Ha akarod...

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Dátum: 
2011. szeptember 25. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mk 1,40-45
Audio: 

Olvasmány: Római levél 8,31-39
Alapige: Márk evangéliuma 1,40-45

„Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!” Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.”

Poroljuk le kissé ezt a történetet, tegyük félre, hogy milyen sokszor olvastuk, mennyi magyarázatot hallottunk már róla! Keressük meg újra a benne rejlő kincseket!

Ezt én azzal szeretném segíteni, hogy három képet emelek ki a történetből, amik a legfontosabb részleteit ábrázolják. Ezek a képek valósággal behívnak minket az itteni eseményekbe, ugyanis nem egyszerűen egy régi gyógyulást, hanem a nekünk felkínált lehetőséget tárják elénk!

 

Az első kép a Jézus elé térdeplő, könyörgő embert ábrázolja, aki gyógyulásra vár. A kép címe: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”

Igen: ha akarod! Engem ez a két szó ragadott meg elsőként. Ennek az embernek egyetlen percig nem volt kérdés, hogy ezt vajon Jézus képes-e megtenni! Úgy borult elé, mint aki teljesen tisztában van azzal: Az Isten Fia, az élet Ura áll előtte! Nem az a kérdése, hogy Jézus képes-e meggyógyítani őt, hanem hogy akarja-e!

Testtartásával, szavaival ezt mondja Jézusnak: Itt vagyok előtted, Uram, a legszörnyűbb betegség emészt. Fertőző vagyok, lassú és kínos halálra vagyok ítélve. Ki vagyok zárva a családomból, nem mehetek közösségbe, mindenki elkerül, mert félnek, hogy ők is ilyenek lesznek. Élő halott vagyok… Tudom, Uram, hogy Te mindent megtehetsz. Ha akarod, meg tudsz tisztítani. Meggyógyulhatok, ha ez belefér a tervedbe, ha Te is jónak látod ezt…

Ez a kép azt kérdezi tőlünk: Vajon mi oda tudjuk-e tenni magunkat ilyen bizalommal Jézus elé? Mit kezdünk a betegségeinkkel, egyéni nyomorúságainkkal, a belül minket marcangoló kérdésekkel? Tudjuk-e, hogy tényleg Neki adatott minden hatalom? Tudjuk-e, hogy Neki minden lehetséges, hogy Úr Ő élet és halál fölött? Merünk-e Neki ilyet mondani: ha belefér a tervedbe, add meg nekem a gyógyulást, de ha másként látod jónak, azt is elfogadom?

 

A második képen Jézus gyógyító érintését látjuk. Ennek a képnek a címe: „Akarom, tisztulj meg!”

Csodálatos, és felemelő kép: A halálraítélt kegyelmet kap. Megkapja az Élet Urától, amit kért. Átéli azt, hogy ő személyesen benne van Isten kegyelmének tervében. „Akarom.” Ez a szó és ez az érintés az újjászületést jelenti a számára. Az Életet.

Hogyan is hallottuk az előbb Pál apostoltól? Nincs semmi, ami elszakíthatna minket Isten szeretetétől, ami megjelent Krisztusban. A hosszú felsorolásban minden csak teremtmény, ami az Isten alá van rendelve! Semmi nem választhat el minket Tőle! Nincs olyan hatalom, nincs olyan mélység, sem magasság, nincs olyan nyomorúság vagy félelem, sem üldöztetés vagy fegyver – semmilyen teremtmény nem szakíthat el Istentől!

Pedig minket pont ezek szoktak elválasztani Tőle. Mi éppen akkor szoktunk csalódni az Istenben, amikor a veszedelem testközelbe jön. Miért engedte ennyire közel? Miért hagyta, hogy ennyit szenvedjek? Ha nem tud megvédeni ezektől, akkor nekem ő nem kell!

Így lökik el sokan maguktól Jézus gyógyító kezét, mellyel megérinthetné őket. Így lesz képtelenné sok ember, hogy oda merjen borulni, és ki tudja mondani: „ha akarod”. Ha benne van a tervedben.

Jézus akarata szerint történik itt minden: ezt az embert a halálos lepra sem tudta elszakítani az Ő szeretetétől! Ezzel a képpel az ige Jézus gyógyító akaratát továbbítja felénk is.

Az evangélista nem részletezi magát a gyógyulást. Jézus kinyújtja kezét, megérinti őt, és azonnal letisztul róla a betegség.

 

Végül a harmadik képen már azt látjuk, hogy a gyógyult ember megkapja Jézustól élete első megbízatását. A kép felirata az lehetne: A templomban a helyed!

Jézus „erélyesen” rászólt: menj, mutasd meg magad a papoknak, és mutasd be az előírt áldozatot! – Erre azért volt szükség, mert nem mondhatta ki senki magáról: meggyógyultam a leprából. Ez nem valami könnyű nátha, hanem fertőző és halálos betegség! Hivatalosan kellett igazolni a gyógyulást. Ma ilyen igazolást csak az orvos adhat, akkoriban a papok!

Az volt Jézus parancsa, hogy amíg ez meg nem történik, addig senkinek ne híresztelje a gyógyulást! Járjon el úgy, ahogy az elő van írva!

Megdöbbentő, hogy ehhez képest a mi emberünk mindenfelé híresztelni kezdte. Az evangélista kétszeresen is hangsúlyozza, hogy hirdetni és híresztelni kezdte, ami történt. Nyilván örömében tette, nem rosszindulatból. Mégis, ezzel megbukott az első vizsgán. Megkapta, amit kért, de nem fogadott szót Jézusnak. Nem ment a templomba, nem mutatta be áldozatát.

Ez a kép is rólunk beszél, megmutatja, hogy bizony ilyenek vagyunk. Ha megkaptuk Istentől, amit kértünk, ha kijöttünk a gödörből, ha jóra fordult az életünk, akkor bizony hajlamosak vagyunk elfeledkezni Róla. Addig kell Ő, amíg támasz kell. Na és megköszönni? Hálát adni?

Amikor Jézus tíz leprást gyógyított meg a mai igénk párhuzamos történetében (Lk 17,11-19), a tízből mindössze egy jött vissza Jézushoz megköszönni a tisztulást. A többieknek ez már nem volt fontos…

Ezzel a képpel Jézus minket is arra int, hogy a templomban a helyünk! Érthetjük ezt képletesen, és szó szerint is! Ott a helyünk, ahol a gyógyulásért hálát lehet adni! Ott a helyünk, ahol meg lehet köszönni, amit Jézus kezéből kaptunk! Meg lehet köszönni az Ő gyógyító érintését, biztató szavát, vagy éppen intését!

Láttuk először a leborulót, láttuk a megtisztulót, végül láttuk, hogy a templomban a helye. Hadd szóljanak ezek a képek mirólunk! Letérdelve Jézus elé borulni, elfogadni és átélni az Ő gyógyító érintését, és hálát adni – ennek a sornak kell újra meg újra elölről kezdődnie az életünkben. Zárjuk szívünkbe mindhárom képet! Engedjük, hogy ezek segítségével Urunk tovább dolgozzon rajtunk, formáljon Szentlelke által, az Ő akarata szerint!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára