Ne sírj, van jövő!

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2011. november 27. 10:15
Alapige: 
Jel 5,5-6a
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 4,1-2. 5,1-5
Alapige: Jelenések könyve 5,5-6a

„Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utódja, és felnyitja a könyvet és annak hét pecsétjét. És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány…”

Nem könnyű olvasmány a Jelenések könyve, amit János apostol az Istentől kapott látomásairól jegyzett le. Tele van erőteljes, megragadó képekkel, szimbólumokkal. Ezek az erős képek erőteljes mondanivalót hordoznak, mert erős, drasztikus korban élő keresztyéneknek üzennek.

Amikor a könyv született, a keresztyénség már elterjedt az egész Római Birodalomban, s ezzel együtt kezdetét vette a keresztyénüldözés. Feljelentések, bebörtönzések, mészárlások. A fiatal gyülekezetek, a frissen megtért hívő életek pedig ebben a pusztításban és szenvedésben szembesültek újra és újra a kérdéssel: Mi lesz velünk?! Mi lesz a sorsunk? Mit hoz a jövő?

A felolvasott igerész a trónuson ülő Mindenhatóról beszél, és szól egy könyvről, amit a kezében tart. Egy könyvről, amit hét pecsét zár le. Ebből a bibliai képből ered az a szólásunk, hogy valami „hétpecsétes titok”. Olyan mély és nagy titok, amit senki meg nem fejthet, amibe senki bele nem láthat. Ez a könyv a jövő könyve. Az emberiség sorsának a könyve.

Ezt zárja le a hét pecsét. Ez az, ami titok volt akkor az őskeresztyén gyülekezetek és hívők számára, és ez az örök emberi kérdés, ami választ keres azóta is. Ez ma az emberiség, a ma élő egyház kérdése is, a saját egyéni életünk kérdése is: Mi lesz velünk? Mit hoz a jövő? Hétpecsétes titok. Ki tudja a választ? Mi vagy ki irányítja a sorsunkat?

Az ember próbálja megadni rá a választ. Futurológusok kutatják a jövőt, szociológusok, gazdasági szakemberek, tudósok próbálják a múlt történéseiből kiszámítani a holnapot. Vannak mai Nostredamusok, jósok, különböző látomásokkal a jövőről.

Én mégsem hiszem, hogy ezek igazi válaszok. Nem kapunk igazi választ. Mert igaz, hogy fejlődik az emberi tudomány, csodálatos dolgokra vagyunk már képesek, de egyszer csak jön egy földrengés, és a fejlett Japán lenyűgöző technikájú atomreaktorai atomkatasztrófává lesznek.

Szeretnénk hinni, hogy fejlődik a társadalom, terjed a demokrácia, ám egyszer csak az egyik legfejlettebb civilizációjú Norvégiában egy ember tömegmészárlásba kezd.

Fejlődik a gazdaság, globalizálódik a pénzügyi világ. De a gazdasági örök növekedés mítoszát egyszer csak alapjaiban rengeti meg a világméretű gazdasági válság.

Nem, az ember nem tudja – bármint okoskodik is –, hogy mit hoz a jövő, vagy akár a jövő év, jövő hét vagy csak a holnap. Nincs emberi válasz. A hétpecsétes könyv zárva van.

Az angyal kérdésére, hogy ki törheti fel a pecséteket, ki veheti kezébe a világ sorsát, ott a mennyben is nagy csend támad. Hallgat az univerzum.

A tanácstalanság, bizonytalanság, félelem, aggodalom, ami emiatt a mindenkori emberben benne van, ami ma is sokunkat nyomaszt, az lesz úrrá az apostolon is, és keservesen síni kezd. Most akkor mi lesz?

A jelenet azonban nem ezzel ér véget. A síró embert megszólítja a mennyei hang, és elhangzik a válasz. Ne sírj! Van, aki kézbe vegye a világ sorsának, a jövőnek a könyvét! Van, aki feltöri a pecséteket és megadja a válaszokat. Ő a hatalmas és diadalmas Oroszlán Júda törzséből!

S mikor az apostol felemeli a tekintetét, körbenéz és a könnyein keresztül keresni kezdi az oroszlánt, akkor meglátja, hogy az egy bárány…

Az oroszlán és a bárány is ó- és újszövetségi képei a megígért Messiásnak, Szabadítónak, Jézus Krisztusnak. Ő a próféciákban jövendölt Júda oroszlánja, az erős és győzelmes, aki lerontja az átkot, aki igazságot tesz és kézbe veszi a világ sorsát. Megbünteti a gonoszt és megszabadítja a jót.

Csakhogy az oroszlán ezt bárányként teszi. Bárányként, szelíden és kiszolgáltatottan jelenik meg ebben a világban karácsonykor, emberként. Amikor bevonul Jeruzsálembe, és a nép diadalmas királyt vár, ő csendesen és alázatosan, szamárcsikó hátán érkezik. És rá öt napra engedi – ő aki a világ ura –, hogy keresztre feszítsék.

Mert ő az, aki megbünteti a Gonoszt, és megszabadítja a Jót, de úgy, hogy elszenvedi a büntetést, és megszabadítja a világot.

És amikor mi keresztyénként az első adventi vasárnapon gyertyát gyújtunk és eljövünk a templomba, és hiszünk és remélünk annak a valóságnak ellenére, ami a mindennapokban körbevesz, akkor erről teszünk bizonyságot. Az Oroszlánról, aki Bárány.

Hogy Jézus Krisztus szenvedésében és halál feletti győzelmében megoldódott a nagy rejtély. A világ sorsa, az emberi történelem értelme.

Nem az erős emberek alakítják a történelmet, és döntik el a világ sorsát, hanem a megöletett és feltámadott Bárány. Ez az igazi válasz, amely azóta, hogy ő eljött e világba, azóta hogy az Isten Országa benne és általa növekedni kezdett, megadatott.

Mert ha a hatalmat az emberek egyik csoportja átveszi a másiktól, mondván, hogy ő igazságosabb és jobb, igazából sok minden nem történik. Emezek kiegyenlítenek néhány régi tartozást, és elkövetnek újabbakat. Az emberek emberek maradnak. Ez a Király azonban minden eddigi szabályt, emberi törvényszerűséget eltöröl.

Most már nem az tartja kezében a hatalmat, akinek a legtöbb pénze vagy a legtöbb támogatója van. Isten Országában az a legerősebb, aki Istenben bízik.

A világ keresi a válaszait, megoldásait, örömeit, próbál úrrá lenni a mán, a holnapon. De az igazi válasz a Bárány, aki győzött, az Oroszlán, aki ígérete szerint velünk van, velünk jön az úton. Még ha sokszor vakok vagyunk is meglátni akár az oroszlánt, akár a bárányt…

Ne sírj! Van remény. Van válasz. Van jövő.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára