Mi a szabadság?

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Dátum: 
2011. október 23. 10:30
Alapige: 
Jn 8,31-36
Audio: 

Olvasmány: Zsoltárok könyve 25
Alapige: János evangéliuma 8,31-36

„Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek, hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre, a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

Az igében többször is előfordul az a szó, az a fogalom, amelyet a mai ünnepen templomfalakon kívül is, megemlékező alkalmakon szerte az országban sokat emlegetnek: szabadság.

Egy fogalom, ami távolról sem csupán egy elvont eszme, hanem a történelmi és mindennapi valóság nagyon is eleven, bőrünkön tapasztalható, húsunkba maró kérdése. Erről szólnak a történelem folyamán kirobbant rabszolgafelkelések, forradalmak, szabadságharcok. Az elszenvedett elnyomás, társadalmi igazságtalanságok, a politikai függés bilincsei újra és újra felébresztik az emberben a szabadság vágyát. Harcol, küzd, áldozatokat hoz, és néha-néha győz is…

A szabadság gondolata azonban nem csak a történelmi távlatokban van jelen, hanem a mindennapi életünkben is. A hétköznapokban a családban, a munkahelyen, emberi kapcsolatainkban, önmagunkkal való szembenézésben ugyanúgy átélünk kötöttségeket, gátló akadályokat, ránk nehezedő nyomást, megkötöző szenvedélyt. Ugyanúgy bennünk van a vágy, hogy megszabaduljunk, kimeneküljünk, lerázzuk magunkról, és próbálunk – ahogy lehet, ahogy tudunk vagy merünk – küzdeni ezért.

Jézusnál a szabadság fogalma még szélesebb, még mélyebb értelmet nyer, Ő a belső, igazi szabadságról beszél. De hát mit jelent ez?

A politikai vagy társadalmi elnyomás, vagy a mindennapi élethelyzetek egzisztenciális függése könnyen felismerhető, megnevezhető. Szenvedjük „szolgaságainkat”, mutogatunk felfelé és magunk köré. Panaszlunk rendszereket, hatalmakat, külső helyzeteket, más embereket. Háborgunk, vágyunk szabadulni, és küzdünk, ha tudunk, vagy beletörődünk.

Jézus azonban arról beszél itt a zsidóknak, és azt mondja ma nekünk is ezen az ünnepen: Te legbelül, önmagadban, saját magad miatt vagy szolga! Önmagad miatt nem vagy szabad!

Erre a kijelentésre a tiltakozás a természetes emberi reakció. Akkor az Őt hallgató zsidók is felcsattantak: Kikérjük magunknak! A Jézusban hívőnek nevezett emberek felháborodnak és tiltakoznak: Ábrahám fiai vagyunk, sosem voltunk szolgái senkinek!

Nos, ez az állítás már így magában is egy kicsit groteszk. Eszünkbe juthat a zsidó történelemben az egyiptomi rabszolgaság, majd a környező népek évszázados elnyomása, vagy a babiloni fogság, vagy az éppen megélt Római Birodalom általi leigázottság. Tiltakozásunkban mindennek ellenére a „magam ura vagyok” magabiztossága szólal meg: Isten előtt, a Vele és önmagammal való kapcsolatban Ábrahám szabad fia vagyok!

Ez a gondolkodás bennünk, a mai emberben is jelen van! A diktatúra idején mondogattuk, hogy legalább belül, a gondolatainkban, érzéseinkben szabadok vagyunk, azt nem tudja ellenőrizni a hatóság. Igen, ott belül végiggondolhatom, hogy mi a jó és mi a rossz, el tudom dönteni mit, hogyan kellene… Hiszen nem vagyok robot, hanem önálló, felnőtt emberi lény vagyok! Hiszen még a teológia is arról beszél, hogy az embernek szabad akarata van!

Tényleg így van? Belül, önmagamtól szabad vagyok?

Szabad tudok lenni aggodalomtól és szorongástól, független a holnap, a halál, a fizikai nyomorúság fenyegetésétől? Szabadon döntök az érzelmeimről, én választom az indulataimat, olthatatlan haragomat, gyógyulatlan sérelmeimet, nyugtalanító vágyaimat? Előítéletektől, mások gondolkodásától függetlenül ítélek és gondolkodom? Mindig én választom és akarom, amit kimondok és megteszek?

Nem inkább Pál apostolnak van-e igaza a rómaiakhoz írt levelében, mikor így kesereg: Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember!Kicsoda szabadít meg?! Pál hallgat Jézus szavára, és a „kikérem magamnak” tiltakozásától el tud jutni a „kicsoda szabadít meg” keserves kiáltásáig. És eljut a válaszig is: A mi Urunk, Jézus Krisztus! A Fiú. Az Atya Egyszülött Fia.

Ő szabadíthat meg, az Igazság. Az igazsággal való szembenézés, annak fel-és elismerése, hogy önmagamtól nem tudok szabad lenni. A felfelé vagy másokra mutogatás helyett meglátni, hogy Krisztusnak engem önmagamtól kell megszabadítania. Hogy a „szabad akarat” csak annyit jelent, hogy az ember az egyetlen teremtett lény, amely az Isten akaratával szembefordulva létezik. Aki tékozló fiúként ott tudta hagyni Őt.

Krisztus igazsága segít megérteni, hogy nem az a szabad, akit semmiféle felelősség és hűség nem köt, hanem aki felismeri, hogy hová, kihez tartozik. Aki meg tud fordulni, és szabadon – egész múltja és minden gyengesége ellenére – el tud indulni haza, az atyai otthon felé. Oda, ahová a teremtettségünk jogán és az Egyszülött Fiú értünk hozott szabadító áldozata révén igazán tartozunk. Csak ott és Vele lehetünk szabadok…

Nagyon sok önhitt-szabad, magát szabadnak gondoló ember él ezen a világon, akik belül nem látják a bűn rabságát, nem ismerik fel fogollyá tévő hatalmát. S mivel ilyen az ember, éppen ezért lesz e földön mindig társadalmi igazságtalanság, politikai elnyomás, hatalmi harcok. Ezek mind a mi belső rabságunkból fakadnak.

De – Istennek hála – vannak „felszabadítottak”, a szabadság Lelkét elnyert istengyermekek. Lehetünk azok. Mint az előbb emlegetett Pál, aki missziói útján Filippi városába érve, a hirdetett evangélium ellen felzúduló tömegtől és hatóságoktól minden törvényes tárgyalás és ítélet nélkül verést és börtönt szenved el. E történet legmélyebb pontján, a börtön sötétjében, kalodába szorított végtagok bénultságában kezd világítani legfényesebben a Pálnak ajándékozott szabadság. E kilátástalan helyzetben szabad a félelemtől, aggódástól, és képes Istennek hálásan, Benne bízva énekelni. Igazságtalanul megverve és bebörtönözve szabad a haragtól, a vádaskodástól, a gyűlölettől ember és Isten ellen egyaránt. És a fizikai szabadulást is hozó földrengés után szabad a bosszúvágytól. Szabad arra, hogy maradjon, hogy felelősséget vállaljon, szeressen, megbocsásson, gyógyítson, hogy börtöne őrének életét megmentse. Hogy elsegítse őt is erre az igazi szabadságra, amire Krisztus szabadít meg minket.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára