Épüljetek fel lelki házzá!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Dátum: 
2011. november 6. 10:30
Alapige: 
1Pt 2,5-8

Olvasmány: Péter 1. levele 2,1-10
Alapige: Péter 1. levele 2,5-8

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg”. Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.”

Az igéből három fontos témát szeretnék kiemelni. Szó van benne a Sionban lerakott élő kőről (sarokkő, szegletkő); aztán mirólunk, akiknek élő kővé kell lenni; és azokról is, akik megvetik ezt a Sionban letett követ.

Nézzük miért is a Sionban lerakott élő kő az első és a legfontosabb. Ez az élő kő, Jézus Krisztus. Akit Isten elküldött az ószövetségi emberekhez, hogy megmutassa, hogyan kell Istennek tetsző életet élniük, hogy beteljesedjen az ígéret, amit Isten a kiválasztott népnek adott.

De mindannyian tudjuk, hogy a kiválasztott nép nem ismerte el Jézust az Isten fiának. Ezért mondhatja azt az ige: vannak, akiknél ez a megbotránkozás köve lett.

Az egyik nagyobb egység, kiemelendő téma tehát azokról szól, akik megvetik a Sionban letett élő követ. Először csak az Izráeli emberekre gondolhatnak azok, akik be akarnak helyettesíteni valakiket ebbe a csoportba. De ez nem így van. 2000-éve nem csak az Izráeliek közt vannak olyanok, akik nem fogadják el Jézus Krisztust Isten egyszülött fiának. Mióta Jézus eljött a mi megváltásunkra, már azóta vannak olyanok, akik nem fogadják őt el.

Most, 2011-ben is sok olyan emberrel találkozhatunk, aki ezen a véleményen van. Én tisztában voltam azzal, hogy vannak ilyen emberek és ilyen jellegű problémák, és azzal is, hogy nem csak más istenek tisztelete fordíthatja el az embereket Istentől. Csak egy példát szeretnék mondani: Tavaly történt meg velem, hogy miközben egy kisgyermekkel teljesen hétköznapi, általános dolgokról beszélgettem egyszer csak arról kezdett beszélni nekem, hogy képzeljem el: mi valójában a majmoktól származunk, hiszen neki ezt mondta az egyik ovis társa, akinek viszont az anyukája mondta, tehát ez biztosan így is van.

Először nagyon meglepődtem, hogy hogyan történhet meg, hogy egy 5 vagy 6 éves gyermek már ilyen dolgokról beszél, pedig az óvodában már hittanórára is jár. Persze megbeszéltük a dolgot, és azt hiszem, egy egyszerű példával sikerült helyretennünk a kisgyermekben a kérdést, de talán ebből a példából kitűnhet: nem csak más istenek tisztelete miatt fordulhatnak el az Istentől. Vagy sokszor nem is elfordulnak, hanem oda sem találnak hozzá, mert nem csak kisgyermekeket, hanem felnőtteket is ilyen képek befolyásolnak.

Egy másik csoportra azt mondtam, hogy mi magunk vagyunk, akiknek élő kövekké kell lennünk! De ezek nem csak mi vagyunk, akik itt ülünk ma a templomban, hanem minden olyan ember, aki hisz Istenben, és elfogadja Jézus Krisztust Isten egyszülött fiának. Hiszen sokan ugyan hisznek Istenben, és Krisztust az Isten fiának vallják, de munkájuk, betegségeik vagy egyéb problémáik miatt mégsem tudnak eljönni a templomba. Tehát nem csak ennyien vagyunk, akiket itt most együtt látunk, hanem lelkiekben ennél sokkal többen. Azt gondolom, hogy ez egy fontos dolog, amit tisztáznunk kell, mielőtt jobban kifejteném, hogyan is lehetünk mi azokká az élő kövekké és szent papsággá, amivel az igében is találkozunk.

Egy fontos dolgot már itt meg kell említenem, méghozzá azt, hogy azok a kövek, amikké válnunk kell, azt egy egyszerű mondattal úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyház, ami felépül, az maga a Krisztus! Így mi, akiknek élő kövekké kell lennünk, az ő példája szerint kell, hogy felépüljünk.

Ennek kapcsán meg kell említenünk, hogy az a sarokkő, amiről az igében hallhattunk az a mi életünkben Jézus Krisztus. Tudomásul kell vennünk, hogy mi nem Sion népe vagyunk, hanem az ő példakövetőik. Ez nem jelenti azt, hogy az a sarokkő ne lenne a mi sarokkövünk is. Hiszen úgy ahogy az Isten, úgy Jézus Krisztus is akkor és most is ugyan az. Ezt szemünk előtt tartva mind magunknak mind a közösségnek élő kövekké kell válnunk. Hogy miután magunkat lelkileg elkészítettük ezekké az élő kövekké, utána az egész közösséget egy egésszé tudjuk építeni a saját kis élő köveinkből.

Azt gondolom, hogy most a presbiterválasztásra készülve nagyon nagy szerepe lehet ennek az igének. Hiszen olyan embereket kell választani, akik tovább tudják építeni a gyülekezetet. De ez nem azt jelenti, hogy azok, akiket nem választanak meg, azok bármivel is kevesebbek lennének a másiknál. Hiszen, ha azt nézzük, hogy belőlünk, élő kövekből épül fel a gyülekezet, és így egy lelki házzá épülhet az egész közösség, akkor egy kis kő sem hiányozhat. Hiszen milyen is lenne egy ház, amiben itt is, ott is téglák, vagy kövek hiányoznak. Mindannyiunknak megvan a helyünk és a szerepünk abban a lelki házban!

De ahogy azt már említettem, a legfontosabb a sarokkő, akit nekünk követnünk kell, Jézus Krisztus. Ő tudja egyben tartani a közösséget, a mi gyülekezeti közösségünket is. Ő a Sionban lerakott élő kő, a sarokkő. Nélküle semmit sem ér a mi Isten-tiszteletünk. Hiszen azért jött el a földre, hogy tanítson mindannyiunkat. Szeretetre, tiszteletre, tiszta, és Istennek tetsző életre.

Ezért követnünk kell a Bibliában leírtakat, hogy úgy tudjunk növekedni a hitben, hogy valóban élő kövekké lehessünk és szent papsággá. Hogy a gyülekezetünk lelki templomába úgy tudjon belépni a Jó Isten, hogy beteljesedjen az ígéret, amit nekünk, az Ő követőinek tett: „Lakozom bennük és közöttük járok. Leszek nekik Istenük, és ők az én népem lesznek.” Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára