Aktív készenlétben szolgálni

Alkalom: 
Egyházi év utolsó (örökkévalóság) vasárnapja
Dátum: 
2011. november 20. 10:15
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 12,42-43
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 12,41-46.48b
Alapige: Lukács evangéliuma 12,42-43

„Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!”

Különleges helye van a mai vasárnapnak, hiszen az egyházi évben ez az utolsó. Az „örökkévalóság” vasárnapjának is nevezik, Krisztus eljövendő uralma, az utolsó idők felé fordítja figyelmünket.

Elő-advent ez, „készülés a készülődésre”. Mielőtt adventtel egy új ünnepes időszak elkezdődne, a mai vasárnap arra figyelmeztet: Megint továbblépünk a végső idők beteljesedése felé. Igen, de vajon mit jelent ez a mi földi szintünkön? Milyen mondanivalója lehet a mi hétköznapi gondjaink, kérdéseink között? Mit kaphatunk az „örökkévalóság”-tól a mi nagyon is mulandó és esendő életünkre nézve? Erről tanít igénk!

Jézus előzőleg példákat mond arról, hogyan kell aktív készenlétben élni, vigyázva, az Ő eljövetelére készen lenni. Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva – inti tanítványait. S akkor Péter visszakérdez: Nekünk mondod ezt, vagy mindenkinek? Mi ebben a mi különleges feladatunk? Mi, akik tanítványaid vagyunk és hozzád tartozunk, hogyan tehetjük ezt jól?

Erre a kérdésre válaszol Jézus a hű és okos sáfár példájával: Kedves Péter, Jakab, János és többiek, kedves régi és mai tanítványaim, ti is legyetek olyanok, mint ő!

A múlt vasárnapi igehirdetésben egy hamis sáfárról volt szó (Lk 16), akit nem éppen a tisztségében való tisztessége okán állított elénk példaként Jézus. Ővele ellentétben viszont ez a sáfár hűséges és okos, jó gazda, aki gondoskodik a rábízott javakról és alattvalókról!

A sáfár olyan tisztségviselő volt, aki teljes jogkörrel rendelkezett egy gazdaság fölött. Talán mai példával olyan, mint egy megbízott igazgató, aki mindenben dönthet, ő a közvetlen irányító, ugyanakkor mindenestől elszámolással tartozik a vállalat tulajdonosának! Így bízta rá mindenét egy akkori gazdag úr a sáfárjára, akit persze bármikor el is számoltathatott.

József is ilyen sáfár volt az egyiptomi Potifár házában. Minden rá volt bízva: ő gazdálkodott ura vagyonával, ő hozott döntéseket, neki kellett gondoskodni a többi szolgáról is. Ugyanakkor éppen József példája nagyon jól kifejezi urának való alávetettségét is. Elég volt egy hazug rágalom Potifár felesége részéről, és a teljhatalmú megbízott rögtön börtönlakóvá lett.

Jézus szavai szerint mi mindannyian sáfárok vagyunk! Urunk megbízottjai. S ha kétség merülne fel bennünk ezzel kapcsolatban, akkor gondoljuk csak végig, hogy mennyi minden van ránk bízva magánemberként, vagy munkahelyünkön, vagy éppen a gyülekezetben! Akár anyagi javak, amikkel gazdálkodunk, a nyugdíjunk, a fizetésünk, amit okosan be kell osztanunk; akár nem megfogható értékeink, mint pl. a tehetségünk, amit Istentől kaptunk, az időnk, az életünk, ami ugyancsak Istentől származik; vagy talán emberek, munkatársak, és még nagyon sok minden, ami a mi döntésünkre van bízva!

Lám: ilyen a mi keresztyén szabadságunk! Nem marionett-bábuk vagyunk, akiket zsinórokon mozgatnak különféle láthatatlan erők, hanem olyan sáfárok, megbízottak, akik döntési felelősséggel vannak felruházva! Sokszorosan megajándékozott emberek vagyunk! Ugyanakkor persze nem korlátlan a mi szabadságunk sem: Krisztus szolgáiként mi az Ő normáinak vagyunk alárendelve. Amit kaptunk, azzal el kell tudnunk számolni.

Azt mondja Jézus a hűséges és okos sáfárról: „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál.” Fontos és hangsúlyos ebben a mondatban az úr visszaérkezése.

A megbízottaknak tudniuk kell, hogy uruk egyszer megérkezik biztosan! Az ő eljövetele nem lehet kétséges! De nagyon vigyázzunk, hogy miként gondolunk Urunk visszajövetelére! Hiszen odalépni valakihez lehet fenyegető, agresszív módon, de lehet bátorítóan és segítőkészen is! Nem mindegy, hogy nekünk félelemmel kell Urunkat várni, vagy ellenkezőleg: erőt meríthetünk belőle! A példázat valóban figyelmeztet a büntetésre, szól a hűtlenekről és a megítéltetésről. Tudnunk kell, hogy van elszámoltatás, ez hozzátartozik a sáfár megbízatásához. Ne feledjük azonban, hogy itt Péter kérdésére Jézus elsősorban a tanítványról beszél!

Márpedig Jézus tanítványai, sáfárai számára az Ő eljövetele nem félelmet, hanem boldog reménységet jelent! A mi megítéltetésünk nem elsősorban a hibáink, bűneink alapján történik, hanem hogy Urunkhoz hűségesek voltunk-e! Mi, Jézus sáfáraiként, tudjuk, hogy kihez tartozunk! Tudjuk, kinek hittünk. Tudjuk, kinek számolunk el. Tudjuk, hogy az Ő irgalmas kezében vagyunk!

Ezért a mindennapjaink során nem rettegnünk kell, hanem feladatunk az Urunkra való figyelés! Egy folyamatos készenlét, ami aktív készenlét!

Valahogy úgy, mint amikor egy orvos, vagy a mentők, tűzoltók 24 órás ügyeletben vannak: Mindenre készen kell állniuk, minden bejövő hívásra figyelniük kell, értelmezniük kell még a sokkos állapotban zavarosan beszélő segítségkérőt is, érteniük kell, hogy mi is lesz a feladatuk a helyszínen, s ha indulni kell, pontosan teszik a dolgukat.

Nekünk is mint Krisztus sáfárainak, így kell figyelnünk az Ő üzeneteire, a bejövő hívásokra; s ha megértettük szavát, engedelmesen aszerint kell cselekednünk!

„Boldog az a szolga, akit ura ilyen munkában talál.” Jézus mondatában a másik hangsúlyt a hűséges sáfár boldogságára kell tennünk.

Az eredeti görögben itt szereplő szót egy újszövetséges professzor úgy fordította: „Jó annak” a szolgának, akit ura hűséges munkában talál. Jó neki.

Igen, jó annak, aki Urával ilyen kapcsolatban van. Jó annak, aki feladatát nem félelemből, hanem hűségből végzi.

Jó nekünk, mert ilyen Úrra építhetjük életünket. Jó nekünk, mert így nem rendítenek meg külső változások. Jó nekünk, mert napjaink, éveink nem értelmetlenül telnek, hanem ilyen szolgálatban!

Mintha éppen igénk üzenetét akarta volna összefoglalni, így írt az apostol Titusznak: „Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Tit 2,13-14)

Adja Isten, hogy ilyen boldog reménységben érjen bennünket az idei advent, s Urunk eljövetelének fénye megtisztulást hozzon a mi életünkbe is!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára