A semmiből valami csodája

Alkalom: 
Epifánia utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2012. január 8. 10:30
Alapige: 
1Kor 1,18.25.31
Audio: 

Olvasmány: 1Korinthus 1,26-31
Alapige: 1Korinthus 1,18.25.31

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.
Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék!”

Ezt a levelet Pál apostol olyan gyülekezetnek írja, amelyet ő maga alapított, melynek sorsáért, növekedéséért felelősnek is érzi magát. Könnyű együtt éreznünk vele, hiszen ki ne szeretné, ha gyülekezete valóban növekvő, sikeres és erős lenne! Olyan hely, ahol a betérő befogadást tapasztal, a gyenge vigasztalást és erőt talál, a kereső kérdéseire választ, élete kétségeihez támpontokat és vezetést kap. Egy jó közösség, amelyben tényleg kölcsönös megbecsülés és valódi boldogság van.

Egy új esztendő kezdetén, újonnan választott tisztségviselőkkel, talán új elszánással is indulunk neki a gyülekezeti mindennapoknak, azzal a szándékkal, hogy beledobunk mindent, ne rajtunk múljon! Hozzuk az erőnket, eszünket, találékonyságunkat, minden emberi befolyásunkat és tekintélyünket e kisvárosban, csináljuk minél jobban, nyerjünk meg minél több embert! Dobjunk be mindent!

Ez az alapjában véve jó szándék jelen lehetett Korinthusban is. Pál leveleiből azonban kiderül, hogy mindennek az eredménye mégis egy klikkektől szabdalt, gyenge gyülekezet lett, ahol irigység és viszály kezdett uralkodni. Kiderül, hogy abból a sok valamiből, amit emberileg bele akartak adni, semmi lett! Mi történt? Hogyan lett a sok valamiből végül semmi? A válasz Pál ismétlődő, igazából ugyanarról szóló megfogalmazásaiban rejlik: „emberi megítélés szerint” és „világ szemében”.

Arról az emberi szemléletről van itt szó, amely minden fejlődés alapjának a teljesítményt, a versenyt látja. Az „egészséges” versenyt az élet minden területén. Egymással vetélkedő gazdasági csoportok egyre hatékonyabb működéssel és technikával biztosíthatják a húzóerőt a gazdaságban. Egymással versenyző kutató csoportok tudnak igazán jól teljesíteni a tudományban. A politikában a demokráciának is ez a lényege: mérettessék meg magukat a politikusok és a pártok, ki a jobb, ki az erősebb, ki tud többet ígérni és adni! A verseny a fejlődés alapja, és a nyomában fakadó siker annak fokmérője!

Csakhogy ebből az „Adjuk bele a minél erősebbet, okosabbat, gyorsabbat, jobbat!-ból – ha körülnézünk a történelemben vagy a mai emberi valóságban –, nem lett jobb és nem lett szebb semmi. Önzést, kiégettséget és csalódottságot látunk itthon és a világban is. Válságban van Európa, a világ, és nem csak gazdasági szempontból. A sok valamiből semmi lett.

Ezzel szemben állít Pál apostol egy másik valóságot, Isten világát. Isten valóságát, melyben a semmiből lesz csak valami! S itt a semmi azt a helyet jelenti, amely Isten előtt megnyílik, ami Őneki teret ad. Mert csak Istenből lehet, jöhet létre valami!

Ha múltba vagy a jelenbe nézünk, ha körbetekintünk ebben a kézzelfogható valóságban, azt a teremtett világot látjuk, amit Isten a semmiből alkotott. Bármilyen természettudományos magyarázat mögött ott marad a kérdés: honnan az anyag, az energia? A semmiből! Pontosabban: Istenből.

S ha a jövőbe tekintünk, ugyanezt látjuk. Minden, ami létezni fog az anyagi valóságban uralkodó halál megsemmisítő pusztítása után, az új teremtés, a feltámadás, az új élet, vajon miből lesz? A halál semmijéből! Pontosabban Istenből.

Végül pedig mindez egészen személyesen, önmagunkra is igaz. Hisszük és valljuk, hogy megváltottak, megigazultak vagyunk, Isten gyermekei, akiknek üdvösségünk, új életünk van. Miből van ez? Nos, a mi részünkről semmiből! A kegyelmes, megváltó Istenből!

A sok valamiből semmi kudarcával szemben Pál Jézus Krisztusra mutat, aki Istennek e világ iránti élő és ható szeretete. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,3), „…hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16)! Jézus Krisztus Istennek hozzánk forduló szeretete, kegyelme és békessége. Ő általa lett a világ, valósult meg az üdvterv, a világ megváltása, és mi is Őbenne találkozhatunk és békélhetünk meg Istennel.

Keresztyénként pedig ennek a megtapasztalására, megjelenítésére, a semmiből valami csodájára vagyunk kiválasztva és elhívva. Ez hangozhat „a világ szemében” ostobán, értelmetlenül, sőt szánalmasan, de csak körül kell nézni: a világ istentelen okoskodása, erőlködése az, ami ostoba, szánalmas és értelmetlen. Az Isten nélküli okoskodás és erőlködés…

Azt jelenti ez, hogy a mi Urunk felülbírálja az értékrendünket, ítéleteinket. Terve van egyházával, gyülekezetünkkel, mivelünk is, de ehhez nem a mi erőnk, okosságunk, összeköttetéseink az elengedhetetlenül fontosak. Ha a saját bölcsességünk, erőlködésünk és tekintélyünk az, ami betölt minket, ami harsog bennünk, akkor Isten semmiből valódi valamit teremtő erejének, bölcsességének, hatalmának nem marad hely!

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az Úrnak nem kellenek a képességeink, adottságaink, lehetőségeink, hiszen Ő ajándékozott nekünk talentumokat, Ő nyit meg előttünk utakat. És arról sincsen szó, hogy Istennek egyenesen a mi butaságunkra, gyengeségeinkre lenne szüksége!

Hanem csak azt, hogy keresztyénként az Isten Országának valóságában a tanult és buta, erős és gyenge, tekintélyes és jelentéktelen kategóriákat el kell felejtenünk! Ezek a skatulyák akadályoznak abban, hogy meglássuk, valóban kinek mi adatott. Akár másban, akár önmagunkban…

Nincs emberi feltétele, kritériuma annak, hogy Isten kit hív el az Ő szolgálatára. Ez rejtve van a mi szemeink elől. S ez igaz nem csak egyénenként, hanem gyülekezetünk egészére nézve is! „Emberi megítélés szerint” fogyást látunk, erőtlenséget, meg nem becsültséget tapasztalunk? Nem ez számít! Hanem – egyénileg és közösségileg is – csak a hit! Annak elfogadása, hogy Isten a semmiből, Önmagából teremt valamit!

Szép példája ennek az Ószövetségben Mózes személyes története. Mikor ifjúként Egyiptomban nevelkedik, s szinte királyfinak járó tekintéllyel bír, sőt elszántan egy bántalmazott zsidó védelmére kel, és erőből odasújt – akkor és úgy nem kell az Istennek. Telve saját bölcsességével, erejével, tekintélyével – nem alkalmas az Ő szolgálatára. Ám mikor idősen, meggyengülve, társadalmilag kivetett helyzetű bujdosóként szabódik, hogy ő a beszédhez sem ért – nos, Isten ekkor, ebből a semmiből tud teremteni! És megteremti belőle népének legendássá vált, csodákat megélő, győzelmes vezetőjét!

Tudunk-e, merünk-e a világ szemében bolondul, élhetetlenül, semmikként Isten bölcsességében, hatalmában hinni? Engedni, hogy valamikké teremtsen minket…

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

12 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(János 12,32)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Mostantól újra megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivétel a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
Pünkösd mindkét napján tartunk ünnepi istentiszteletet fél 11-kor, azonban úrvacsoraosztás csak pünkösd vasárnap lesz, az előírt higiéniai szabályok betartásával. Szeretettel hívjuk a Testvéreket!
Evangélikus úrvacsorás istentisztelet lesz pünkösd vasárnap 14 órakor Lampért Gábor, siófoki evangélikus lelkész szolgálatával.
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk, és egyelőre az akarattyai Imaházban sem lesz istentisztelet. Kérjük szépen az akarattyai testvéreket a kenesei templomhoz való eljutás megszervezésére.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• A mai napon Istennek adunk hálát Vér László és Kiss Irén testvéreink házasságkötésének 50. évfordulóján. A Mindenható Isten áldja és őrizze meg őket továbbra is békességben, jó egészségben és szeretetben!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára