Mindenki téged keres

Alkalom: 
Új borért hálaadás
Dátum: 
2011. október 30. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mk 1,32-39
Audio: 

Olvasmány: Efézusi levél 4,22-32
Alapige: Márk evangéliuma 1,32-39

„Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.”

„Mindenki téged keres” – ezekkel a szavakkal fordulnak Jézushoz tanítványai, amikor megtalálják. Már kora hajnalban félrevonult egy lakatlan helyre, mert sok gyógyító munkája után imádságos csendre vágyott. Mindenki téged keres – mondják neki Simon és a többiek,– gyere vissza, mert még sokan keresnek, az embereknek szükségük van rád!

Kik is keresik Őt ebben a történetben, és miért? Betegek, sínylődők, szenvedők, egyszóval azok, akik gyógyulásra várnak, akiknek nem teljes az életük! Akik rászorulnak az Ő emberinél sokkal nagyobb erejére, segítségére. Akik egyedül nem bírnak a rájuk nehezedő terhekkel.

Mindenki téged keres, mert várnak valamit Tőled!

Kérdezzük csak önmagunkat: Mi vajon miért keressük Jézust? Mit várunk Tőle? Így, ahogy itt együtt vagyunk: sokfélék, a legkülönfélébb helyzetekből érkezve, talán teljesen eltérő hangulatban és lelkiállapotban, örömünkben vagy éppen kétségeinkkel… Mit várunk Tőle?

Egyrészt mint gyülekezet hálát adni jöttünk, hiszen a mai nap egyik aktualitása az új borért való hálaadás. Azért keressük, mert Tőle, a mi Gondviselő Istenünktől várjuk, és Neki köszönjük földünk termését – még akkor is, ha mi dolgozunk meg érte! Neki adunk hálát ételünk-italunkért, tápláltatásunkért, életünk megtartásáért.

Aztán gyülekezetként Őt keressük vezetésért, bölcsességért is a tisztújítás göröngyös útján. Keressük Őt, hogy kétségeinkben biztonságot, iránymutatást kapjunk. Azt várjuk és kérjük Tőle, hogy a gyülekezetünk vezetése ügyében is, a mi emberi döntéseinken keresztül is, az Ő akarata érvényesüljön.

Akik fájdalommal és gyásszal megterheltként vagyunk itt, Tőle várunk támogatást. Gondolataink sötétjében világosságot, reménysugarat.

Itt vagyunk, és Jézust keressük, mert az elmúlt napok rohanásai, görcsös igyekezete után jó az Ő közelségében lenni. Jó nekünk érezni, hogy elfogad, és szeret minket. Megnyugvást kínál, megbékéltet. Jó nekünk, hogy feltehetjük Neki kérdéseinket, és engedhetjük, hogy Lelke munkálkodjon bennünk.

Mindenki Téged keres, – mert teljességre vágyik!

Az igében a sok betegről, szenvedőről olvasva eszembe jutott a klasszikus Ady-vers, amiben a költő arról panaszkodik:

„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden egész eltörött.”

És lehetne tovább is idézni, hogy hogyan lesz a szétesettség miatt reménytelenné az emberi élet, és hogyan fut tovább az a bizonyos „rossz szekér” az éjszakában, s „utána mintha jajszó szállna, félig mély csönd és félig lárma”…

Sok minden van darabokban, szétesve talán a mi életünkben is. De látjuk-e vajon a gyógyulás útját?

Akiket itt Jézushoz vittek, azok egy-egy konkrét betegségük miatt nem élhettek teljes életet. Keresték tehát Őt az „egész”-ségükért, azért, hogy újra teljes lehessen életük.

Az Efézusi levélben az apostol úgy ír erről a gyógyulási folyamatról, mint egyfajta átöltözésről. Lelki átöltözés, igen, de vigyázzunk, be ne csapjuk magunkat! Nem könnyed ruhaváltás ez! A változás nem a felszínen, hanem az emberi élet legmélyebb szintjén történik!

„Vessétek le a régi élet szerinti óembert”, vagyis a régi ént, ami bizony megromlott, összetört. Tönkrement az Úrtól való távolság miatt, kiszáradt, mert távol került a forrástól! S ha ezt sikerült levetnünk, ha már nem takarózunk azzal, hogy „de én jó vagyok, mivel érdemeltem ezt?”, s ha már nem bújunk a szokott kifogásaink mögé, akkor az apostol a megújulás csodálatos lehetőségét tárja elénk.

„Öltsétek fel az új embert”, aki az Isten kezében formálódhat újjá. Legyetek azzá Isten kezében, akinek Ő eredetileg is tervezett bennünket!

Fogadjuk el, tegyük magunkévá a mindkét igéből felénk áradó biztatást! Láthatjuk – és kell is látnunk – saját életünk széttöredezett állapotát. Szétszakítanak minket, és elszakítanak Istentől a bűneink, ezért összetört, beteg a világunk és életünk. – Azonban mi azt is tudjuk, hogy Jézusnál gyógyulást, megújulást találhatunk!

Mindenki Téged keres, mert teljes és boldog életet vár Tőled!

Mi is keressük Őnála, s legyünk bizonyságtevői ennek a gyógyító, megújító evangéliumnak!

Legyen énekelt imádságunk:

„Megtörve és üresen adom magam neki,
Hogy újjá Ő teremtsen, az űrt ő töltse ki.
Minden gondom, keservem
Az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem,
Eltörli bánatom,
Eltörli bánatom.”
(459. dicséret 2. verse)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára