Az etióp útja Jézushoz

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Dátum: 
2012. július 15. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
ApCsel 8,30-31.35-36
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 8,26-40
Alapige: Apostolok Cselekedetei 8,30-31.35-36

…Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé… Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”…

Mai igénk főszereplőjéről sok érdekességet megtudunk a bevezetőből. Például azt, hogy származása szerint etióp, tehát az Egyiptomtól délre fekvő országból Jeruzsálemig nagyon hosszú utat vállalt. Kiderül az is, hogy ő a királynő főembere, akit kincstára fölé rendelt, tehát minden bizonnyal megbízható ember volt, felelős beosztásban. Pogány, de istenfélő emberként Jeruzsálembe járt Istent imádni, viszont mivel eunuch (kasztrált), így a mózesi törvények szerint soha nem tartozhatott Isten népéhez. Legalábbis külsőleg nem! – Krisztus lelki népéhez viszont igen! Ez a történet éppen azt mutatja meg nekünk, hogy hogyan járta végig az etióp főember ezt a belső utat? Hogyan érkezett meg lelki értelemben Krisztushoz? Nekünk, mai igehallgatóknak is érdemes végigkövetni az ő példáját, mert hitünk szempontjából életbevágó, hogy a Krisztussal való kapcsolatunkban újra meg újra megerősödhessünk!

Engem mindenek előtt az etióp főember lelki éhsége ragadott meg, amellyel Istent keresi. Nem elégszik meg azzal, hogy eljár Jeruzsálembe, a belső éhsége hajtja Isten felé: Beszerez egy prófétai tekercset, az Igét olvasni és érteni akarja!

A mai emberben is megvan a lelki éhség. Igaz a felismerés, amire Jung kutatásai során eljutott, hogy az ember „gyógyíthatatlanul vallásos”. Ő ezt nem negatívan értette, hanem úgy, hogy minden neuraszténia oka a transzcendenstől, vagyis Istentől való elszakadás. Nyugodtan igazat adhatunk neki. Keresi a modern ember is a földön túlit, a misztikát, a kapcsolatot a szellemi világgal, mert kitörni vágyik önmaga börtönéből. De vajon mit talál éhsége csillapítására? Miért van az, hogy oly sokszor „mellényúl”, s végül használhatatlannak bizonyul, amit lelki kapaszkodóként talál?

Az etióp főember példája arra figyelmeztet, hogy nem máshová, hanem „Jeruzsálembe” kell nekünk utat találnunk, vagyis Isten imádásának helyére! És hogy kézbe kell nekünk is venni újra a „tekercset”, az Igét, ami valóban táplálni tudja a lelkünket! A főembertől ez még nagyon komoly áldozatot követelt, nekünk sokkal egyszerűbb dolgunk van!

Szépen látszik a történetben az is, hogy hogyan kel életre Isten Igéje, hogyan válik személyes üzenetté a főember számára! Olvasni ugyan tudja, de a betűk még halottak a számára. Majd jön Fülöp a Lélek indítására, s egyszer csak megszólal a betűk mögül az üzenet, és teljesen átformálja őt!

Az Ige ma is pontosan így tud „működni” a Lélek segítségével! Életre akar kelni, hogy aztán az embert is életre keltse, aki befogadta! Épp ez a lényege: Miután életre kelt, dolgozni kezd az emberben! Isten Lelke így formál bennünket az Ige által!

„Ilyen az én igém – mondja Isten – mely a számból kijön, nem tér vissza hozzám üresen, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,11)

Eszembe jut a régi példa, ahogyan Károli Gáspár és mások lefordították, a nép kezébe adták a Szentírást. Az anyanyelven olvasott, megértett és életre kelt Igének döntő szerepe volt a középkori egyház megújulásában! De számtalan mai példát is említhetünk, talán a saját életünkből is, hogy a megértett Ige hogyan formált át, hogyan alakított bennünket.

„Érted is, amit olvasol?” Ha már kézbe vetted, akarod-e igazán érteni az Igét? Akarod-e, hogy életre keljen, és engeded-e, hogy igazán munkába vegye az életedet?

Ez nem csak azok számára fontos kérdés, akik nem régóta ismerkednek a hit dolgaival! Azoknak is fontos, akik hosszabb ideje járják a hit útját. Ugyanis ennek a keresésnek, az Ige megértésének folyamatosnak kell lennie! Ahogyan a romlott ételt sem esszük meg, úgy lelki értelemben is mindig újra kell a táplálékot előkeresni! Kézbe kell venni a Szentírást, meg kell érteni, s engedni, hogy életre keljen, alakítson bennünket!

S végül látjuk a történetben, ahogyan az etióp megérkezik lelki útja céljához. Mi is a cél? Hát nem ez volt a cél, hogy megértse az Igét? Nem, ez csak eszköz! A Szentírás nagyon fontos eszköz, de csak eszköz a cél felé segítésben! A cél pedig a Krisztushoz való eljutás!

„Fülöp az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.”

Igen, a keresztyénség nem könyvvallás, mint pl. az iszlám. Abban a vallásban nagyon fontos, hogy a szent könyv, a Korán egyenesen az égből pottyant le, készen, megírva. Ezzel a könyv isteni tekintélyét próbálják hangsúlyozni, hiszen közvetlenül fentről érkezett a kiválasztott prófétához. A keresztyénségnek nincs szüksége ilyesféle eredet-történetre. A Biblia, bár különlegesen fontos, de mégis csak eszköz a Jézushoz való eljutásban.

Szépen megfigyelhető a történetben ennek folyamata. Az etióp főember az ószövetségi prófétát olvassa, de a Szentlélek munkálkodása nyomán Jézushoz érkezik el, majd pedig a megváltozott élete jeleként megkeresztelkedik!

Ha a Szentírás nem Krisztushoz vezet el, akkor csupán egy halott könyv, amit megvehetünk egy-két ezer forintért! Esetleg lehet vizsgálgatni is a benne levő adatokat, történelmi tényeket, lehet elemezgetni a történeteit szépirodalmi szempontból. Hasznos dolgok ezek, de nem ez a Biblia valódi célja! Célját azzal éri el, ha Krisztus felé mutat!

Ezt a célt érte el az etióp főember életében. Az ő lelki éhsége így találhatott megelégedést Krisztusnál! Ez az ember, aki külső akadályok miatt soha nem lehetett volna Isten népének tagja, – így mégis lelki otthont, lelki közösséget talált hitre jutásával. Megkeresztelkedése egy új szövetség megkötése volt az élő Istennel!

A történet végén azt olvassuk, hogy mindezek után örömmel folytatta útját. Hát persze, mert lelki értelemben már célba ért! Akit annyira keresett, most megtalálta! És sokkal mélyebb értelemben, mint valaha is remélte. Hiszen nem külsőleg lett egy közösség tagjává, hanem kapcsolat jött létre közte és Jézus között! Ettől kezdve lelki tápláltatása nem helyhez kötött, nem külső feltételek függvénye, nem külsőleg kell hosszú és fárasztó utakat teljesítenie. Akit most megtalált, mindenütt vele marad!

Köszönjük meg Istennek az etióp főember példáját, ahogyan végigjárta a belső utat Krisztusig! Kérjük Tőle, hogy bennünk is keltse fel újra meg újra a vágyat igéje, akarata megértésére!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára