az ő helyükben. Nincs közvetlen életveszély, de fölfelé nem vezet út, marad tehát a körbe-körbe szaladgálás... Végül aztán a láda végét felemeltem, így a 45 fokos emelkedőn már könnyen kijutottak a szabad életre.

Nekünk is szükségünk van a felülről és kívülről jövő segítségre! Csakis Isten Lelke által, az Ő erejéből lehetséges, hogy a „belső emberünk” megújulhasson napról napra! Hogy ne csak a külső, a testünk megromlásáról tudjunk, hanem arról is, hogy van megújulás! Csakis Isten emelhet ki bennünket a bezártságból, a mi „műanyag ládáinkból”, ahonnan saját erőből nincs menekvés! Csak Ő részesíthet minket abban a kimondhatatlan plusz-ban, amit az apostol így fogalmaz: „minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőség”!

Nagyon komoly lelki munkát kér tőlünk az ige, amikor erre biztat: Ne a láthatókra nézzünk!

A „nézés” kifejezésére a görög nyelvben sokféle szót használtak. Ezen a helyen olyan kifejezés szerepel, ami a céltudatosságot hangsúlyozza. Tehát nem valami bámészkodásról, vagy felületes szemlélődésről van itt szó, hanem nagyon is irányított nézésről, megfigyelésről.

A „szkoposz” szót mi is jól ismerjük, hiszen sok műszer nevében megtaláljuk. Pl. a mikroszkóp az apró dolgok nézésére, megfigyelésére való, a teleszkóp a távolra nézés eszköze; az orvosi endoszkóp pedig a „befelé nézésre”, belső vizsgálatra való.

Mindhárom példában döntő fontosságú, hogy merre fordítjuk a figyelmünket, mit is akarunk alaposan megnézni! Amit nézünk, azt vizsgáljuk meg, azzal foglalkozunk! Ezt a céltudatosságot kéri tőlünk az apostol: Ne a láthatókra nézzünk, hanem tudatos döntéssel a láthatatlanra figyeljünk!

Nem arról van szó, hogy ezt a világot ne is vegyük észre, hisz az úgyis lehetetlen volna. Nem vakságot kér tőlünk, nem is valami bigott elvakultságot, mely elfordít a világtól, hanem látás-korrekciót! Fordítsuk figyelmünket arra, amit eddig talán túlságosan is elhanyagoltunk! Ne fosszuk meg életünket Isten erejétől, áldásaitól!

Válaszoljunk az igére a 426. ének 3. versével:

„Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny-fia?”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára